1. hang

Ef 1,1-9a (Apostol)

Atyámfiai! Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, az Efezusban levő szenteknek és a Krisztus Jézusban hívőknek: kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Áldott legyen Urunknak, Jézus Krisztusnak Istene és Atyja, aki megáldott minket Krisztusban minden mennyei, lelki áldással. Mert kiválasztott minket őbenne a világ megteremtése előtt, hogy szentek és szeplőtelenek legyünk előtte a szeretetben. Eleve arra rendelt minket, hogy fiaivá fogadjon Jézus Krisztus által, akaratának jóságos tetszése szerint, és magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. Benne van számunkra a megváltás a vére által, a bűnök bocsánata, kegyelme gazdagságának megfelelően, amelyet igen bőségesen juttatott nekünk minden bölcsességgel és ismerettel. Megismertette ugyanis velünk akaratának a titkát jóságos tetszése szerint.

Mk 7,24-30 (Evangélium)

Abban az időben Jézus elindult, és Tírusz és Szidón környékére ment. Itt betért egy házba, és nem akarta, hogy tudjanak róla. De nem maradhatott rejtekben. Hallott felőle egy asszony, akinek a lányát tisztátalan lélek szállta meg, ezért odajött hozzá, és a lába elé borult. Az asszony pogány volt, szírföníciai származású. Kérte, hogy űzze ki a lányából az ördögöt. Jézus ezt mondta neki: „Hadd lakjanak jól előbb a gyermekek; mert nem helyes elvenni a gyerekek kenyerét, és odadobni a kiskutyáknak!” De az válaszul ezt mondta neki: „Igen, Uram, de azért a kiskutyák is esznek az asztal alatt abból, amit a gyerekek elmorzsálnak.” Erre így szólt hozzá: „Amiért ezt mondtad, menj, az ördög elhagyta lányodat!” Amikor hazaért, így találta: az ördög már kiment, a lány pedig az ágyon feküdt.

Jn 3,16-21 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítélet alá esett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. Ez pedig az ítélet: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a tetteik gonoszak voltak. Mert mindaz, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy kiderüljenek a tettei. Aki ellenben az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánosságra jussanak tettei, mert Istenben vitte végbe azokat.”

Szent Minodóra, Mitodóra és Nimfodóra vértanúnők

A három szent vértanúnő Bithyniában született. Édestestvérek voltak és mindhárman meg akarták őrizni a tisztaságukat. Ezért úgy határoztak, hogy egy magányos helyre, egy magas hegy tetejére költöznek. Itt böjtöltek és imádkoztak, hírük elkezdett terjedni, és emberek keresték fel őket kéréseikkel. A szent szüzek imáira Isten sok csodás gyógyulást vitt végbe.

Abban az időben Maximianus császár uralkodott, Bithyniát Fronton vezér kormányozta. Mindketten keresztényüldözők voltak. Fronton hallott a három szentéletű leányról, elfogatta őket, és előbb hízelgéssel rá akarta venni keresztény hitük megtagadására, később kínzásokhoz folyamodott, melybe mindhárman belehaltak. A vezér máglyán akarta elégetni a szent testeket, ám az égből hirtelen tűz szállt le, és megégette a vezért és a szüzeket kínzó szolgákat. A máglyára pedig eső hullott, és kioltotta a tüzet. Az épségben maradt holttesteket a keresztények temették el közös sírban. Ezek 310 körül történtek.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!