1. hang

Gal 4,8-21 (Apostol)

Atyámfiai! Azelőtt ugyan, nem ismerve Istent, azoknak szolgáltatok, amik természet szerint nem istenek; de most, amikor megismertétek Istent, sőt ismertek vagytok az Isten előtt, hogyan fordultok ismét az erőtlen és szegényes elemekhez, melyeknek újból szolgálni akartok? Napokat tartotok meg és hónapokat, időket és esztendőket! Féltelek titeket, hogy talán hiába fáradoztam köztetek.
Legyetek olyanok, mint én, mert én is olyan vagyok, mint ti: testvérek, kérve-kérlek titeket. Semmivel sem bántottatok meg. Hiszen tudjátok, hogy a test erőtlenségében hirdettem nektek először az evangéliumot; és azt, ami kísértésetekre szolgálhatott testemben, nem vetettétek meg, sem meg nem utáltátok, hanem úgy fogadtatok engem, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust.
Hol van tehát a boldogságotok? Mert tanúsítom rólatok, hogy ha lehetett volna, szemeteket kivájtátok és nekem adtátok volna. Tehát ellenségetek lettem, mert igazat mondok nektek? Nem jó szándékkal buzgólkodnak körülöttetek, hanem el akarnak tőlem szakítani titeket, hogy mellettük buzgólkodjatok. Jó dolog mindenkor buzgólkodnotok a jóban, és nemcsak akkor, amikor jelen vagyok köztetek, fiacskáim, akiket fájdalommal szülök újra, míg Krisztus kialakul bennetek! Szeretnék most nálatok lenni, és más hangon beszélni, mert bizonytalan vagyok miattatok.
Mondjátok meg nekem, akik a törvény alatt akartok lenni: nem halljátok a törvényt?

Mk 6,45-53 (Evangélium)

Abban az időben Jézus kényszerítette a tanítványokat, hogy szálljanak bárkába, és keljenek át a túlsó partra, Betszaidával szembe, amíg ő elbocsátja a tömeget. Miután elengedte őket is, fölment a hegyre imádkozni. Közben beesteledett. A bárka a tenger közepén járt. Ő ott maradt egyedül a parton. Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel, - mert ellenszelük volt -, a negyedik éjszakai őrváltás órájában elindult feléjük a vízen járva. El akarta őket kerülni. Amikor látták, hogy a vízen jár, azt vélték, hogy kísértet, és elkezdtek kiabálni, mert mindnyájan látták, és megrémültek. Ő azonban rögtön szólt hozzájuk: „Bátorság! Én vagyok. Ne féljetek!” Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, és a szél elállt. Az ámulattól megdöbbenve csodálkoztak, mert még a kenyerek csodáját sem fogták fel, a szívük még érzéketlen volt. Átkelve a tavon Genezáret földjére érkeztek.

Szent Babilasz antióchiai püspök

Antióchia 12. püspöke volt. Egy ünnepen Babilász összegyűjtötte a keresztényeket a templomba, hogy vérontásnélküli áldozatot mutassanak be Istennek. Decius császár szeretett volna a keresztény templomba kíváncsiságból szétnézni. Babilász főpap a templom ajtajában várta, nem engedte, hogy belépjen, és megrótta a bálványimádása miatt. A császár távozott, mert látta a jelenlevő keresztények sokaságát. Bosszúból felgyújtatta a keresztények templomát, és magához rendelte Babilászt. Először hízelgéssel akarta rávenni a bálványimádásra. Aztán börtönbe záratta, megkínoztatta, végül karddal lefejeztette a főpapot és három tanítványát. Mindezek a III. század második felében történtek.

Mózes próféta

Izrael népének legnagyobb vezére és törvényhozója, aki másfélezer évvel Krisztus előtt Egyiptomban született, és a fáraó leánya nevelte fel. Felnőtt korában parancsot kapott Istentől az égő csipkebokorból, hogy Isten népét vezesse az Ígéret földjére. Mózes bátyjával, Áronnal együtt elment a fáraóhoz, hogy engedje el a zsidó népet. Ő eleinte hallani sem akart erről, ám az egyiptomi 10 csapás után a fáraó engedett. A zsidók Mózes vezetésével csodálatosan keltek át a Vörös-tengeren, majd elindultak az Ígéret földje felé. Istentől két kőtáblát kaptak, amin Isten parancsai állottak. A vándorló nép olykor Mózes ellen, de Isten ellen is fellázadt. Büntetésül 40 évig bolyongtak a pusztában, és a nép lázadó tagjai nem mehettek be az Ígéret földjére. Mózes a pusztai vándorlás végén a Nebo hegyén halt meg.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!