5. hang

Zsid 1,10-2,3 (Apostol)

»Kezdetben te, Uram, megvetetted a föld alapját, és az egek a te kezed művei. Elmúlnak ezek, de te megmaradsz; és mint a ruha, mind elavulnak, megváltoztatod őket, mint a ruhát, s elváltoznak; te pedig ugyanaz vagy, és éveid el nem fogynak«.
Angyalai közül melyiknek mondta valaha is: »Ülj az én jobbomra, míg lábad zsámolyává teszem ellenségeidet«? Ők ugye mindnyájan szolgáló lelkek, azok szolgálatára küldték őket, akiknek az a hivatása, hogy örököljék az üdvösséget?
Ezért hát méginkább meg kell tartanunk mindazt, amit hallottunk, hogy valamiképpen el ne sodródjunk. Mert ha már az angyalok által hirdetett ige is olyan hatalmas volt, hogy minden bűn és engedetlenség elnyerte igazságos, megérdemelt büntetését, hogyan fogunk megmenekülni mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel? Ezt, miután kezdetét vette az Úr tanításával, azok, akik hallották, megerősítették számunkra.

Mt 2,1-12 (Evangélium)

Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és kérdezősködtek: „Hol van a zsidók újszülött királya? Mert láttuk csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy leborulva imádjuk őt.” Ennek hallatára Heródes királyt nyugtalanság fogta el, s vele egész Jeruzsálemet. Összehívta tehát a nép valamennyi főpapját és írástudóját, és tudakozódott tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt mondták neki: „Júda Betlehemében, mert így van megírva a próféta által: »És te, Betlehem, Júda földje, egyáltalán nem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai
között, mert belőled származik majd a fejedelem, aki népemnek, Izraelnek pásztora lesz.«” Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket, és pontosan megtudakolta tőlük a csillag feltűnésének idejét. Aztán elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: „Menjetek, és szerezzetek pontos értesülést a gyermek felől! Ha megtaláljátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek, és hódoljak neki.” Azok meghallgatták a királyt, és útra keltek. És íme, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük ment, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. A csillagot megpillantva igen nagy örömmel megörültek. Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd felnyitották kincsesládáikat, és ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban intést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.

Szent Eudokia vértanúnő

Fönícia libanoni részéből, Héliopoliszból származott. Eredetileg meglehetősen kicsapongó életet élt, majd megtért és a II. század első felében szenvedett vértanúságot. Legendái szerint megtérését egy Germanosz nevű szerzetes akaratlanul idézte elő, amikor a vele (vagyis Eudokiával) szomszédos házban lakó keresztény hívőnél szállt meg, és szokása szerint hangosan olvasta a zsoltárokat és az Utolsó ítéletről szóló evangéliumi részt. Ennek hatására az addig ledér nő megtért, és állítólag női kolostorba ment.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!