2Kor 13,3-13 (Apostol)

Atyámfiai! Annak bizonyítékát keresitek, hogy belőlem Krisztus szól, aki veletek szemben nem erőtlen, hanem erős köztetek. Mert bár erőtlenségből megfeszítették, Isten erejéből él. Mi is erőtlenek vagyunk őbenne, de élni fogunk vele együtt Isten erejéből értetek.
Önmagatokat vizsgáljátok meg, vajon a hitben vagytok-e; önmagatokat tegyétek próbára. Vagy nem ismeritek fel önmagatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor nem álltátok ki a próbát. Remélem azonban, felismeritek, hogy mi kiálltuk a próbát. Kérjük Istent, hogy semmi gonoszat ne tegyetek, nem azért, hogy mi kipróbáltnak tűnjünk fel, hanem ti hadd tegyétek a jót, mi pedig hadd látszódjunk ki nem próbáltnak. Mert semmit sem tehetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért. Sőt örülünk, amikor mi erőtlenek vagyunk, ti pedig erősek vagytok; könyörgünk is a ti tökéletességetekért. Azért írom mindezt távollétemben, hogy ha jelen leszek, ne járjak el keményen azzal a hatalommal, melyet az Úr nekem építésre adott, és nem rombolásra.
Egyébként testvérek, örüljetek, legyetek tökéletesek, buzdítsátok egymást, legyetek egyetértők, éljetek békességben, s a szeretet és békesség Istene veletek lesz. Köszöntsétek egymást szent csókkal. Üdvözölnek titeket a szentek mindnyájan.
Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal.

Mk 4,35-41 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Keljünk át a túlsó partra!” Erre elbocsátották a népet, és magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak vele. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Fölkeltették, és ezt mondták neki: „Mester, nem törődsz-e vele, hogy elveszünk?” Erre fölkelt, parancsolt a szélnek, és azt mondta a tengernek: „Csöndesedj! Némulj el!” A szél elült, és nagy csönd lett. Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek ennyire? Hogy lehet, hogy nincsen hitetek?” Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: „Ki ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”

Szent Adorján és Natália vértanúk

Adorján és Natália egy éve voltak házasok a vértanúság előtt. Adorján először Nikomédiában volt városparancsnok Maximianus (305-311) alatt. Látva, hogy a keresztények a kínzások alatt milyen bátorságot tanúsítanak, megkérdezte őket: „Milyen jutalmat vártok Istenetektől ezekért a szenvedésekért,” Ezt válaszolták: „Olyan jutalmat, amit nem vagyunk képesek leírni, és az elméd sem képes felfogni”. Ekkor Adorján kérte, hogy az összeírt a halálraítélt keresztények nevei közé a jegyzők az ő nevét is írják be. A jegyzők jelentették ezt a császárnak, aki magához hívatta Adorjánt. Mivel állhatatosán kitartott keresztény volta mellett, bilincsekbe veretve a börtönbe záratta. Egyik szolgája jelentette feleségének Natáliának, hogy férje a börtönbe került. Natália, aki titkos keresztény volt, felkereste férjét a börtönben, beszélgetett vele, bátorította, végül megcsókolta minden keresztény rab bilincsét és hazatért. Ezután a császár parancsára Adorjánnak és rabtársainak is összetörték lábszárait, majd ezután mindnyájukat megölték. Ez a IV. században történt. Natália, aki hűségesen szolgálta férjét és vértanútársait, özvegységében Bizáncba távozott, s hamarosan békében hunyt el férje sírjánál.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!