Atyámfiai! A szolgálatnak az ellátása nemcsak azt pótolja, ami a szenteknek hiányzik, hanem sokakat hálaadásra is késztet Isten iránt. Ennek a szolgálatnak a próbája folytán ugyanis dicsőítik Istent azért az engedelmességért, mellyel Krisztus evangéliumát valljátok, és azért az őszinte közösségvállalásért, melyet irántuk és mindenki iránt tanúsítotok. Imádkoznak is értetek és vágyódnak utánatok, mivel Isten kegyelme bőségesen áradt ki rátok. Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért.
Krisztus szelídségére és kegyességére kérlek titeket, én Pál, aki szemtől szemben ugyan alázatos vagyok köztetek, távollétemben azonban bátor vagyok veletek szemben: kérlek titeket, hogy amikor majd jelen leszek, ne kelljen bátornak lennem, azzal a határozottsággal, mellyel, úgy vélem, bátor lehetek egyesekkel szemben, akik úgy vélekednek rólunk, mintha mi a test szerint járnánk. Mert noha a testben járunk, nem a test szerint harcolunk. Mert a mi harci fegyvereink nem test szerint valók, hanem Isten által erősek az erődítmények lerontására. Harcunkkal lerontjuk a terveket és minden magasságot, amely Isten ismerete ellen fölemelkedik, és fogságba ejtünk minden értelmet, Krisztus iránt való engedelmességre, és készek vagyunk megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyt teljes lesz a ti engedelmességetek.
Abban az időben bement Jézus egy házba, és ismét nagy tömeg gyűlt össze, úgyhogy még evésre sem maradt idejük. Amikor övéi ezt meghallották, mentek, hogy lefogják, mert azt mondták, hogy megháborodott. A Jeruzsálemből jött írástudók azt mondták róla: „Belzebul szállta meg”, és hogy „A gonosz lelkek fejedelmének segítségével űzi ki a gonosz lelkeket.” Ám ő összehívta őket, és példabeszédeket mondott nekik: „Hogyan űzhetné ki sátán a sátánt? Ha valamely ország meghasonlik magával, az az ország nem maradhat fenn. Ha egy ház meghasonlik magával, az a ház nem maradhat fenn tovább. Ha a sátán saját maga ellen támad, és így meghasonlik magával, nem maradhat meg, hanem elpusztul. Senki sem törhet be az erősnek házába, és nem rabolhatja el a holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi az erős embert. Csak akkor rabolhatja ki a házát.”
Szent András vértanú
András, Makszimián császár hadseregének ezredese bátor katona volt és titokban keresztény, katonáival együtt győzelmet aratott a perzsa hadsereg fölött. Azok, akik nem szerették és irigykedtek rá, bevádolták őt az ország kormányzója előtt, hogy keresztény. Antioch helytartó megkötözve maga elé hivatta Andrást, választás elé állította, hogy a császár hadseregében kíván-e tovább szolgálni, vagy Istenének. András erős hangon nyilvánította ki, hogy ő Krisztus Isten szolgája. A helytartó megparancsolta, hogy készítsenek rézből ágyat, tüzesítsék meg, fektessék rá Andrást, hogy égen meg. András nem várta meg a hóhérokat, maga vette le ruháit és feküdt rá a tüzes ágyra. Imádságára Isten kioltotta a tűz erejét. Abban az időben még néhány katonatársát is elfogatta a helytartó és fára szegeztette őket. Az Andrást szerető emberektől való félelme arra kényszerítette a helytartót, hogy engedje szabadon, mindnyájukat. Ő kíséretével együtt Örményországba távozott. Ott egy hegy üregében a Taurusz hegyek között az üldözők elfogták és kivégezték mindnyájukat.
Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!ÖN ITT VAN JELENLEG: LELKISÉG / LITURGIKUS NAPTÁR
VISSZA A TETEJÉRE