1. hang

Kol 3,17-4,1 (Apostol)

Atyámfiai! Bármit tesztek, szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, és adjatok hálát az Atyaistennek ő általa.
Asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, mint ahogy illik az Úrban. Férfiak, szeressétek feleségeteket, s ne legyetek kemények iránta. Gyermekek, fogadjatok szót mindenben szüleiteknek, mert ez kedves az Úrnak. Atyák, ne keltsétek fel a haragot gyermekeitekben, hogy kedvüket ne veszítsék. Szolgák, engedelmeskedjetek mindenben test szerinti uraitoknak, de ne látszatra szolgáljatok, mintha emberek kedvét keresnétek, hanem egyenes szívvel az Úr félelmében. Bármit tesztek, szívből tegyétek, mintha az Úrnak és nem embereknek tennétek, hiszen tudjátok, hogy az Úrtól megkapjátok jutalmul az örökséget. Az Úr Krisztusnak szolgáljatok; mert aki igazságtalanságot követ el, visszakapja, amit igaztalanul cselekedett: ebben nincs személyválogatás.
Urak, adjátok meg a szolgáknak azt, ami jogos és méltányos, hiszen tudjátok, hogy nektek is van Uratok a mennyben.

2Kor 9,6-11 (Apostol)

Atyámfiai! Azt mondom: Aki szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat. Ki-ki úgy adjon, ahogyan eltökélte szívében, ne kedvetlenséggel vagy kényszerűségből; mert Isten a jókedvű adakozót szereti. Isten pedig elég hatalmas, hogy minden kegyelmét bőven árassza rátok, hogy mindig mindennel teljesen el legyetek látva és bőven teljék minden jótéteményre, ahogyan írva van:
»Bőven adott a szegényeknek;
igazsága megmarad örökkön-örökké«.
Aki pedig magot ad a magvetőnek, és kenyeret juttat eledelül, megsokasítja majd a ti vetéseteket is, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét. Így mindenben gazdagok lesztek minden jószívűségre, mely általunk hálaadást eredményez Isten iránt.

Lk 9,44-50 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Jegyezzétek meg jól ezeket a szavakat: az Emberfiát az emberek kezébe adják.” Ők azonban nem értették ezt a beszédet, el volt rejtve előlük, hogy fel ne fogják, de féltek megkérdezni őt e beszéd felől. Azután fölmerült köztük a kérdés, hogy ki a nagyobb közülük. Jézus, aki ismerte szívük gondolatát, odahívott egy gyermeket, maga mellé állította, és így szólt hozzájuk: „Aki befogadja ezt a gyermeket a nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. Mert aki a legkisebb mindnyájatok közt, az lesz a legnagyobb.” Akkor János így válaszolt: „Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űzött, de megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt.” Jézus így válaszolt neki: „Ne tiltsátok meg! Mert aki nincs ellenetek, veletek van.”

Lk 6,17-23a (Evangélium)

Abban az időben Jézus megállt egy sík helyen. Vele volt tanítványainak nagy csoportja és hatalmas népsokaság egész Júdeából és Jeruzsálemből, valamint Tírusz és Szidón tengermellékéről, akik eljöttek, hogy hallgassák őt, és meggyógyuljanak betegségeikből; és akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak. Az egész tömeg igyekezett megérinteni őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított. Ekkor tanítványaira emelte tekintetét, és így szólt: „Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert majd megelégíttettek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. Boldogok lesztek, amikor gyűlölnek titeket az emberek, amikor kirekesztenek és szidalmaznak, és kivetik neveteket mint gonoszat az Emberfia miatt. Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok, mert íme, bőséges a jutalmatok a mennyben!”

Szent Hilárion atya

Hilárion Palesztinában született, Gáza város közelében, szülei hellének voltak. Szülei Alexandriába küldték, hogy ott elsajátítsa a tudományokat. Nemcsak ezekkel ismerkedett meg, hanem a lelki tudományokkal is. Megismerve Jézus hitét, felvette a keresztség szentségét. Mivel jó erkölcsű ifjú volt, azon gondolkozott, miképp élhetne Istennek tetsző életet. Hallván Remete Szent Antalról, akinek híre messze földre elterjedt, felkereste őt a pusztában. Hallotta üdvös tanítását, látta imádságos és munkás életét, ő is ilyen életet akart élni. Szent Antalt sokan, sokféle dologban keresték fel. Hilárion, látva ezt az életet, nem akart nála maradni, hanem máshol akart teljes magányosságban élni. Szent Antal áldását véve, visszament hazájába. Szüleit már nem találta életben. Örökségét szétosztva, egy magányos helyet keresett, ahol teljesen átadta magát az imádságnak és önmegtagadásnak. Az ördög, látva tökéletességre törekvő életét sokat gyötörte tisztátalan gondolatokkal. Ő azonban testét sanyargatva imádsággal és elmélkedésekkel űzte el a gondolatokat. A gonoszlélek mással is zavarta őt, de győzött felettük. Egyszer rablók támadtak rá, de Hilárion a jó útra térítette őket oktatásaival. Szent életének híre messze földre elterjedt. Sokan keresték fel, hogy közelében, vezetése alatt éljenek. Áldásával sok kolostor épült számukra. Ő pedig, meglátogatva azokat megerősített a szerzeteseket a jó gyakorlásában. Olyan volt ő Palesztinában, mint Szent Antal Egyiptomban. Mivel élete minden jóval volt teljes, Istentől csodatevő erőt kapott, sok pogányt térítve a keresztény hitre. Élete vége felé végig látogatta a kolostorokat. Ciprus szigetén halt meg 371-, vagy 372-ben.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!