4. hang

ApCsel 12,12-17 (Apostol)

Azon időben Péter, Máriának, a Márknak is nevezett János anyjának a házához ment, ahol sokan voltak egybegyűlve és imádkoztak. Mikor zörgetett a tornác ajtaján, egy Rodé nevű szolgáló jött ki, hogy megtudja ki az. Amint megismerte Péter hangját, örömében nem nyitotta ki az ajtót, hanem befutott és jelentette, hogy Péter áll az ajtó előtt. Azok azonban rászóltak: »Elment az eszed!« De ő erősítgette, hogy bizony úgy van. Mire azok azt mondták: »Az ő angyala az.« Péter meg egyre zörgetett. Mikor azután végre ajtót nyitottak, meglátták őt és elcsodálkoztak. Miután kezével intett, hogy hallgassanak, elbeszélte, hogyan hozta ki őt az Úr a tömlöcből. Végül azt mondta: »Vigyétek hírül ezeket Jakabnak és a testvéreknek.« Azután útra kelt és eltávozott más helyre.

Jn 8,42-51 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Ha Isten volna az atyátok, szeretnétek engem, mert az Istentől jöttem ki, és tőle vagyok. Hisz nem magamtól jöttem, hanem ő küldött engem. Miért nem értitek a beszédemet? Azért, mert nem vagytok képesek meghallani az igémet. Ti az ördög-atyától vagytok, és atyátok kedvére akartok cselekedni. Ő gyilkos volt kezdettől fogva, és nem maradt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazugságot szól, sajátjából beszél, mert hazug, és a hazugság atyja. Nekem viszont, aki az igazságot hirdetem, ezért nem hisztek. Ki vádolhat engem bűnnel közületek? Ha viszont az igazságot hirdetem, miért nem hisztek nekem? Aki az Istentől való, az Isten igéit hallgatja. Ti azért nem hallgatjátok, mert nem vagytok Istentől valók.” A zsidók így feleltek: „Ugye helyesen mondjuk, hogy szamariai vagy, és ördögöd van?” Jézus így válaszolt: „Nincs ördögöm, hanem tisztelem Atyámat, ti ellenben gyalázattal illettek, noha nem keresem a magam dicsőségét. Van, aki keresse, és ítéletet mondjon. Bizony, bizony, mondom nektek: aki megtartja tanításomat, halált nem lát sohasem.”

Szent Patrik püspök, és vértanútársai

Patrik, a bithiniai Prussza püspöke buzgón hirdette Krisztus evangéliumát és sok pogányt nyert meg a keresztény hitnek. Ezért a pogányok elfogták három papjával, Ákos, Menander és Poliénosszal együtt. Július városparancsnok arra ítélte őket, hogy elevenen dobják be egy hőforrás vizébe. Mivel sértetlenek maradtak, fejvesztésre ítélte mindnyájukat. A IV. század közepén nyerték el a vértanúságot május 19-én.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!