2Kor 2,14-3,3 (Apostol)

Atyámfiai! Hála legyen Istennek, aki mindig diadalra segít minket Krisztusban, és az ő ismeretének illatát minden helyen elterjeszti általunk. Mert Krisztus jó illata vagyunk az Istenért azok közt, akik üdvözülnek, és azok közt is, akik elvesznek: ezeknek a halál illata halálra, azoknak pedig az élet illata életre. De ki alkalmas erre? Mert mi nem vagyunk olyanok, mint igen sokan, akik meghamisítják Isten igéjét, hanem őszintén, mintegy az Istenből beszélünk, az Isten előtt Krisztusban.
Kezdjük-e újra ajánlani magunkat? Talán csak nincs szükségünk, mint némelyeknek, hozzátok szóló vagy tőletek való ajánló levelekre? A mi levelünk ti vagytok, a szívünkbe írva, ismeri és olvassa minden ember; mert nyilvánvaló rólatok, hogy Krisztus levele vagytok, mely a mi szolgálatunk által készült nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével írva, nem kőtáblákra, hanem a szív hústábláira.

Mt 23,23-28 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok mentából, kaporból és köményből, közben elhanyagoltátok, ami fontosabb a törvényben: az igazságos ítéletet, az irgalmat és a hűséget. Ezeket meg kell tenni, és azokat nem szabad elhagyni. Ti, vak vezetők! A szúnyogot kiszűritek, a tevét meg lenyelitek. Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tisztára mossátok a pohár és a tál külsejét, belül azonban tele vannak rablással és mértéktelenséggel. Te, vak farizeus! Előbb tisztítsd meg a pohár és a tál belsejét, hogy a külsejük is tiszta legyen! Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert fehérre meszelt sírokhoz hasonlíttok, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. Így ti is kívülről igazaknak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel.”

Az efezusi hét szent vértanú

Mind a 7 ifjú katona volt. Makszimilián, Jamblich, Martinián, János, Dénes, Ekszakusztodián, és Antonin efezusi nemes családokból származtak. Testileg nem voltak rokonok, de mint keresztények a lelki rokonság kötelékeiben voltak hitben és Krisztus iránti szeretetben. Együtt imádkoztak, küzdöttek szenvedélyeik ellen és őrizték tisztaságukat. Décius császár üldözése alatt, amikor a császár Kartagénából Efezusba jött, mindenkit kötelezett arra, hogy az isteneknek áldozatot mutassanak be. Az emberek mentek is a parancsot teljesíteni, de a 7 katona helyette a keresztény templomban imádkozott. Mindezeket tudomására hozták a császárnak, aki bilincsbe verette őket. Néhány nap múlva, méltatlannak ítélve őket a katonai szolgálatra, de mégis sajnálva a fiatal embereket halálra adni, elengedte őket és más városba ment. A 7 ifjú katona pedig követve Jézus mondását, elrejtőzött egy barlangba és készült a vértanúi halálra. A visszatérő császár kerestette őket, szüleiktől tudta meg rejtekhelyüket. Azt a parancsot adta, hogy falazzák be a barlang nyílását. Az ifjak, előbb egymással beszélgetve, Istentől rájuk bocsátott mély álomba merültek és így fejezték be földi életüket. Két titkos keresztény: Tivadar és Rufinus két óntáblára mindent felírt ami a vértanúkkal volt kapcsolatos, behelyezte a kövek közé.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!