1. hang

Fil 3,8b-19 (Apostol)

Atyámfiai! Mindent veszteségnek tartok Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének mindent fölülmúló voltáért. Őérte mindent veszni hagytam, és szemétnek tekintek, csakhogy Krisztust elnyerjem, s én őbenne legyek, nem a saját megigazulásom alapján, amely a törvényből származik, hanem az által a megigazulás által, amely Krisztus hitéből való, vagyis amely az Istentől a hit révén van. Krisztust akarom megismerni, és feltámadásának erejét, a szenvedéseiben való részvételt hozzá hasonulva a halálban, hogy eljuthassak a halálból való feltámadásra. Nem mintha már kezemben tartanám, vagy már tökéletes lennék, de törekszem rá, hogy magamhoz ragadjam, mert Krisztus is magához ragadott engem. Testvérek, nem képzelem magamról, hogy már magamhoz ragadtam; de egyet igen: felejtem, ami mögöttem van, és nekifeszülök annak, ami előttem van, s így futok a cél felé, annak a hivatásnak jutalmáért, melyet Isten felülről adott Krisztus Jézusban.
Akik tehát tökéletesek vagyunk, mind így gondolkodjunk; ha meg valamiben másképp gondolkoztok, Isten azt is feltárja majd előttetek. Amire azonban már eljutottunk, aszerint éljünk.
Legyetek követőim, testvérek, és figyeljetek azokra, akik aszerint élnek, amint példát adtunk nektek. Mert sokan élnek úgy, - sokszor mondtam nektek, és most is sírva mondom, - mint Krisztus keresztjének ellenségei. Végük a pusztulás, istenük a hasuk, dicsekvésük az, ami a szégyenük, figyelmük földi dolgokra irányul.

1Kor 4,9-16a (Apostol)

Atyámfiai! Úgy vélem, hogy Isten minket apostolokat utolsóknak állított, mint halálra szántakat, mert látványossága lettünk a világnak, angyaloknak is, embereknek is. Mi oktalanok vagyunk Krisztusért, ti pedig okosak Krisztusban; mi gyöngék, ti pedig erősek; ti megbecsültek, mi pedig megvetettek. Mindez óráig éhezünk és szomjazunk, nincs ruhánk és verést szenvedümk, nincs otthonunk és fáradozunk saját kezünkkel dolgozva. Ha átkoznak minket, áldást mondunk; ha üldözést szenvedünk, eltűrjük; ha gyaláznak minket, jó szóval felelünk; szinte salakja lettünk a világnak, mindennek söpredékévé mind ez ideig.
Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem azért, hogy mint kedves fiaimat intselek. Mert ha tízezer tanítótok is volna Krisztusban, de atyátok nincsen sok, mert Krisztus Jézusban az evangélium által én adtam nektek életet.

Lk 7,31-35 (Evangélium)

Így szólt az Úr: „Kihez is hasonlítsam e nemzedék fiait? Kihez hasonlók? Hasonlók a piacon ülő gyerekekhez, akik egymásnak ezt kiabálják: »Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok, siratót énekeltünk nektek, de nem sírtatok.« Mert eljött Keresztelő János, kenyeret nem eszik, bort nem iszik, és azt mondjátok: »Ördöge van.« Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és azt mondjátok: »Lám, a falánk és borissza ember, a vámosok és a bűnösök barátja.« A bölcsességet azonban minden gyermeke igazolja.”

Mt 9,36-10,8 (Evangélium)

Abban az időben Jézus látta a tömeget, megesett rajta a szíve, mert olyan volt, mint pásztor nélkül a juhok: elcsigázott és kimerült. Akkor azt mondta tanítványainak: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat aratásához!” Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget, minden gyengeséget. A tizenkét apostol neve a következő: az első Simon, más néven Péter, és testvére András, Zebedeus fia, Jakab és testvére János, Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos, Jakab, Alfeus fia és Lebbeus, más néven Tádé, a kánai Simon és iskarióti Júdás, aki később árulója lett. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, megparancsolva nekik: „Pogányokhoz vivő útra ne térjetek, és szamaritánusok városába ne lépjetek be! Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek, és hirdessétek: »Közel van a mennyek országa!« Gyógyítsatok betegeket, tisztítsatok meg leprásokat, támasszatok fel halottakat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!”

Szent Jakab apostol

Jakab, Alfeus fia, egyes keleti egyházatyák, ciprusi Epifániosz és Nysszai Szt. Gergely tudomása szerint különbözik az „Úr testvérének” mondott másik Jakab apostoltól. A hagyomány szerint Szent Máténak volt a testvére, aki vámosból lett apostol. Jakabot Jézus hívta meg a 12 apostol közé.(Mt. 10,3.) A Szentlélek leszállása után az apostol egy kis időre Jeruzsálemben maradt, aztán az elsőnek meghívott Szent András apostol kísérő társa lett az Evangélium hirdetésében. Edesszában, Gázában, Eleuteropoliszban és a körülötte levő helységekben hirdette Jézus tanítását, aztán Egyiptomba ment. Itt, Osztracina városában vértanúhalállal fejezte be apostoli munkáját. Keresztre feszítették.

Szentéletű Andronikosz atyánk és felesége, Athanázia

Andronikosz, amennyire tudomásunk van róla, nagy Antióchióban származott. Teljes aszkézisban élt feleségével, Athanáziával, s Egyiptomban szép öregkort megélve tértek meg az Úrhoz 500. körül.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!