1. hang

Ef 3,8-21 (Apostol)

Atyámfiai! Nekem, az összes szentek között a legkisebbnek jutott osztályrészül ez a kegyelem: hirdetni a pogányoknak Krisztus felfoghatatlan gazdagságát, és felvilágosítani mindenkit, miként vált valóra a titok, amely öröktől fogva el volt rejtve a mindeneket teremtő Istenben, hogy most kinyilvánuljon Isten sokszoros bölcsessége a mennyei fejedelemségeknek és hatalmasságoknak az egyház útján. Ez volt az ő örök végzése, amelyet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban valósított meg, akiben bizalmunk van és biztonságos utunk a benne való hit által. Ezért kérlek titeket, ne csüggedjetek el az értetek viselt megpróbáltatásaim miatt. Ez dicsőségetekre szolgál.
Ez okból hajtom meg térdemet az Atya előtt, akitől minden nemzetség nevét nyerte a mennyben és a földön: Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy megerősödjetek benső emberré az ő Lelke által, hogy Krisztus a hit által a szívetekben lakjék, s a szeretetben meggyökerezve és megalapozva fel tudjátok fogni az összes szentekkel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység, és megismerhessétek Krisztus szeretetét is, mely minden ismeretet meghalad, s beteljetek az Isten egész teljességével.
Annak pedig, aki a bennünk munkálkodó erőnél fogva mindent megtehet bőven azon túl is, mint amit mi kérünk vagy megértünk, dicsőség legyen az egyházban és Krisztus Jézusban minden nemzedéken át örökkön-örökké. Amen.

2Kor 6,1-10 (Apostol)

Mint munkatársak pedig intünk titeket, ne vegyétek hiába Isten kegyelmét. - Mert ő mondja:
»Nekem tetsző időben meghallgatlak,
és az üdvösség napján megsegítlek téged«.
Íme, most van a kellő idő; íme, most van az üdvösség napja! - Senkinek se okozunk semmiféle botrányt, hogy ne szidalmazzák a szolgálatunkat; hanem mindenben Isten szolgáiként viselkedünk: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongatásban, verésben, börtönben, zendülés közepette, fáradságban, virrasztásban, böjtölésben, tisztaságban, tudásban, béketűrésben, kedvességben, a Szentlélekben, nem színlelt szeretetben, az igazság igéjében, Isten erejében; jobbról és balról az igazság fegyverzetében, dicsőségben és becstelenségben, gyalázatban és jó hírnévben; mint csábítók és mégis igazmondók; mint ismeretlenek és mégis ismertek; mint halálra váltak és íme, mégis élünk; mint megvertek, de meg nem öltek; mint szomorkodók, és mégis mindig örvendezők; mint szűkölködők, és mégis sokakat gazdagítók; mint akiknek semmijük sincs és mindenük megvan.

Mk 11,22-26 (Evangélium)

Így szólt az Úr: „Higgyetek Istenben! Bizony, mondom nektek, hogyha valaki azt mondja ennek a hegynek: »Emelkedjél fel, és vesd magad a tengerbe!«, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik; amit csak mond, az csakugyan meglesz neki. Ezért mondom nektek, mindazt, amit imádkozva kértek, higgyétek, hogy megkapjátok, és meglesz nektek. Amikor pedig felálltok imádkozni, bocsássatok meg, ha valami sérelmetek van valaki ellen, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa vétkeiteket! De ha ti nem bocsátotok meg, akkor mennyei Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket.”

Lk 7,36-50 (Evangélium)

Abban az időben egy farizeus meghívta Jézust, hogy egyék nála. Betért hát a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. Íme, volt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy a farizeus házában asztalhoz telepedett, alabástromedényben illatos olajat hozott. Megállt hátul a lábánál, és sírva fakadt. Könnyeivel öntözni kezdte Jézus lábát, majd hajával megtörölte, csókolgatta a lábát, és megkente az illatos olajjal. Mikor ezt a farizeus házigazda látta, így szólt magában: „Ha próféta volna, tudná, hogy ki és miféle az, aki érinti, hogy bűnös nő.” Jézus ezt válaszolta neki: „Simon, mondanék neked valamit.” Ő pedig mondta: „Mester! Mondd el!” „Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Mivel nem volt miből fizetniük, elengedte mind a kettőnek.” Aztán ezt mondta: „Melyikük fogja jobban szeretni őt?” Simon így válaszolt: „Úgy gondolom, az, akinek többet engedett el.” Ő pedig ezt mondta neki: „Helyesen ítéltél.” Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: „Látod-e ezt az asszonyt? Betértem házadba, és nem adtál vizet a lábamra. Ő pedig a könnyeivel öntözte lábamat, és a hajával törölte meg. Csókot sem adtál nekem, ő meg, amióta csak bejött, szüntelenül csókolgatja a lábam. A fejemet sem kented meg olajjal, ő meg a lábamat kente meg illatos olajjal. Ezért mondom neked, sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett. Akinek kevés bűne bocsáttatik meg, az csak kevéssé szeret.” Aztán így szólt az asszonyhoz: „Bocsánatot nyernek bűneid.” Erre az asztaltársak ezt kezdték mondogatni magukban: „Ki ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?” De ő ismét az asszonyhoz fordult: „A hited megmentett téged. Menj békével!”

Szent Eufémia nagyvértanúnő

Diocletianus császár idején Khalkédonban élt szüzességben. Egy pogány ünnepen a város keresztényei nem akartak áldozatot bemutatni, ezért elrejtőztek, de keresték és elfogták őket. Vállalta keresztény hitét, ezért először bebörtönözték, aztán megkínozták először késekkel, de Isten angyala megvédte őt, majd kemencébe vetették, de sértetlen maradt, végül az arénába vadállatok elé dobták, de azok nem bántották. Isten ezek után magához vette sokat szenvedett szolgálóját 304-ben. „Hírnevesnek” szokták nevezni, mert az ő sírjára épült templomban tartották a IV. Egyetemes Zsinatot, és a hagyomány szerint az ő holttestének a kezébe tették a két tant. Az istenítélet során a Krisztus két természetének egységét valló dogma bizonyult jónak.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!