1. hang

1Kor 1,26-2,5 (Apostol)

Atyámfiai! Nézzétek csak meghívásotokat, testvérek: nem sok a bölcs test szerint, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő; hanem azt, ami a világ szerint oktalan, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azt, ami a világ szerint gyönge, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse az erőseket, s azt, ami a világ szerint alacsonyrendű és megvetett, azt választotta ki Isten: azt, ami semmi, hogy azt, ami valami, megsemmisítse, hogy egy ember se dicsekedhessék az Isten színe előtt. Általa vagytok ti Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, igazságunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett, hogy amint írva van:
»Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék«.
Én is, amikor hozzátok mentem, testvérek, nem a beszéd vagy a bölcsesség fölényével mentem, hogy hirdessem nektek Isten titkát. Mert nem akartam másról tudni köztetek, mint Jézus Krisztusról, a megfeszítettről. Én magam gyöngeségben, félelemben és nagy rettegésben voltam nálatok; beszédem és igehirdetésem nem a bölcsesség meggyőző szavaiból állt, hanem a Lélek és az erő bizonyítékából, hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.

Jn 8,21-30 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Elmegyek, és keresni fogtok, de bűnötökben haltok meg. Ahová ugyanis én megyek, oda ti nem jöhettek.” Erre a zsidók megjegyezték: „Csak nem öli meg magát, hogy azt mondja: ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?” De ő megmagyarázta nekik: „Ti innen alulról valók vagytok, én meg felülről való vagyok, ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok. Azért mondtam nektek, hogy bűneitekben haltok meg, mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben.” Erre megkérdezték tőle: „De hát ki vagy te?” Jézus ezt mondta: „Az, akinek már kezdettől vallom magamat. Sok mindent kellene még rólatok mondanom és ítélnem, de aki engem küldött, az igaz, és amit tőle hallottam, azt hirdetem a világnak.” Nem fogták fel, hogy az Atyáról beszél nekik. Jézus így folytatta: „Amikor majd fölmagasztaljátok az Emberfiát, megtudjátok, hogy én vagyok, és hogy semmit nem teszek magamtól, hanem arról beszélek, amire Atyám tanított engem. És aki küldött, velem van, nem hagyott magamra az Atya, mert mindig azt teszem, ami tetszésére van.” E szavaira sokan hittek benne.

Szent Trofimosz, Szavvátiosz és Dorimedón

Antióchiában e napon nagy ünnepséget rendeztek Apolló isten tiszteletére. Ekkor érkezett a városba két ismeretlen vándor: a keresztény Trofimosz és Szavvátiosz. Mivel a helybeliek látták, hogy nem törődnek istenükkel, elfogták, és megkötözve a bíró elé vitték őket, ahol mindketten kereszténynek vallották magukat. Szavvátioszt fára függesztették, és vassal szaggatták a testét, ezután visszaadta a lelkét az Istennek. Trofimoszt pedig kegyetlenül megverték, és átvitték börtönbe Szinnadé városába. Élt akkor ott egy Dorimedón nevű szenátor, aki titokban keresztény volt. Gyakran meglátogatta Trofimoszt, és gondoskodott róla. Egy napon a város elöljárója elfogatta Dorimedónt, és miután megtudta, hogy keresztény, hittagadásra akarta bírni, de nem ért el eredményt. Ezért Trofimoszt és Dorimedónt a cirkuszban vadállatok elé vetették, de azok szelíden viselkedtek velük. Ezután mindketten lefejezéssel végezték be életüket 276-körül.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!