5. hang

Iz 58,1-11a (Ószövetség)

Így szól az Úr: „Kiálts teljes erővel, s ne kíméld torkodat! Emeld föl hangodat, mint a harsona, és hirdesd ki népemnek bűneit és Jákob házának törvényszegéseit! Napról napra keresnek engem, és ismerni akarják utaimat, mint egy olyan nép, amely igazságot művelt, és nem hagyta el Istene törvényeit. Most igazságszolgáltatást kérnek tőlem, és ilyen szavakkal akar­nak közeledni Istenhez: „Hogyhogy mi böjtöltünk, és te nem láttad meg? Sanyargattuk magunkat, és te tudomásul sem veszed?” Ám ti még böjtötök napjaiban is a saját kedvteléseiteket keresitek, és alattvalóitokat zaklatjátok. Hogyha viszály és veszekedés közben böjtöltök, és ököllel veritek a nyomo­rultat, akkor ugyan miért is mutatjátok a böjtötöket nekem, hogy még ma meghallgatást nyerjen a magasban kiáltástok? Nekem nem ilyen böjtölésben telik kedvem, hogy az ember napestig sanyargatja magát. Ne hajtsd hát le a fejedet, mint a káka, zsákot terítve és hamut szórva magadra! Ne az ilyesmit nevezzétek az Úr előtt kedvesen fogadott böjtnek! Mert én nem ilyen böjtölést jelöltem ki — mondja az Úr. Oldozz fel inkább minden jogtalan bilincset, s oldd fel a kierőszakolt szerződések kelepcéit! Bocsásd szabadon a megtörte­ket, és tépj szét minden igazságtalan rendelkezést! Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és fogadd otthonodba a hajléktalan szegényeket! Ha meztelen embert látsz, add rá ruhádat, s ne nézd le embertársaidat saját nemzetsé­gedben! Akkor majd felvirrad világosságod, mint a hajnal, és gyógyulásod gyorsan bekövetkezik. Előtted halad majd igazságosságod, és az Úr dicsősé­ge fog betakarni. Akkor majd könyörögsz, és az Úr meghallgat. Ahogy kiáltasz, ő már szól is: „íme itt vagyok.” Ha eltávolítod kőrödből a bilincset és a fenyegető ujjal mutogatást és a zúgolódó beszédet; ha odaadod kenye­redet az éhezőnek, és jóllaktatod az elnyomottat, akkor majd felragyog a sötétben világosságod, és a sötétségből verőfényes napsütés lesz számodra, és Istened veled lesz mindenkor.

Ter 43,26-31a; 45,1-16 (Ószövetség)

Józsefnek bevitték testvérei az ajándékokat, amelyeket a kezükben hoztak, és földre borultak előtte. Ő pedig megkérdezte tőlük: „Hogy vagytok?” Majd még hozzátette: „S jól van-e öreg atyátok, akiről beszéltetek nékem? Él-e még?” Ők ezt felelték: „Egészséges a szolgád, a mi atyánk, és él még.” Erre ő azt mondta: „Isten áldja meg azt az embert.” Azok pedig meghajoltak és leborultak előtte. Amikor pedig József felemelte szemét, és meglátta édes testvérét, Benjámint, így szólt: „Ez-e a legifjabb öcsétek, akiről azt mondtatok nékem, hogy elhozzátok ide hozzám?” Aztán így szólt hozzá: „Isten legyen kegyes hozzád, fiam!” József ezzel megrendült, s megindult a szíve az öccse láttán, és ki kellett sírnia magát: bement tehát a belső szobába és ott sírt. Aztán megmosta az arcát és ismét kijött és erőt vett magán. (...) József már nem bírta tovább elviselni a sok körülálló ember jelenlétét, ezért megparancsolta, hogy küldjenek ki mindenkit, így senki idegen sem maradt már Józseffel, amikor felfedte magát testvérei előtt. Aztán hangos sírásra fakadt, amit már meghallottak az egyiptomiak is – ma fáraó egész háza — és megmondta testvéreinek: „Én vagyok József! Él-e még az atyám?” De testvérei annyira zavarba jöttek, hogy még felelni sem tudtak. József viszont így szólt testvéreihez: „Gyertek hát közelebb hozzám!” Erre közelebb húzód­tak. Ő pedig megmondta: „Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba. Ne féljetek, s ne is tűnjön most előttetek kegyetlenségnek az, hogy eladtatok engem ebbe az országba; mert megmentésetekre küldött engem az Isten előttetek Egyiptomba. Két esztendeje ugyanis annak, hogy elkezdődött az éhínség ezen a földön, s még öt olyan esztendő van hátra, amelyben sem szántani, sem aratni nem lehet. Előre küldött tehát engem az Isten, hogy ti életben maradhassatok a földön, s legyen ennivalótok, amivel majd utódaitokat is fölnevelhetitek. Nem ti, hanem Isten küldött engem ide. Ő tett engem szinte a fáraó atyjává s egész házának urává s Egyiptom egész földjének fejedelmévé. Siessetek hát, térjetek. vissza atyám­hoz, és mondjátok meg neki: Ezt üzeni a fiad, József: „Az Úristen engem Egyiptom egész földjének urává tett meg: Gyere le hozzám, ne késlekedj! Gósen földén fogsz majd lakni, s a közelemben lehetsz, te meg a fiaid s fiaidnak fiai, juhaiddal, barmaiddal, s mindazzal együtt, amid van. Én majd ellátlak ott élelemmel, — mert az éhínség még öt esztendeig fog tartani. Nem fogsz tehát nyomorúságra jutni se te, se fiaid, se semmi abból, ami a tied. Saját szemetekkel láthatjátok, s testvéremnek, Benjáminnak szeme is látja, hogy az én szám szól hozzátok. Számoljatok be majd atyámnak minden dicsőségemről, s mindarról, amit itt láttatok, aztán sietve hozzátok el atyámat ide hozzám!” Erre Benjáminnak, az édes öccsének a nyakába borult, és sírt; és ő is sírt a vállán. Majd megcsókolta József a többi testvérét is, és sírt. Erre a testvérei még elbeszélgettek vele. Ennek híre eljutott a fáraó udvarába is, ilyen módon: „Eljöttek József testvérei!” A fáraó és szolgái pedig örültek ennek.

Péld 21,23-22,4 (Ószövetség)

Aki vigyáz szájára s nyelvére, megóvja lelkét a szorongatástól. A szemte­lenül fennhéjázó kevélyt istencsapásnak hívják. Aki felrója a rosszat, az gonosz indulatában szertelenül dölyfösködik. A lustát megölik a vágyai, mert a keze semmit sem akar dolgozni. Az istentelen ember egész nap csak gonosz vágyakat kíván, az igaz pedig irgalmasságot gyakorol, és fukarság nélkül adakozik. A gonoszok áldozatai utálatosak az Úr előtt, főként, hogyha aljas szándékkal viszik. A hamis tanú elpusztul, az engedelmes ember pedig óvakodva beszél. A gonosz férfiú szemtelen arccal jár, az igaz viszont jól megérti útját. Nincsen bölcsesség, nincsen okosság, nincsen tanács az Úr színe előtt az istentelenekben. Készen áll a ló az ütközet napján, de a segítség az Úrtól érkezik. Kívánatosabb a jó hírnév, mint a nagy gazdagság, mert az aranynál és ezüstnél többet ér a kedves jóság. A gazdag és a szegény szembekerülnek egymással, pedig mindkettőjüket az Úr alkotta. Ha az értelmes ember látja azt, hogy a gonosz bűnhődik, okul belőle, az együgyű pedig tovább megy, és kárt vall. A bölcsesség következménye az Úr félelme, gazdagság, dicsőség és élet.

Szent Eupszikhiosz vértanú

Szentünk a kappadókiai Cezareában született nemes szülőktől. Fiatal korában tiszta és szeplőtelen életet élt, A hitehagyott Julián császár idején törvényes házasságra lépett. Még nem fejeződtek be a lakodalmi ünnepségek, és szentünk nagy bátorságot mutatott Krisztusért, a városban egy bálványtemplom, amit a császár is tiszteletben tartott. A bálvány ünnepe és a vértanú házassága egy időre esett, Eupszich magához vévén egy csapat keresztényt, ledöntötte a bálványszobrot és elrombolta a templomot. Ezért feljelentették a császárnak. A vértanú készülve a kínzásokra, elosztotta vagyonát, böjtben és imádságban várta a szenvedéseket. A császár szörnyű kínok alá vetette. Lenyúzatta bőrét, sütögette és marcangoltatta testét egész bennső részéig, Isten angyala azonban a börtönben meggyógyította őt. Végül karddal lefejezték, Sebeiből tej és víz folyt ki. A keresztények kegyelettel temették el a testet. Ez 362-ben történt.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!