Atyámfiai! Félek, hogy amikor majd odaérkezem, nem olyanoknak talállak titeket, amilyeneknek akarnálak, és ti is olyannak találtok engem, amilyennek nem akartok; félek, hogy versengés, irigység, indulatosság, egyenetlenkedés, rágalom, fondorkodás, felfuvalkodottság, pártoskodás lesz köztetek; úgyhogy mikor odaérkezem, Istenem ismét megaláz nálatok, és meg kell majd siratnom sokakat azok közül, akik régebben vétkeztek és nem tartottak bűnbánatot a tisztátalanság, paráznaság és szemérmetlenség miatt, melyet elkövettek.
Íme, ezennel harmadszor megyek hozzátok: »Két vagy három tanú vallomása döntsön el minden ügyet«. Előre megmondtam, és most előre megmondom, mint a második ottlétemkor, most a távollétemben is azoknak, akik régebben vétkeztek, és a többieknek is, hogy ha ismét odamegyek, nem fogok kegyelmezni.
Pál, Isten szolgája, Jézus Krisztusnak pedig meghívott apostola, hogy Isten választottjait hitre és az igazi istentisztelet ismeretére vezesse, az örök élet reményében, amelyet örök idők előtt megígért Isten, aki nem hazudik, s aki a meghatározott időben ki is nyilvánította szavát az igehirdetés által, amelyet Üdvözítő Istenünk rendelete rám bízott: Títusznak, a közös hit révén szeretett fiának. - Kegyelem és békesség az Atyaistentől és Krisztus Jézustól, a mi Üdvözítőnktől.
Azért hagytalak Kréta szigetén, hogy ami hátramaradt, elintézd, s városról városra presbitereket rendelj, amint meghagytam neked.
Ezt mondd, erre buzdíts s így figyelmeztess teljes határozottsággal. Senki meg ne vessen téged!
Figyelmeztesd őket, hogy a fejedelmeknek s a hatóságoknak vessék alá magukat, hogy engedelmeskedjenek, legyenek minden jótettre készek, senkit se szidalmazzanak, ne veszekedjenek. Legyenek szerények, tanúsítsanak minden ember iránt mindig szelídséget.
Mihelyt hozzád küldöm Artemászt vagy Tichikuszt, siess, gyere hozzám Nikopoliszba. Úgy határoztam ugyanis, hogy ott töltöm a telet. A törvénytanító Zénászt, valamint Apollót gondosan ellátva küldd tovább, hogy ne legyen hiányuk semmiben. De a mieink is tanulják meg, hogy jótettekkel járjanak elől, ahol szükséges, hogy ne legyenek gyümölcstelenek.
Köszöntenek a velem levők mindnyájan. Köszöntsd azokat, akik szeretnek minket a hitben.
Isten kegyelme legyen mindnyájatokkal! Amen.
Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek majd, sőt adnak is hozzá nektek, akik hallgattok engem. Mert akinek van, annak még adatik, akinek pedig nincs, attól azt is elveszik, amije van.” Azután ezt mondta: „Isten országa olyan, mint az az ember, aki magot vet a földbe. Utána, akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökik, maga sem tudja, hogyan. A föld magától terem, először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor a termés beérik, rögtön fogja a sarlót, mert itt az aratás.” Majd így folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel példázzuk? Olyan, mint a mustármag. Amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál, amely a földön van. De aztán, hogy elvetették, egyre nő, és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Akkora ágakat hajt, hogy az árnyékában égi madarak fészkelhetnek.” Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, amennyire fölfoghatták. Példabeszéd nélkül nem tanított. Mikor tanítványaival magukra maradtak, nekik mindent megmagyarázott.
Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van! Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat! Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. Mert bizony, mondom nektek, amíg el nem múlik az ég és a föld, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában. Aki pedig megtartja és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában.”
Szent Bertalan apostol ereklyéinek átvitele
A szent apostolról június 11-én emlékeztünk meg. A mai napon arra emlékezünk, hogy szent ereklyéit a VI. században. Anasztaziopoliszból a Lipari szigetekre vitték át.
Szent Titusz apostol
Az apostol Kréta szigetén született előkelő pogány családból. Fiatal korában filozófiát tanult, de megtartóztatta magát a pogány, szenvedélyekkel teli élettől, és Ignác tanúsága szerint megőrizte szüzességét A hagyomány szerint, amikor Krétára eljutott Jézus híre, ő odautazott, hallgatta az Úr tanítását és jelen volt a keresztre feszítésnél. A keresztséget Szent Pál hatására vette föl. Az apostolnak annyira megtetszett, hogy elvitte magával az apostoli zsinatra. Utána Szent Pál a korintusi hívekhez küldte, ahol neki sikerült békét teremteni a hívek körében. Hogy meddig maradt az apostol útitársa, nem tudjuk. Akkor kerül ismét elő személye, amikor szent Pál Kréta szigetére vitte, és együtt fáradozott vele a szigetlakok megtérítésén. A további munkát Tituszra hagyta, hogy járja be az országot és szenteljen ott püspököket; később Szent Pál levelet írt hozzá és magához hívta. Titusz teljesítette kérését és egy ideig vele maradt. Később visszament Kréta szigetére, és a szomszédos szigeteken is hirdette az evangéliumot. Ahol csak megjelent, nagy hatással működött. Életmódjában mindenben követte szent Pál példáját. Pál testvérének, társának és segítőjének nevezte és kiemelte, hogy sohasem volt terhére a hívőknek. Titus apostol magas kort ért el. A hagyomány szerint 94 éves korában békében hunyt el 100 körül.
Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!ÖN ITT VAN JELENLEG: LELKISÉG / LITURGIKUS NAPTÁR
VISSZA A TETEJÉRE