3. hang

Zsid 4,14-5,6 (Apostol)

Mivel tehát olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, tartsunk ki a hitvallás mellett. Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tud részvéttel lenni gyöngeségeink iránt, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűnt kivéve. Járuljunk ezért bizalommal a kegyelem trónja elé, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk az alkalmas időben való segítségre.
Mert minden főpapot az emberek közül választanak, s az emberekért rendelnek az Istennel kapcsolatos dolgokban, hogy Isten elé vigye ügyeiket, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért. Részvéttel tud lenni a tudatlanok és tévelygők iránt, mert ő maga is körül van véve gyöngeséggel, s így, miként a népért, úgy önmagáért is áldozatot kell bemutatnia a bűnökért.
Erre a tisztségre senki nem választja önmagát, hanem akit Isten hív, mint Áront. Így Krisztus sem önmagát dicsőítette meg, hogy főpappá legyen, hanem az, aki azt mondta neki:
»Fiam vagy te,
ma nemzettelek téged«.
És ahogy más helyen is mondja:
»Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint«.

Mk 8,34-9,1 (Evangélium)

Így szólt az Úr: „Aki engem akar követni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét. Mit ér az embernek, hogy megszerzi az egész világot, a lelkének pedig kárát vallja? Mert mit adhat az ember cserébe a lelkéért? Aki ez előtt a házasságtörő, bűnös nemzedék előtt szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.” Aztán még hozzáfűzte: „Bizony, mondom nektek, vannak az itt állók között egyesek, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.”

Szent Nikon vértanú és társai

Szent Nikon Nápolyban született pogány apától és keresztény anyától, s katonaként kitűnt bátorságával. Egy alkalommal közvetlen életveszélyben a keresztények Istenéhez fohászkodott, és így menekült meg. Visszatérve anyjához, megmondta neki, hogy keresztény lesz. Keletre indult, mert ott akart megkeresztelkedni. Kisázsiában Ganosz hegyén keresztelte meg a helybeli püspök és ott is lett szerzetes (Theodosziosz püspök fennhatósága alatt). Három éven belül diakónus, pap és püspök lett, majd a nagy létszámú szerzetesközösség elöljárója. Barbár támadás elől menekülnie kellett egész közösségével együtt. Újra visszatért Itáliába, Nápolyban eltemette az épp akkor elhunyt édesanyját, s végül szerzetestársaival együtt a szicíliai Taorminában telepedett le. Így sem halhatott meg azonban természetes halállal, mert a pogányok bebörtönözték, s válogatott kínzások után társaival együtt kivégezték. Életrajzi részletei elég homályosak, s többnyire inkább csak a muzulmán támadások idejére, a VIII. századra tehetők. Görög forrás vértanúságát 273-re teszi.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!