6. hang

Ef 4,7-13 (Apostol)

Atyámfiai! A kegyelmet mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint kapta. Ezért mondja az Írás:
»Felment a magasba, foglyokat vitt magával,
s ajándékokat adott az embereknek.«
Az pedig, hogy »felment«, mi mást jelent, minthogy le is szállt a föld alsó részeire? Aki leszállt, ő az, aki felment, feljebb minden égnél, hogy betöltsön mindent.
És ő maga tett meg némelyeket apostolnak, némelyeket pedig prófétának, másokat meg evangélistának, ismét másokat pedig pásztornak és tanítónak, hogy alkalmassá tegye a szenteket a szolgálat végzésére Krisztus testének felépítése végett, amíg mindnyájan eljutunk a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, az emberi érettségre, olyan életkorra, melynek mértéke Krisztus teljessége.

Zsid 13,7-16 (Apostol)

Atyámfiai! Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik nektek Isten igéjét hirdették; nézzétek életük végét és kövessétek hitüket. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma és mindörökké. Sokféle és idegen tanítással ne engedjétek magatokat félrevezetni; mert legjobb, ha a szívet kegyelemmel erősítjük meg, nem ételekkel, amelyek nem használnak az azokkal élőknek. Van oltárunk, amelyről nem ehetnek azok, akik a sátornak szolgálnak. Mert amelyik állat vérét a főpap a bűnért a szentélybe viszi, annak testét a táboron kívül égetik el. Ezért Jézus is, hogy a saját vére által megszentelje a népet, a kapun kívül szenvedett. Menjünk ki tehát hozzá a táboron kívülre, s hordozzuk az ő gyalázatát. Hisz nincs itt maradandó városunk: az eljövendőt keressük. Általa mutassuk be tehát Istennek mindenkor a dicséret áldozatát, azaz ajkunk gyümölcsét, amely az ő nevét magasztalja.
A jótékonyságról pedig és az adakozásról ne feledkezzetek meg; mert ilyen áldozatok tetszenek Istennek.

Mt 4,12-17 (Evangélium)

Abban az időben, amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost börtönbe vetették, visszavonult Galileába. Elhagyta Názáretet, elment, és letelepedett a tenger melletti Kafarnaumba, Zebulun és Naftali vidékére, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit Izajás próféta által mondott: „Zebulun földje és Naftali földje, a tenger menti út a Jordánon túl, a pogányok Galileája, a nép, mely sötétségben ült, nagy világosságot látott. Világosság támadt azoknak, akik a halál országában és árnyékában ültek.” Ettől fogva kezdte Jézus hirdetni és mondani: „Térjetek meg, mert közel van a mennyek országa!”

Mt 11,27-30 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, és akik terhet hordoztok, és én megnyugvást adok nektek! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű.”

Nagy Szent Teodóz atya

Teodóz a kappadókiai Garisszosz faluban született. Már gyermekkorától szívesen hallgatta a templomi felolvasásokat. Amikor felserdült a templomi felolvasók rendjébe vették fel. Szívesen hallgatták szavait, de még jobban tisztelték illedelmes és szerény viselkedése miatt.

Fiatal korában elment a Szentföldre, hogy meglátogassa az Úr szent helyeit. Útba ejtette a remetetelepeket, meglátogatta az oszlopos szenteket. Oszlopos Szent Simeon megáldotta és egy ideig magánál tartotta. Az oszlopon álló szent befolyása alatt megerősödött benne a vágy, hogy ő is szerzetes legyen. Jeruzsálemből visszatérve egy szűk barlangban telepedett le. Ott 30 évig élt. Később társak is csatlakoztak hozzá, mivel híre ment szent életének. Kolostorokat, templomokat építettek, műhelyeket is létrehoztak, ahol saját kezükkel dolgoztak. Kórházat, vendégházakat emeltek a látogatók és betegek befogadására. Kolostoruk volt Palesztinában az első közös életű szerzeteskolostor. Abban az időben I. Anasztáz császár a monofizita tévtanítás védelmére kelt. Teodóz atya Szent Szabbással együtt bejárta az egész vidéket, hogy az embereket az igaz hitben megerősítse. Ezért a császár figyeltette, aztán elfogatta, és számkivetésbe küldte. A számkivetés rövid ideig tartott. A császár halála után Teodóz visszatért kolostorába, de már nagyon gyengének érezte magát. Békében halt meg 529. január 11-én, 105 éves korában.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!