5. hang
Jakab, Isten és a mi Urunk, Jézus Krisztus szolgája üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét nemzetségnek.
Mindig örömnek tartsátok, testvéreim, ha különféle kísértésbe estek, hiszen tudjátok, hogy a hitetek megpróbálása béketűrést szerez. A béketűrés pedig tökéletességre viszi a tetteket, hogy minden fogyatkozás nélkül tökéletesek és feddhetetlenek legyetek.
Ha pedig valaki közületek bölcsesség nélkül szűkölködik, kérje azt Istentől, aki mindenkinek bőven ad; szemrehányás nélkül meg fogja adni neki. De ne kételkedve, hanem hittel kérje; mert aki kételkedik, hasonló a tenger hullámához, melyet a szél fölver és ide s tova hajszol; az ilyen ember ne gondolja, hogy kap valamit az Úrtól. Minden útján állhatatlan a kettős lelkű ember.
A szegénysorsú testvér azért dicsekedjék, mert felemelték, a gazdag viszont azzal, hogy megalázták, mert el fog tűnni, mint a fű virága. Fölkelt ugyanis a nap perzselő hevével, kiszárította a füvet, és lehullott a virága, s tönkrement a színpompája; így fog a gazdag is elhervadni az ő útján. Boldog az a férfi, aki a kísértést kiállja, mert ha hűnek találják, elnyeri az élet koronáját, melyet Isten az őt szeretőknek megígért.
Senki se mondja, amikor kísértést szenved, hogy »Isten kísért«, mert Istent nem lehet rosszra kísérteni, és ő sem kísért senkit. Mindenkit, akik kísértésbe esik, a saját kívánsága vezet félre és csábít a rosszra. A kívánság pedig, mihelyt megfogant, bűnt szül, a bűn pedig, ha elkövetik, halált okoz.
Ne tévedjetek tehát, szeretett testvéreim. Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától származik, akinél nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak. Mert szabad akaratból nemzett minket az igazság igéjével, hogy mintegy zsengéje legyünk az ő teremtésének.
Azon időben amíg Apolló Korintusban volt, Pál bejárta a felső tartományokat, aztán Efezusba jött, s néhány tanítványra talált. Ezeknek azt mondta: »Ugyan megkaptátok-e a Szentlelket, amikor hívők lettetek?« Azok azonban azt felelték neki: »Még csak azt sem hallottuk, hogy van-e Szentlélek.« Ő pedig erre megkérdezte: »Hogyan vagytok hát megkeresztelve?« Azok így feleltek: »János keresztségével.« Erre Pál azt mondta: »János a bűnbánat keresztségével keresztelte a népet, s azt mondta, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban.« Amikor ezt hallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében. Pál rájuk tette kezeit, és a Szentlélek leszállt rájuk, ők pedig nyelveken kezdtek beszélni és prófétáltak. Ezek a férfiak összesen mintegy tizenketten voltak.
Azután bejárt a zsinagógába, bátran tanított három hónapon át, és meggyőzően vitatkozott az Isten országáról.
Így szólt az Úr: „Aki elbocsájtja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség bocsájtja el férjét, és máshoz megy, házasságot tör.”
Kisgyerekeket hoztak hozzá, hogy érintse meg őket. De a tanítványok elutasították azokat, akik odahozták őket. Amikor Jézus észrevette, megharagudott, és azt mondta nekik: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa! Bizony, mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem jut be oda.” Azután ölébe vette, és kezét rájuk téve megáldotta őket.
Abban az időben látta János, amint Jézus feléje tart, és így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! Ő az, akiről mondtam: Utánam jön egy férfi, aki előttem lett, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem, de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy megnyilvánuljon Izrael előtt.” János tanúságot tett, és ezt mondta: „Láttam a Lelket mint egy galambot leszállni az égből, és rajta maradni. Én sem ismertem, de aki küldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: »Akire látod a Lelket leszállani és rajta maradni, ő az, aki Szentlélekkel keresztel.« És én láttam, és tanúságot tettem, hogy ő az Isten Fia.”
Keresztelő Szent János
Vízkereszt másnapján ünnepli egyházunk azt, akinél Krisztus Urunk szavai szerint „nem támadt nagyobb az asszonyok szülöttei közül”. Jelentőségét Szent Lukács hangsúlyozza leginkább azzal, hogy az egész evangéliumot János születésének meghirdetésével kezdi, aki maga nem a dávidi, hanem az ároni papi családból származik: Az Abia rendjéből való Zakariás papnak a fia.
Keresztelő János életében valóra vált apjának prófétai jövendölése: Ő hidat épített a két szövetség között „Illés szellemével és erejével, hogy az apák szívét fiaik felé fordítsa, az engedetleneket az igazak okosságára térítse, s így a népet előkészítse az Úrnak”.
Keresztelő Szent Jánossal kapcsolatban még egy másik (legendás jellegű) eseményről is meg szoktak emlékezni ezen a napon: arról a hagyományról, hogy Lukács evangélista szerette volna az Ő Szevasztéban eltemetett testét átvinni Antiochiába, azonban csak egyik karját találta meg, s azt át is vitte. Antiochiából aztán a X. században Konstantinápolyba szállították át az ereklyét, ahol később, a török uralom alatt eltűnt.
Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!ÖN ITT VAN JELENLEG: LELKISÉG / LITURGIKUS NAPTÁR
VISSZA A TETEJÉRE