1Kor 9,13-18 (Apostol)

Atyámfiai! Nem tudjátok, hogy akik a templomi szolgálatokat végzik, a szentélyből valókat eszik? És akik az oltárnál szolgálnak, az oltárról részesednek? Épp így rendelte az Úr is azoknak, akik az evangéliumot hirdetik, hogy az evangéliumból éljenek.
Én azonban ezek közül semmivel sem éltem. De nem azért írtam ezt, hogy így történjék énvelem; mert jobb meghalnom, semhogy valaki üressé tegye az én dicsekvésemet. Mert ha hirdetem az evangéliumot, nincs mit dicsekednem, hiszen kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! Mert ha szabad akarattal teszem ezt, jutalmam van; ha pedig kénytelen-kelletlen, csak az intézés van rám bízva. Mi tehát az én jutalmam? Hogy az evangéliumot hirdetve ingyen adjam az evangéliumot, és ne használjam ki az evangéliumra vonatkozó hatalmamat.

Zsid 2,2-10 (Apostol)

Atyámfiai! Ha már az angyalok által hirdetett ige is olyan hatalmas volt, hogy minden bűn és engedetlenség elnyerte igazságos, megérdemelt büntetését, hogyan fogunk megmenekülni mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel? Ezt, miután kezdetét vette az Úr tanításával, azok, akik hallották, megerősítették számunkra, s Isten is velük együtt tanúságot tett jelekkel és csodákkal, sokféle erőmegnyilvánulással és a Szentlélek közléseivel akarata szerint.
Mert nem angyaloknak vetette alá Isten az eljövendő világot, amelyről beszélünk. Sőt, valaki egy helyen tanúságot is tett erről:
»Mi az ember, hogy megemlékezel róla,
s az ember fia, hogy meglátogatod?
Kevéssel tetted kisebbé az angyaloknál;
dicsőséggel és tisztelettel koronáztad,
a kezed műve fölé állítottad,
s mindent lábai alá vetettél«.
Mert azzal, hogy mindent alávetett, semmit sem hagyott, ami ne lenne alávetetve neki. Most azonban még nem látjuk, hogy minden alá van vetve neki. Azt azonban, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, Jézust, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztelettel koronázta, hogy Isten kegyelme szerint mindenkiért megízlelje a halált.
Mert illett ahhoz, akiért és aki által minden van, s aki sok fiat akart a dicsőségbe vezetni, hogy üdvösségük szerzőjét szenvedés által vezesse el a teljességre.

Mt 16,1-6 (Evangélium)

Abban az időben farizeusok és szadduceusok mentek Jézushoz, hogy próbára tegyék. Arra kérték, hogy mutasson nekik égi jelet. Ezt válaszolta nekik: „Este azt mondjátok, jó idő lesz, mert vöröslik az ég. Hajnalban meg: ma zivatar lesz, mert az ég felhős és vörös. Képmutatók! Az ég színéből tudtok következtetni, az idők jeleit azonban nem tudjátok felismerni? A gonosz és házasságtörő nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét.” Ezzel otthagyta őket, és elment.
Tanítványai a túlsó partra menet elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. Jézus így szólt hozzájuk: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától!”

Lk 10,16-21 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg, aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.” Amikor a hetven visszatért, örömmel mondták: „Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre.” Így válaszolt nekik: „Láttam a sátánt: mint villám bukott le az égből. Íme, hatalmat adok nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, és az ellenség minden ereje fölött, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyekben!” Abban az órában Jézus felujjongott a Lélekben, és így szólt: „Hálát adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, mert így tetszett neked.”

Szent Gábor főangyal

Gábor főangyal ünnepe Egyházunk szokása szerint az Örömhírvétel után következő napon, március 26-án van. Mivel ez a nap általában Nagyböjtre esik, nem lehetséges, hogy kellő fénnyel megünnepeljék. Egyházunk azért szenteli a mai napot az ő ünnepének, hogy megemlékezzék arról, hogy Isten mit vitt végbe általa. Az Ószövetségben megmagyarázta Dániel prófétának egy látomása értelmét (8, 16-26.), aztán a 70 év jelentését (9, 21-27.). Az Újszövetségben először Zakariás papnak jelenik meg, és közli vele keresztelő szent János születését. (Lk. 1, 11-) Aztán, hírül viszi Názáretbe Máriának Isten Fiának megtestesülését. (Lk. 1, 26-38.).

Szent István atya

István atya Damaszkuszi szent János unokaöccse volt. Tízéves korától szerzetese volt a Szent Szabbász kolostornak. Innen a „szabbaita” mellékneve is. Haláláig vagy ebben a kolostorban, vagy a környékén élt. Cselekedetei és erényes élete annyira Isten tetszésére szolgált, hogy megkapta Tőle a jövőbelátás adományát és a gyógyításét is. Előre megtudva halála idejét, meghalt 794-ben.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!