1. hang

Gal 4,28-5,10 (Apostol)

Ti pedig, testvérek, mint ahogy Izsák, az ígéret fiai vagytok. De amint akkor az, aki test szerint született, üldözte a lélek szerint valót, úgy van most is. De mit mond az Írás? »Űzd el a szolgálót és fiát, mert a szolgáló fia nem fog örökölni a szabad asszony fiával«. Tehát, testvérek, nem a szolgálónak vagyunk fiai, hanem a szabad asszonynak.
Erre a szabadságra tett szabaddá minket Krisztus. Legyetek tehát állhatatosak, és ne vegyétek magatokra ismét a szolgaság igáját. Íme én, Pál, mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus semmit sem használ nektek. Újra tanúságot teszek minden ember előtt, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani. Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvényben keresitek a megigazulást, kiestetek a kegyelemből. Mert mi a Lélek által, hitből várjuk a megigazulás reményét. Hiszen Krisztus Jézusban sem a körülmetélés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit.
Jól futottatok; ki akadályozott meg benneteket, hogy engedelmeskedjetek az igazságnak? Ez a hitegetés nem attól van, aki meghívott titeket. Egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti. Bízom bennetek az Úrban, hogy nem fogtok másképp vélekedni. Aki pedig megzavar titeket, viselni fogja az ítéletet, akárki legyen is az.

Mk 6,54-7,8 (Evangélium)

Abban az időben Jézus kiszállt a bárkából, Genezáret földjének lakói pedig rögtön felismerték őt. Bejárták az egész környéket, és kezdték ágyastul odahordani a betegeket, ahol hallomásuk szerint tartózkodott. Amerre csak betért a falvakba, városokba és tanyákra, letették a betegeket a tereken, és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult.
Akkor köréje gyűltek a farizeusok néhány Jeruzsálemből való írástudóval együtt. Meglátták, hogy némelyik tanítványa tisztátalan, vagyis mosdatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyökig, így tartják magukat a vének hagyományaihoz. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. És még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények és ágyak leöblítéséhez. A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért eszik tisztátalan kézzel a kenyeret?” Válaszul ezt mondta nekik: „Képmutatók, helyesen jövendölt rólatok, Izajás, amikor így írt: »Ez a nép ajkával tisztel, ám a szíve távol van tőlem. De hiábavalóan tisztelnek, mert tanaik, amelyeket hirdetnek, csak emberi parancsok.« Ti ugyanis az Isten parancsolatát elhagyván az emberek hagyományához ragaszkodtok.”

Szent Szózon vértanú

Kisázsiából származott, pásztor volt. Egy napon bement a közeli városba a klikiai Pompeiopoliszba, és letörte az egyik arany bálványszobor karját, eztán összetörte és szétosztotta a szegények között. A hatóság kereste a rongálót, aki feladta magát, és úgy indokolta tettét, hogy látni akarta védekezik-e a bálványisten. Mivel nem segített magán, ez bizonyítja, hogy csak emberi kezek alkották. Ezután megkínozták, amibe belehalt. Testét el akarták égetni, de eső keletkezett, és így sértetlen maradt. Éjszaka hívek jöttek, elvitték, és eltemették a vértanú testét, sírjánál később sok csoda történt. Mindez Maximosz prefektus és Diocletianus keresztényüldözése idején 304-ben volt.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!