1. hang

Ef 1,7-17 (Apostol)

Atyámfiai! Benne van számunkra a megváltás a vére által,
a bűnök bocsánata,
kegyelme gazdagságának megfelelően,
amelyet igen bőségesen juttatott nekünk
minden bölcsességgel és ismerettel.
Megismertette ugyanis velünk akaratának a titkát jóságos tetszése szerint,
amelyet elhatározott őbenne
az idők teljességének megvalósításáról:
hogy Krisztusban mint főben fogjon össze mindent,
ami az égben és ami a földön van.
Benne részesei is lettünk az örökségnek, mi, akik erre lettünk rendelve annak végzése szerint, aki mindent akaratának a határozata szerint cselekszik, hogy magasztaljuk az ő dicsőségét, mi, akik már azelőtt reméltünk Krisztusban.
Benne ti is hallottátok az igazság igéjét, és hittetek is neki, megkaptátok a megígért Szentlélek pecsétjét, aki foglaló örökségünkre, amíg az Isten teljesen meg nem váltja tulajdonát dicsőségének magasztalására.
Ezért én is, miután hallottam az Úr Jézusban való hitetekről és az összes szentek iránti szeretetetekről, nem szűnök meg hálát adni értetek, megemlékezve rólatok imádságaimban, hogy Urunk, Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy őt megismerjétek.

Mk 8,1-10 (Evangélium)

Abban az időben Jézust igen nagy népsokaság vette körül. Nem volt mit enniük, ezért magához szólította tanítványait. Így szólt hozzájuk: „Sajnálom a tömeget, mivel már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha étlen engedem haza őket, nem fogják végigbírni az utat, hisz többen közülük messziről jöttek.” Tanítványai ezt válaszolták: „Honnan lehetne itt a pusztában annyi kenyérre szert tenni, hogy mind jóllakjanak?” Megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Ők pedig azt mondták: „Hét.” Erre megparancsolta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Ki is osztották a tömegnek. Volt néhány apró haluk is. Ezeket is megáldotta, és szólt, hogy osszák ki. Ettek és jól is laktak, aztán összeszedték a maradékot: hét kosárral lett. Akik ettek, mintegy négyezren voltak. Ezután hazaküldte őket, maga pedig tanítványaival beszállt a bárkába, és Dalmanuta környékére ment.

Jn 12,19-36a (Evangélium)

Abban az időben a farizeusok tanácsot tartottak Jézus ellen, és így szóltak egymáshoz: „Látjátok, hogy semmire sem mentek. Lám, az egész világ őutána megy.” Azok között, akik felmentek, hogy imádkozzanak az ünnepen, volt néhány görög is. Ezek tehát odamentek Fülöphöz, aki a galileai Betszaidából származott, és kérték őt: „Uram, látni szeretnénk Jézust.” Fülöp elment, és szólt Andrásnak, mire András és Fülöp szólt Jézusnak. Jézus ezt válaszolta: „Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia. Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földbe hullott gabonaszem meg nem hal, egymaga marad, ha viszont meghal, sok termést hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az örök életre őrzi meg azt. Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Azt, aki nekem szolgál, meg fogja tisztelni az Atya.
Most megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Atyám, szabadíts meg ettől az órától; de hiszen ezért jöttem, ezért az óráért. Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!” Erre szózat hangzott az égből: „Megdicsőítettem, és ismét meg fogom dicsőíteni.” Az ott álló tömeg ennek hallatára azt mondta, hogy mennydörgött. Mások így szóltak: „Angyal beszélt vele.” Jézus azt felelte: „Nem miattam hallatszott ez a szózat, hanem miattatok. Ítélet van most a világ felett, most fogják kivetni ennek a világnak fejedelmét. Én pedig, ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindenkit magamhoz vonzok.” Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni. A tömeg így válaszolt: „Mi úgy hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad. Hogyan mondhatod akkor, hogy föl kell magasztaltatnia az Emberfiának? Ki ez az Emberfia?” Jézus tehát így válaszolt nekik: „Még egy kis ideig veletek van a világosság. Addig járjatok, amíg tiétek a világosság, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen benneteket! Aki sötétben jár, nem tudja, hová megy. Amíg tiétek a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!”

Alexandriai Teodóra

Zénón császár (474-491) uralkodása idején Teodóra férjhez ment egy nemes és istenfélő emberhez, ám ördögi kísértéssel egy másik férfi elcsábította őt. Mikor rájött, mit tett, nem mert hazamenni, hanem bűnét megbánva titokban szerzetesi ruhát öltött, és férfinak öltözve egy férfi monostorban kemény, aszketikus életet élt. Társai megrágalmazták, hogy gyermeke született egy szomszéd falubeli asszonytól, ezért hét évre kiűzték a monostorból. Visszatérvén magához vette a neki tulajdonított gyermeket, és haláláig nevelte.

Szent Autonóm fölszentelt vértanú

Szent Autonomosz Diocletianus császár uralkodása alatt élt. Itáliában volt püspök. Amikor kersztényüldözés tört ki, elmenekült ő is Bithyniának Szoreasz nevű városába. Ott, egy jóindulatú keresztény ember: Kornéliusz fogadta házába. Itt Autonomosz tanított, és sok embert sikerült a pogányságból megtéríteni és megkeresztelni. Visszatérve lakóhelyére, a Szent Liturgiát végezte a templomban, amikor megjelentek a pogányok, és megölték a szent főpapot, majd köveket dobáltak holttestére 313-ban. Sírjánál sok csoda történt.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!