1. hang

1Kor 4,17-5,5 (Apostol)

Atyámfiai! Azért küldtem hozzátok Timóteust, aki kedves és hűséges fiam az Úrban; ő majd eszetekbe juttatja tanításomat Krisztusban, úgy ahogy mindenütt, minden egyházban tanítok.
Mintha nem szándékoznám hozzátok menni, úgy felfuvalkodtak némelyek. Pedig elmegyek hozzátok hamarosan, ha az Úr akarja; s akkor majd megismerem a felfuvalkodottaknak nem a beszédét, hanem erejét. Mert nem beszédből áll az Isten országa, hanem erőből. Mit akartok? Vesszővel érkezzem hozzátok, vagy szeretettel és a szelídség szellemével?
Általában az a hír járja, hogy paráznaság van köztetek, és pedig olyan paráznaság, amilyen még a pogányok közt sincsen, hogy tudniillik valaki az apjának feleségével él. És ti fel vagytok fuvalkodva, ahelyett, hogy inkább szomorkodnátok és eltávolítanátok magatok közül azt, aki ezt a dolgot tette. Én, aki ugyan test szerint távol, de lélek szerint jelen vagyok, már ítéletet mondtam mint jelenlevő afölött, aki így tett; a mi Urunk Jézus nevében, egybegyűlve ti és az én lelkem, a mi Urunk Jézus hatalmával adjuk át az ilyet a sátánnak testének vesztére, hogy a lélek üdvözüljön az Úr napján.

Zsid 6,13-20 (Apostol)

Atyámfiai! Amikor az Úr Ábrahámnak ígéretet tett, mivel nála nem volt senki nagyobb, akire esküdjék, önmagára esküdött: »Bizony, áldván áldalak téged és sokasítván megsokasítalak.« Az pedig türelmesen várakozva megnyerte az ígéretet. Mert az emberek önmaguknál nagyobbra esküsznek, és minden viszálykodásuk a megerősítő eskü. Ezért Isten, hogy annál inkább megmutassa az ígéret örököseinek terve változatlanságát, esküvel kötelezte magát, hogy két megmásíthatatlan dolog által, melyek tekintetében Isten nem hazudhat, igazán komoly vigasztalásunk legyen nekünk, akik igyekszünk az elénk tárt remény elnyerésére; Ez a mi lelkünk biztos és szilárd horgonya, amely elér a kárpit belsejéig, ahová mint a mi elöljárónk, értünk lépett be Jézus, aki Melkizedek rendje szerint főpap lett mindörökké.

Mt 24,1-13 (Evangélium)

Abban az időben odamentek Jézushoz tanítványai, hogy megmutassák neki a templom épületeit. Erre így szólt hozzájuk: „Hát nem látjátok ezeket mind? Bizony, mondom nektek, nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.” Amikor az Olajfák hegyén leült, a tanítványok külön odamentek hozzá, és kérdezték: „Mondd meg nekünk, mikor lesz ez? És mi lesz a jele eljövetelednek és a világ végének?” Jézus így válaszolt nekik: „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen benneteket! Mert sokan jönnek majd a nevemben, és azt mondják magukról: »Én vagyok a Krisztus«, és sokakat megtévesztenek. Háborúkról és háborús hírekről fogtok majd hallani. Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, ezeknek be kell következniük, de ez még nem a vég. Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Sokfelé éhínség, ragály üti fel a fejét, és földrengés lesz. De ez még csak a kezdete a gyötrelmeknek. Akkor majd kínvallatásnak vetnek alá és megölnek titeket, és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. Sokan megbotránkoznak majd, elárulják és gyűlölni fogják egymást. Sok hamis próféta támad, és sokakat tévedésbe ejtenek. A gonoszság megsokasodása miatt sokakban kihűl a szeretet, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.”

Mt 23,29-39 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert sírboltot építetek a prófétáknak, feldíszítitek az igazak síremlékeit, és azt mondjátok: »Ha atyáink napjaiban éltünk volna, nem vettünk volna részt velük a próféták vére ontásában.« Ezzel magatok tanúsítjátok, hogy a próféták gyilkosainak vagytok a fiai. Töltsétek csak be atyáitok mértékét! Kígyók, viperák fajzatai! Hogy is menekülhetnétek meg a kárhozat ítéletétől? Íme, ezért én küldök hozzátok prófétákat, bölcseket és írástudókat. Közülük némelyeket megöltök majd, és keresztre feszítetek, másokat megostoroztok zsinagógáitokban, és városról városra üldöztök. Így rátok száll minden igaz vér, amelyet a földön kiontottak, az igaz Ábel vérétől egészen Zakariásnak, Barakiás fiának véréig, akit a templom és az oltár közt öltetek meg. Bizony, mondom nektek, rászáll mindez erre a nemzedékre. Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni gyermekeidet, ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de nem akartátok! Íme, elhagyatott lesz házatok. Mert mondom nektek, nem láttok engem mostantól mindaddig, amíg azt nem mondjátok: »Áldott, aki az Úr nevében jő!«”

Szent Zakariás próféta (Keresztelő Szent János apja)

Abia osztályából származó zsidó pap volt, feleségét Erzsébetnek hívták. Életükre a legszebb jellemzést így olvassuk Szent Lukácsnál: „mindketten igazak voltak az Isten előtt, szentül éltek az Úr parancsai, és rendelkezései szerint”. Házaséletüket ez szomorította meg: „nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt és már mindketten életük alkonya felé jártak”.

Egyszer Zakariás a templomban a tömjénáldozatot végezte, mikor megjelent Gábor főangyal. Üzenetet hozott számára Istentől, hogy János nevű fia fog születni, aki utat készít majd az eljövendő Megváltó előtt. Mivel Zakariás kételkedett az angyal szavában, Isten büntetéséből néma maradt fia megszületéséig.

Némelyek szakvéleménye szerint a bizánci szertartásban Keresztelő Szent János apjának tisztelete összekeveredett a másik Zakariás prófétának, Barakiás fiának tiszteletével, akit a zsidók a templom és az oltár között gyilkoltak meg. Ez okozza a zavart a zsolozsma szövegeiben.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!