2Kor 5,15-21 (Apostol)

Atyámfiai! Azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, már ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. Mi tehát mostantól fogva senkit sem ismerünk test szerint. És ha Krisztust test szerint ismertük is, most már nem így ismerjük. Ezért, aki Krisztusban van, új teremtmény; a régiek elmúltak, íme újak keletkeztek.
Mindez pedig az Istentől van, aki Krisztus által kiengesztelt minket önmagával, és nekünk adta a kiengesztelés szolgálatát; mert Isten volt az, aki Krisztusban kiengesztelődött a világgal, úgyhogy nem számította be bűneinket, és ránk bízta a kiengesztelés igéjét. Tehát Krisztus követségében járunk, mintha Isten buzdítana általunk. Krisztusért kérünk, engesztelődjetek ki Istennel! Azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő általa.

Mk 1,16-22 (Evangélium)

Abban az időben, amikor Jézus a Galileai-tenger partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András épp hálót vetnek a tengerbe, mivel halászok voltak. Jézus ezt mondta nekik: „Gyertek utánam, és emberek halászává teszlek benneteket!” Azon nyomban otthagyták hálójukat, és követték őt. Kissé továbbhaladva, megpillantotta Zebedeus fiát, Jakabot, és testvérét, Jánost, amint a hálójukat javítgatták a bárkában. Nyomban elhívta őket. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust, halászlegényeivel a bárkában, és a nyomába szegődtek. Betértek Kafarnaumba. Itt szombaton mindjárt elment a zsinagógába, és tanított. Tanításán elámultak, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.

Szent Euplosz vértanú

Euplusz a szicíliai Katána városában volt az egyház diakónusa, magával hordta az evangéliumot, és félelem nélkül hirdette az evangéliumot a pogányok között. A hit erejével még a bálványtemplomokat is le tudta rombolni. A kereszténység ellenségei elfogták őt az egyik házban, ahol éppen az evangéliumot olvasta másoknak. Abban mindig a reményben vitték Calvisianus helytartó elé, hogy a kínzások megingatják a diakónus állhatatosságát. Börtönbe vitték, ott éheztették és szomjúsággal gyötörték. Hét napig a börtönben imádkozott, ahol Isten forrást fakasztott neki, hogy szomját olthassa. Másodjára is az ítélőszék elé állították, ahol ismét kereszténynek vallotta magát, őt pedig végül halálra ítélték. Fára függesztették, vaskampókkal szaggatták testét, de ő mindezek között Istenhez fordulva imádkozott és tűrt. A lefejezés előtt időt kért az imádságra. A vesztőhelyen elővette az evangéliumot és Jézus csodáiról olvasott belőle. Lefejezés által nyerte el a vértanúságot 304-ben, augusztus 11-én.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!