6. hang

1Pét 1,1-2,10 (Apostol)

Péter, Jézus Krisztus apostola, a szórványban élő, választott jövevényeknek Pontusban, Galáciában, Kappadóciában, Ázsiában és Bitíniában, az Atyaisten előretudása szerint, a Lélektől eredő megszentelésben, hogy Jézus Krisztusnak engedelmeskedjenek és az ő vére hintse meg őket: a kegyelem és béke gyarapodjék bennetek.Áldott legyen az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki nagy irgalmasságával élő reménységre szült újjá minket, Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, romolhatatlan, szennyezetlen és hervadhatatlan örökségre, mely a mennyekben fenn van tartva számotokra. Isten ereje megőriz titeket az üdvösségre, mely készen áll, hogy az utolsó időben kinyilvánuljon. Ennek örülni fogtok, ha most szomorkodnotok kell is egy kissé a különféle kísértésekben, hogy hitetek próbája a romlandó aranynál – melyet tűz által próbálnak meg, – sokkal értékesebbnek bizonyuljon dícséretetekre, dicsőségetekre és tisztességetekre Jézus Krisztus megjelenésekor, akit bár nem láttatok, szerettek; akiben, bár most sem látjátok, hisztek; s mivel hisztek, örvendezni fogtok kimondhatatlan és megdicsőült örömmel, elérve hitetek célját, lelketek üdvösségét.Ezt az üdvösséget vizsgálták és kutatták a próféták, akik a bennetek megvalósuló kegyelemről jövendöltek, kutatva, hogy melyik vagy milyen időre mutat bennük Krisztus Lelke, aki előre megjövendölte a Krisztusra váró szenvedéseket és a rájuk következő dicsőséget; akiknek tudomására adták, hogy nem önmaguknak, hanem nektek szolgáltak azokkal, amiket most nektek hirdetnek azok, akik nektek az evangéliumot hirdették, miután az égből elküldetett a Szentlélek, akit az angyalok látni kívánnak.Ezért tehát övezzétek fel elmétek derekát, legyetek józanok, s bízzatok tökéletesen a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor felajánlanak nektek; mint engedelmes fiak, nem tudatlanságotok régi vágyaihoz alkalmazkodva, hanem a Szent szerint, aki titeket meghívott, magatok is minden viselkedésetekben szentek legyetek; mert írva van: »Szentek legyetek, mert én szent vagyok!« És ha Atyának hívjátok azt, aki személyválogatás nélkül ítél kinek-kinek cselekedete szerint, járjatok félelemmel zarándokságotok idején, tudva, hogy nem romlandó aranyon vagy ezüstön történt a megváltásotok az atyáitoktól rátok hagyományozott hiú életmódotokból, hanem a szeplőtlen és érintetlen Báránynak, Krisztusnak drága vérén, akit az Atya ugyan a világ alkotása előtt szemelt ki, de az utolsó időben jelentett ki tiértetek. Ti őáltala hisztek Istenben, aki őt feltámasztotta halottaiból és dicsőséget adott neki, hogy Istenben legyen a hitetek és reményetek.Tisztítsátok meg tehát lelketeket a szeretet engedelmességében, a testvériség szeretetében, figyelmesebben szeressétek egymást egyszerű szívből, újjászületve nem romlandó, hanem romolhatatlan magból az élő és örökké megmaradó Isten igéje által; mert minden test, mint a fű, olyan, s annak minden dicsősége, mint a fű virága:Elszárad a fű, és virága lehullik,az Úr igéje azonban örökre megmarad.Ez pedig az az ige, amelyet nektek hirdettek.Vessetek le hát minden gonoszságot, minden álnokságot és képmutatást, irígységet és minden rágalmazást, és mint a most született kisdedek hamisítatlan szellemi tej után vágyódjatok, hogy általa növekedjetek az üdvösségre, miután megízleltétek, milyen édes az Úr. Járuljatok hozzá, mint élő kőhöz, akit az emberek elvetettek ugyan, de Isten kiválasztott és megtisztelt; s ti is, mint élő kövek, épüljetek fel rajta lelki házzá, szent papsággá, lelki áldozatok bemutatására, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. Azért áll az Írásban:»Íme, kiválasztott, értékes szegletkövet teszek le Sionban;aki hisz benne, meg nem szégyenül«.Nektek, hívőknek, dicsőség ez tisztesség, a nem hívőknek pedig»ez az a kő, amelyet az építők elvetettek,és mégis szegletkővé lett«,ezenkívül »a botlás köve s a botrány sziklája« mindazoknak, akik megütköznek az igén, és nem hisznek benne, pedig erre rendelték őket.Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megváltott nép vagytok, hogy hirdessétek annak erényeit, aki a sötétségből meghívott titeket az ő csodálatos világosságára, akik egykor nem nép, most pedig Isten népe vagytok; akik számára azelőtt nem volt irgalom, most pedig irgalmat nyertetek.

ApCsel 12,1-11 (Apostol)

Azon időben Heródes király felemelte kezét, hogy lesújtson egyesekre az egyházból. Így karddal kivégeztette Jakabot, János bátyját. Mivel pedig látta, hogy ez tetszik a zsidóknak, még tovább ment és elfogatta Pétert. Éppen a kovásztalan kenyerek napjai voltak. Miután elfogatta őt, börtönbe vetette és átadta őrizetbe négy, négytagú katonai őrségnek. Az volt a szándéka, hogy Húsvét után a nép elé vezetteti. Pétert tehát a börtönben őrizték, az egyház pedig szüntelen könyörögött Istenhez érte.
Amikor Heródes éppen arra készült, hogy elővezetteti, azon az éjszakán Péter két katona között aludt kettős lánccal megbilincselve, az őrök meg az ajtó előtt őrizték a börtönt. De íme, megjelent mellette az Úr angyala és fény ragyogott fel a cellában. Az angyal meglökte Péter oldalát, fölkeltette és így szólt: »Kelj föl gyorsan!« Erre a láncok lehullottak a kezéről. Az angyal pedig azt mondta neki: »Övezd fel magad és vedd fel saruidat.« Ő megtette, az angyal pedig azt mondta neki: »Vedd magadra a ruhádat és kövess engem.« Péter az angyalt követve kiment, és nem tudta, hogy valóság-e az, ami az angyal által történik. Azt hitte látomása van.
Miután átmentek az első és a második őrségen, a vaskapuhoz jutottak, amely a városba vezetett. Ez magától megnyílt előttük. Kimentek, végigmentek egy utcán, s ekkor az angyal hirtelen eltűnt mellőle. Péter pedig magához térve azt mondta: »Most már igazán tudom, hogy az Úr elküldte angyalát és kimentett engem Heródes kezéből és mindabból, amire a zsidó nép számított.«

Mk 12,1-12 (Evangélium)

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Egy ember szőlőt ültetett, és körülvette sövénnyel, sajtót ásott benne, és tornyot is épített. Aztán bérbe adta szőlőműveseknek, és idegen földre ment. Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőművesekhez szolgáját, hogy szedje be a neki járó részt a szőlő terméséből. Ezek elfogták, összeverték, és üres kézzel elzavarták. Erre másik szolgát küldött hozzájuk, ennek betörték a fejét, és megszégyenítve elküldték. Majd egy újabb szolgát küldött. Őt pedig megölték. Aztán még sok másikat küldött, akik közül némelyeket megvertek, másokat megöltek. Így már csak egyetlen fia maradt, akit nagyon szeretett. Utoljára őt küldte el hozzájuk. Azt gondolta: »Fiamat csak megbecsülik!« De azok a szőlőmunkások ezt mondták egymásnak: »Ez az örökös. Gyerünk, öljük meg, és mienk lesz az örökség!« Megragadták, megölték, és kidobták a szőlőből. Mit tesz majd a szőlő ura? Eljön, megöli a szőlőműveseket, és másoknak adja ki a szőlőt. Nem olvastátok-e az Írást: »A kő, melyet az építők elvetettek, szegletkővé lett; az Úr műve ez, és csodálatos a mi szemünkben«?” Erre el akarták fogni, de féltek a tömegtől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Aztán otthagyván őt eltávoztak.

Jn 21,14-25 (Evangélium)

Abban az időben Jézus kinyilvánította magát a tanítványoknak, miután feltámadt halottaiból, és megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, Jónás fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Ő azt felelte: „Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek.” Erre így szólt hozzá: „Legeltesd bárányaimat!” Aztán másodszor is megkérdezte tőle: „Simon, Jónás fia, szeretsz-e engem?” „Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek” - válaszolta. Ő azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!” Harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, Jónás fia, szeretsz-e engem?” Elszomorodott Péter, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz-e engem?”, és így válaszolt: „Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged.” Azt mondta neki Jézus: „Legeltesd juhaimat! Bizony, bizony, mondom neked: Amikor fiatalabb voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahova akartál. Amikor viszont megöregszel, kiterjeszted kezedet, és majd más övez fel téged, aztán oda fog vinni, ahova nem akarod.” Ezt pedig azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fogja megdicsőíteni Istent. Miután ezt mondta, így szólt: „Kövess engem!” Péter megfordulva látta, hogy követi az a tanítvány, akit Jézus szeretett, és aki a vacsorán a keblére hajolt, és megkérdezte tőle: „Uram, ki az, aki elárul téged?” Mikor meglátta őt Péter, megkérdezte Jézustól: „Uram, vele mi lesz?” Jézus így válaszolt: „Ha azt akarom, hogy maradjon, míg el nem jövök, mi gondod vele? Te kövess engem!” Elterjedt tehát a testvérek között, hogy az a tanítvány nem hal meg. De Jézus nem azt mondta neki, hogy nem hal meg, hanem: „Ha azt akarom, hogy maradjon, míg el nem jövök, mi gondod vele?” Ez az a tanítvány, aki tanúságot tesz ezekről, és ezeket írta, és tudjuk, hogy igaz a tanúsága. De van sok egyéb dolog is, amit Jézus tett, amelyek, ha egyenként le lennének írva, úgy vélem, maga a világ sem tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene. Amen.

Szent Péter apostol bilincseinek tisztelete

Az Apostolok Cselekedetei 12. fejezetében található elbeszélés szerint Heródes elfogatta Péter apostolt, bilincsbe verette és börtönbe vettette, ahonnan az Úr angyala szabadította ki őt. (A Péter apostol kezéről akkor csodálatos módon lehullott bilincseket a hagyomány szerint a keresztények kegyelettel megőrizték.)

Az V. század közepén Eudokia császárné Jeruzsálemből átvitette (a Juvenálisz jeruzsálemi pátriárkától megkapott) ereklyét a konstantinápolyi Szent Apostolok templomába, később pedig (a bilincs felét) elküldte Rómába leányának, a kelet-római császárnőnek (III. Valentinianus feleségének, az ifjabb Eudokiának).

VI. Sixtus pápa az Esquilinus dombján templomot építtetett a Rómában is raboskodott főapostol tiszteletére, s oda helyezte el azt a bilincset, amelyet a hagyomány szerint római fogságában viselt Szent Péter.

A görög szerint a templomok fordítva vannak: Konstantinápolyban van ez a Szent Péter templom, és Rómában, az Esquilinumon (görögül: Hészkylinou) épült az V. században a Szent Apostolok kisebb temploma, ahova III. (a IV. festtette a róla nevezett kápolnát, VI. pedig nem is volt!) Sixtus helyezte az ereklyét (ha ez igaz, úgy ekkor nevezhették át a bazilikát „San Pietro da Vincula”-nak). Úgy tartják, hogy nemcsak a szentföldi bilincseket őrzik itt, hanem mellé tették azokat a bilincseket is, amiket Néró idejében, Rómában viselt.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!