6. hang

ApCsel 23,1-11 (Apostol)

Azon időben Pál a főtanács felé fordult és így szólt: »Férfiak, testvérek! Mind a mai napig teljes jó lelkiismerettel jártam az Úr előtt.« Ananiás főpap erre megparancsolta a mellette állóknak, hogy üssék őt szájon. Pál ekkor így szólt hozzá: »Megver az Isten téged, te fehérre meszelt fal! Leülsz, hogy a törvény szerint itélkez rajtam, és a törvény ellenére parancsot adsz, hogy megüssenek!« Az ottállók azt mondták: »Az Isten főpapját szidalmazod?« Pál azonban így szólt: »Nem tudtam, testvérek, hogy ő a főpap. Hiszen meg van írva: ‘Ne átkozd néped fejedelmét’«.
6Mivel Pál tudta, hogy egyik részük a szaddúceusok közül, a másik részük pedig a farizeusok közül való, felkiáltott a főtanácsban: »Férfiak, testvérek! Én farizeus vagyok, és farizeusok fia! A reménység és a holtak feltámadása miatt állok törvény előtt.« Mikor ezt kimondta, nézeteltérés támadt a farizeusok és a szaddúceusok között, és a sokaság megoszlott. A szaddúceusok ugyanis azt mondják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek; a farizeusok pedig mind a kettőt vallják. S lett nagy lárma. A farizeusok közül ugyanis felálltak egyesek, és harciasan kijelentették: »Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben. Lehet, hogy lélek, vagy angyal szólt hozzá.« Mivel a vita elmélyült, az ezredes attól tartott, hogy szétszaggatják Pált. Kiadta hát a parancsot, hogy a katonák jöjjenek le, ragadják ki közülük, és vigyék a várba. A következő éjszakán pedig megállt mellette az Úr, és azt mondta neki: »Légy állhatatos, mert amint tanúságot tettél rólam Jeruzsálemben, úgy kell tanúságot tenned Rómában is.«

Zsid 7,26-8,2 (Apostol)

Atyámfiai! Illő volt, hogy ilyen főpapunk legyen: szent, ártatlan, szeplőtlen, a bűnösöktől elkülönített, és fölségesebb az egeknél, akinek nincs arra szüksége, hogy mint a papok, minden nap először a saját vétkeikért mutasson be áldozatot, azután a nép vétkeiért, mert ő ezt egyszer megtette, amikor önmagát feláldozta. A törvény ugyanis gyarló embereket rendel papokká; az eskü szava pedig, amely a törvény után jött, az örökké tökéletes Fiút.
Mindabból azonban, amit mondani akarunk, ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a Fölség trónjának jobbján ül az egekben, mint a szentély szolgája és az igaz sátoré, amelyet nem ember, hanem az Úr épített.

Jn 16,15-23 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Mindaz, ami az Atyáé, az enyém, ezért mondtam, hogy az enyémből vesz, és hirdeti nektek. Rövid idő, és már nem láttok engem, majd ismét rövid idő, és megláttok engem, mert az Atyához megyek.” A tanítványai közül néhányan elkezdtek tanakodni: „Mi ez, amit mond: »Rövid idő, és már nem láttok engem, majd ismét rövid idő, és megláttok engem«, és hogy »az Atyához megyek«?” Így szóltak tehát: „Mi az, hogy rövid idő? Nem tudjuk, miről beszél.” Jézus pedig tudta, hogy kérdezni akarják. Azért így szólt hozzájuk: „Azon tanakodtok egymás közt, hogy azt mondtam: »Rövid idő, és már nem láttok engem, majd ismét rövid idő, és megláttok engem.« Bizony, bizony, mondom nektek: Ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Szomorúak vagytok, de szomorúságotok örömre fordul. Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert elérkezett az órája. Amikor azonban megszülte a gyermeket, többé már nem emlékszik a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra. Így most ti is szomorúak vagytok, de majd viszontlátlak titeket, és örvendezni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veszi el tőletek. És azon a napon nem kérdeztek tőlem semmit. Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.”

Jn 10,1-9 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Bizony, bizony, mondom nektek, aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, az tolvaj és rabló. Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Annak az őr ajtót nyit, és a juhok hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Amikor saját juhait kibocsátja, előttük megy, és a juhok követik őt, mert ismerik a hangját. Idegent viszont nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.” Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de nem értették, mit akart vele mondani. Jézus tehát ismét szólt: „Bizony, bizony, mondom nektek, hogy én vagyok a juhok számára az ajtó. Mindnyájan, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, kijár és bejár, és legelőt talál.”

Szent Metrofán főpap

Metrofán egy pogány római embernek Dométiosznak volt a fia. Királyi családból származott. Az atya, értelmes ember lévén, hamar felismerte a pogány bálványok oktalanságát, és elhagyván Rómát, Bizáncba költözött két fiával: Probusszal és Metrofánnal. Ott a püspöknél laktak, aki Dométioszt pappá szentelte. Nagy Konstantin császár találkozott Metrofánnal. Beszélgetésük során nagyon megtetszett neki személye és erényes élete. Ennek hatására magával vitte Rómába, majd később, amikor Bizáncba, a második Rómának nevezett Konstantinápolyba helyezte székhelyét, ismét magával vitte, atyjának nevezve Métrofánt. Kijárta neki az egyetemes zsinat atyáinál a pátriárka címet. Ő lett az első konstantinápolyi pátriárka. A nikaiai zsinatra nem tudott személyesen elmenni hajlott kora miatt, hanem helyettese által „elnökölt” a zsinaton. Metrofán 11 éven át kormányozta egyházát. Istentől a jövőbe látás adományát kapta meg. 117 éves korában halt meg 325-ben.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!