2. hang

Iz 9,8-10,4 (Ószövetség)

Így szól az Úr: „Értse meg ezt Efráim egész népe és Szamaria lakói, kik kevélységükben és szívük felfuvalkodottságában így szóltak: A téglák leom­lottak, de majd kockakövekkel építkezünk. Vágjuk ki a vad fügefákat és a cédrusokat, és építsünk magunknak tornyot! Fölvonultatja majd ellenük az Úr a Sión hegye ellen felkelő ellenségeit, és ellenfeleit felkelésre indítja: Kelet felől Szíriát, nyugat felől pedig a filiszteusokat, akik tele szájjal falják föl Izraelt. Mindezzel azonban még mindig nem szűnt meg a haragja, sőt keze még továbbra is magasan ki van nyújtva. A nép pedig nem tért meg ahhoz, ki lesújtott rá, és a seregek Urát nem keresték. Ezért az Úr levágta Izraelről a fejet és a farkot, a nagyot és a kicsit egy napon: a vént és a tekintélyes személyiséget, mert ez a fej; és a gonoszságot tanító prófétát: ez a farok. Akik ezt a népet dicsérgetik, tévútra viszik: és azért vezetik félre, hogy fel­emésszék. Ezért ifjaiban nem leli kedvét az Úr, és árváin meg özvegyein sem könyörül, mert mindenki törvényszegő és gonosztevő, és minden száj igaz­ságtalanságot szól. Mindezzel azonban még mindig nem szűnt meg a harag­ja, sőt keze még továbbra is magasan ki van nyújtva. Mert a gonoszság elharapódzott, mint a tűzláng, és mint ahogy a tűz megemészti a száraz füvet; és felgyújtja a sűrű tölgyerdőt, és mindent elemészt köröskörül a dombol­dalakon. Az Úr haragjától lángba borul az egész föld, és a nép olyan lesz, mint a tűznek martaléka; senki emberfia sem irgalmaz atyjafiának. Aki jobbra fordul, csak éhezik, és aki bal felé keres ennivalót, az sem lakik jól; s az ember már saját karja húsát eszi meg. Manassze Efráimot falja, Efráim pedig Manasszét; s mindketten Júdának esnek. Mindezzel azonban még mindig nem szűnt meg a haragja, sőt keze még továbbra is magasan ki van nyújtva. Jaj azoknak, kik gonosz törvényeket hoznak, mert a jegyzők gyötrelmes rendeleteket írnak: nem adják a perben a szegények igazát, és erőszakkal megvonják népem éhezőitől az igazságszolgáltatást. Kizsákmá­nyolják az özvegyeket, és kifosztják az árvákat! Vajon mitévők lesznek majd a látogatás napján, hiszen már távolról közeleg nyomorúságotok? Ugyan kihez menekültök majd segítségért, és hol hagyjátok majd pompátokat? Nem maradhat hátra más, mint hogy fogságba kerüljetek, és a megöltek közé essetek? Mindezzel még mindig nem szűnt meg a haragja, sőt keze még továbbra is magasan ki van nyújtva!

Ter 7,1-5 (Ószövetség)

Így szólt az Úr Noéhez: Menj be te és egész házad népe a bárkába, mert téged láttalak igaznak előttem ebben a nemzedékben. Minden tiszta állatból végy hetet-hetet, hímet és nőstényt, a tisztátalan állatokból pedig kettőt-ket­tőt, hímet és nőstényt, az ég madarai közül is hetet-hetet a tisztákból — hímet és nőstényt —, a tisztátalanokból pedig kettőt-kettőt, hogy mag maradjon belőlük az egész föld színén. Mert még hét nap, s azután esőt hullatok a földre negyven nap és negyven éjen át, és eltörlök az egész föld színéről minden lényt, amelyet alkottam. Meg is tette Noé mindazt, amit az Úristen parancsolt neki.

Péld 8,32-9,11 (Ószövetség)

Fiam, hallgass rám! Boldogok, akik megtartják utaimat. Hallgassátok a bölcsességet, és okuljatok belőle, s el ne zárkózzatok előle! Boldog az az ember, aki hallgat reám, és az én utaimon jár, aki nap, mint nap ajtómnál virraszt és az én szálláshelyem bejáratánál vár; mert az én kapuim az élet ajtaja, és ott már minden készen áll az Úr akarata szerint. Aki azonban ellenem vét, saját lelkének árt, és akik engem gyűlölnek, a halált kedvelik. A bölcsesség házat épített magának, és megerősítette annak hét oszlopát. Levágta áldozatra szánt barmait, megkeverte borát és megterítette asztalát. Aztán elküldte szolgáit, hogy hirdessék meg a poharazást, és hangosan ezt, mondják: „Aki balga, térjen be hozzám!” Az értetleneknek pedig ezt üzente: Jöjjetek, egyetek, az én kenyeremből, és igyatok a borból, amelyet nektek kevertem! Hagyjatok fel az értetlenséggel, hogy örökre uralkodhassatok! Keressétek az értelmet, hogy bölcs belátásra jussatok! Aki rossz embert nevel, az gyalázatot szerez magának, aki pedig gonoszát korhol, az átkokat vesz magára, mert a bűnös megfeddése csak neki okoz sebet. Ne fedd meg a gonoszokat, hogy meg ne gyűlöljenek! Fedd meg inkább a bölcset, és ő megszeret téged! Adj a bölcsnek alkalmat, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, hadd gyarapítsa fogékonyságát! A bölcsesség kezdete az Úr félelme, és a szent dolgok elhatározása bölcs belátás; mert a törvény ismerete jó felfogásra vall. Ilyen módon sokáig élhetsz, és megsokasodnak életed évei.

Kirillosz vagy Cirill jeruzsálemi főpap

Szent Kirillosz Jeruzsálemben született 313-ban. Pappá szentelése után tehetségének köszönhetően feladatul kapta a keresztségre jelentkezettek nagyböjti oktatását. Mindmáig híresek a „keresztségi katekézisei”, amelyeket még püspöki működése előtt (vagy kezdetén) mondhatott el. 350-ben Kirilloszt Jeruzsálem püspökévé választották, bár természete szerint kerülte volna a viszályokat, mégis hamar összetűzésbe került Caesarea metropolitájával, az ariánus Akakiosszal, aki folyton áskálódott ellene. Ennek az lett a következménye, hogy a püspököt több ízben száműzték. 378-ban, Valens császár halála évében véglegesen visszafoglalhatta püspöki székét, ám Jeruzsálemben egy lelkileg teljesen lepusztult várost talált. Minden erejét arra fordította, hogy rendezze az egyház helyzetét, és megszilárdítsa az igaz hitet. 381-ben a II. Egyetemes Zsinaton az igaz hit védelmezői között volt mindvégig. Élete utolsó éveiben igyekezett helyreállítani a békét városában. 387-ben halt meg.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!