1. hang

Kol 2,1-7 (Apostol)

Atyámfiai! Akarom, hogy tudjátok meg, mekkora küzdelmem van értetek s a laodiceaiakért és mindazokért, akik nem látták szemtől-szembe személyemet, hogy a szívük megvigasztalódjék, és szeretetben összeforrva eljussanak a megértés teljességének minden gazdagságára, az Isten titkának, Krisztusnak ismeretére, akiben a bölcsesség és a tudomány minden kincse rejlik. Ezt azért mondom, hogy senki félre ne vezessen titeket tetszetős beszéddel. Mert ha testileg távol is vagyok, lelkileg veletek vagyok, és örülök, mikor látom köztetek a jó rendet és a Krisztusban való hiteteknek a szilárdságát.
Tehát amint elfogadtátok az Úr Jézus Krisztust, úgy éljetek is benne, gyökerezzetek meg őbenne és épüljetek föléje, erősödjetek meg a hitben, ahogyan tanultátok, és legyen bőséges a hálaadásotok.

2Tim 2,1-10 (Apostol)

Fiam, Timóteus! Meríts erőt a kegyelemből, amely Krisztus Jézusban van, és amit tőlem hallottál sok tanú előtt, add át megbízható embereknek, akik alkalmasak lesznek mások tanítására! Mint Krisztus Jézus jó katonája, vállald velem együtt a szenvedést! Egyetlen katona sem bonyolódik bele a mindennapi élet dolgaiba azért, hogy megnyerje annak a tetszését, aki besorozta. Ha pedig versenyez valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez. A fáradozó földművesnek kell először a termésből részesülnie. Gondolkozz azon, amit mondok! Az Úr majd megadja neked, hogy mindent megérts.
Emlékezz: Jézus Krisztus, Dávid sarja, feltámadt a halottak közül. Ez az én evangéliumom, amelyért türelemmel viselem a szenvedést, meg a bilincseket, mint egy gonosztevő. De Isten igéje nincs megbilincselve. Ezért mindent elviselek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel.

Lk 9,12-18 (Evangélium)

Abban az időben Jézushoz ment a tizenkét tanítvány, és azt mondták neki: „Bocsásd el a tömeget, hogy a környékbeli falvakba és tanyákra menjenek, szállást vegyenek, és ennivalót keressenek, mert itt puszta helyen vagyunk.” Ő azonban azt mondta nekik: „Ti adjatok nekik enni!” Ők pedig mondták: „Nincs több, mint öt kenyerünk és két halunk. Hacsak nem megyünk el, hogy élelmet vegyünk ennek az egész népnek.” A férfiak ugyanis mintegy ötezren voltak. Ekkor azt mondta tanítványainak: „Telepítsétek le őket ötvenes csoportokban!” Úgy is tettek, és letelepítették valamennyit. Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, megáldotta azokat, majd megtörte, és tanítványainak adta, hogy adják a tömegnek. Mindnyájan ettek és jóllaktak. Azután összeszedték, amit meghagytak: tizenkét kosár kenyérmaradékot. Ezután pedig egyedül imádkozott, csak tanítványai voltak vele.

Mt 27,33-54 (Evangélium)

Abban az időben, amikor a katonák elérkeztek arra a helyre, amelyet Golgotának neveznek, ami Koponya-helyet jelent, epével kevert bort adtak Jézusnak inni, de amikor megízlelte, nem akarta meginni. Miután keresztre feszítették, sorsot vetve megosztoztak ruháin, hogy beteljesedjék a próféta mondása: „Elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek.” És leültek, hogy őrizzék. Feje fölé tették elítélésének okát. Ez volt ráírva: „Ez Jézus, a zsidók királya.” Akkor vele együtt két gonosztevőt is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról.
Az arra menők fejüket csóválva káromolták, és mondogatták: „Te, aki lebontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magad! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!” Ugyanígy mondogatták gúnyolódva a főpapok is az írástudókkal és a vénekkel együtt: „Másokat megszabadított, magát nem tudja megszabadítani. Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk neki. Az Istenben bízott. Mentse hát meg most, ha akarja! Hisz azt mondta: »Az Isten Fia vagyok.«” Ilyen módon gyalázták a vele együtt megfeszített gonosztevők is. A hatodik órától sötétség lett az egész földön a kilencedik óráig. A kilencedik óra tájban Jézus hangosan felkiáltott, ezt mondva: „Éli, Éli, lamma szabaktani?”, vagyis „Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Ezt hallva pedig az ott állók közül néhányan ezt mondták: „Illést hívja.” Egyikük rögtön odaszaladt, fogott egy szivacsot, ecetbe mártotta, rátűzte egy nádszálra, és inni adott neki. A többiek pedig így szóltak: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!” Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kiadta lelkét. És íme, a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek, a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Feltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. A százados és akik vele együtt őrizték Jézust, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek, és azt mondták: „Ez valóban Isten Fia volt.”

Szent Longinusz százados

A kappadókiai Ardaleszből származott. Katona lett, és Jeruzsálemben Poncius Pilátus hatalma alatt szolgált. Nagypénteken őt is kivezényelték, hogy jelen legyen Jézus szenvedésénél és halálánál. Őrizve a megfeszített Jézust, látta mindazokat a csodákat, amiket akkor a Természetben látni lehetett: elsötétedett a Nap, földrengés keletkezett, a sziklák meghasadtak. Ennek hatására hívő lett. Egy másik hagyomány szerint ő szúrta át lándzsájával az Üdvözítő oldalát. Az onnan kiáradó vér és víz meggyógyította szembetegségét. Szintén a hagyomány szerint Jézus feltámadása után megvált katonai szolgálatától. A tradíció itt két különböző irányt vesz: az egyik szerint Cezáreába vonult vissza, de a zsidók vádaskodására a Pilátus feljelentette a császárnál, majd az általa küldött katonák karddal lefejezték. Ez lett a sorsa katonatársainak is, akik szintén Jézus keresztje mellett álltak Nagypénteken. A másik szerint, melyről már Nysszai Szt. Gergely tudósít, hazájába visszatérve, hirdette az Evangéliumot, mint Kappadókia hittérítője. E szerint a tradíció szerint is karddal fejezték le.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!