1. hang

1Tim 1,8-14 (Apostol)

Fiam Timóteus! Mi tudjuk, hogy a törvény jó, ha a törvénynek megfelelően alkalmazzák: tudva, hogy az igazra nem vonatkozik törvény, hanem csak a gonoszokra, engedetlenekre, istentelenekre, bűnösökre, vétkesekre, szentségtelenekre, apagyilkosokra, anyagyilkosokra, gyilkosokra, paráznákra, férfiakkal fajtalankodókra, emberrablókra, hazugokra, hamisan esküvőkre, meg arra, ami még ezeken kívül ellenkezik az egészséges tanítással, a boldog Isten dicsőségének rámbízott evangéliuma szerint.
Hálát adok annak, aki erőt adott nekem, Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy megbízhatónak ítélt és erre a szolgálatra rendelt engem, aki azelőtt káromló, üldöző s gyalázkodó voltam, azonban irgalmat találtam Isten előtt, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem, sőt, valósággal elárasztott a mi Urunk kegyelme, a Krisztus Jézusban való hittel s szeretettel együtt.

Lk 14,25-35 (Evangélium)

Abban az időben nagy népsokaság ment Jézussal. Ő pedig hozzájuk fordult, és így szólt: „Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli apját és anyját, feleségét és gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját életét is, nem lehet az én tanítványom. És aki nem hordozza keresztjét, és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom. Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon van-e miből befejezni? Nehogy azután, hogy az alapot lerakta, de befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, gúnyolni kezdje őt: »Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.« Vagy melyik király az, aki mikor háborúba indul egy másik király ellen, nem ül le előbb számot vetni, vajon képes-e tízezerrel szembeszállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem, amikor az még messze van, követséget küld hozzá, és békét kér. Így tehát, aki közületek nem mond le mindenről, amije csak van, nem lehet az én tanítványom. Hasznos a só. De ha a só ízét veszti, vajon mivel ízesítik meg? Sem földnek, sem trágyának nem való, kidobják azt. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”

Csodatevő Szent Gergely főpap

Neocezárea városából származott. Szülei pogányok voltak, akiket korán elveszített. Tanulmányaiban a görög bölcseletet tanulta, amely rávezette az igazi bölcsességre, az igaz Isten ismeretére. Tanítómestere Origenész volt. Tanulmányai befejezése utána elvonult a pusztába, hogy ott a magányban teljesen az imádságnak és a Szentírás tanulmányozásának éljen. Fedim, Amazia püspöke ki akarta hívni innen, hogy pappá szentelje. Gergely méltatlannak tartva magát, elrejtőzött. Mégis megkapta a felszentelést, Neocezárea püspöke lett. A városban csak 17 fő keresztény élt, a többiek pogányok voltak. Gergely nagy buzgósággal fogott hozzá a pogányok megtérítéséhez. Tanító tevékenységét sok csodával kísérte és erősítette meg, ezért a „csodatevő” elnevezést kapta. Decius keresztényüldözése idején elrejtőzött, és ezt tanácsolta félénkebb híveinek is. Az üldözés után visszatért hozzájuk, és megújította az üldözés alatt összeomlott rendet. Késő öregségben halt meg 266-70 körül. Amikor meghalt, a városban csak 17 pogány maradt.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!