1. hang
Dox. 4. Péntek – Szent Borbála nagyvértanúnő, Damaszkuszi János szentéletű atya
Liturgikus szín: világos
Ar. Szt. János Liturgiája – Áldjad, vagy a hétközn. antif. – Tr. nvtnő és szé., Kont. nvtnő, D. kont. szé., M. szokásosan – Prok., al., áldv. nvtnő és szé. – Ap. [Tit 304. (Tit 1,15-2,10) és] Gal 210. (Gal 3,23-4,5) – Ev. [Lk 101. (Lk 20,19-26) és] Mk 21. (Mk 5,24-34) – Elb. a szentek említésével.
Fiam Titusz! A tisztáknak minden tiszta; a tisztátalanok és a hitetleneknek viszont semmi sem tiszta, mert szennyes az elméjük is, a lelkiismeretük is. Azt hangoztatják, hogy ismerik Istent, de tetteikkel megtagadják, mert utálatosak, hűtlenek, s minden jótettre alkalmatlanok.
Te azonban azt hirdesd, ami a józan tanításnak megfelel. Az időseknek, hogy legyenek józanok, tisztességesek, megfontoltak a hitben, a szeretetben és a türelemben. Az idős asszonyok hasonlóképpen szent magaviseletűek legyenek, nem rágalmazók, nem a sok bor rabjai, hanem tanítsanak a jóra, oktassák a fiatal asszonyokat arra, hogy férjüket szeressék, gyermekeiket kedveljék. Legyenek ezenkívül megfontoltak, tiszták, józanok, háziasak, jóságosak, férjük iránt engedelmesek, hogy ne káromolják miattuk Isten igéjét. Az ifjakat ugyanígy buzdítsd, hogy józanok legyenek. Mindenben te magad légy példakép a jótettekben: a tanításban, a feddhetetlenségben, a komolyságban. A szavad legyen józan, elgáncsolhatatlan, hogy az ellenfél megszégyenüljön, mivel semmi rosszat sem tud mondani rólunk. A rabszolgákat intsd, hogy vessék alá magukat uruknak, keressék mindenben azok kedvét, ne vitatkozzanak, ne hűtlenkedjenek, hanem tanúsítsanak mindenben igaz hűséget, hogy mindenben díszére váljanak Üdvözítő Istenünk tanításának.
Atyámfiai! Mielőtt elérkezett a hit, a törvény őrizete alatt voltunk, egybezárva a hit számára, amely majd kinyilatkoztatást nyer. Ennélfogva a törvény nekünk nevelőnk volt Krisztusra, hogy a hit által igazuljunk meg. De miután elérkezett a hit, már nem vagyunk a nevelő alatt.
Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a hit által Krisztus Jézusban. Mert mindannyian, akik Krisztusra megkeresztelkedtetek, Krisztust öltöttétek magatokra: nincs többé zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban. Ha pedig ti Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, az ígéret szerint való örökösök.
Mondom pedig: Míg az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, bár mindennek ura, hanem gyámok és gondviselők alatt van az apjától előre meghatározott időig. Így mi is, míg kiskorúak voltunk, a világ elemeinek szolgasága alatt voltunk. De amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és a törvény alattvalója lett, hogy azokat, akik a törvény alatt voltak, megváltsa, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük.
Abban az időben a főpapok és az írástudók kezet akartak emelni Jézusra, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta ezt a példabeszédet. Szemmel tartották, és cselvetőket küldtek, akik magukat igazaknak tettették, hogy szaván fogják, és aztán kiszolgáltassák a hatóságnak és a helytartó hatalmának. Megkérdezték tőle: „Mester! Tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, és hogy nem vagy személyválogató, hanem igazságban tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?” Ő azonban észrevette álnokságukat, és így szólt hozzájuk: „Miért kísértetek engem? Mutassatok nekem egy dénárt! Kinek a képe és felirata van rajta?” Feleletül pedig azt mondták: „A császáré.” Erre ő azt mondta nekik: „Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené!” Így nem tudtak belekötni szavaiba a nép előtt. Elámultak feleletén, és elhallgattak.
Abban az időben Jézust nagy sokaság követte, és ott tolongtak körülötte. Volt egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, és sokat kiállt az orvosoktól, mindenét rájuk költötte, de semmi javulás nem mutatkozott, inkább romlott az állapota. Hallott Jézusról, azért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. Azt mondta ugyanis magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Rögtön meg is szűnt a vérfolyása, érezte testében, hogy meggyógyult betegségéből. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordulva a tömegben így szólt: „Ki érintette meg a ruhámat?” Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, mégis kérdezed: ki érintett meg?” De ő körülnézett, hogy lássa, ki tette. Az asszony pedig, aki tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve előjött, leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot. Ő pedig ezt felelte: „Leányom, hited megszabadított. Menj békével, szűnjék a bajod, és légy egészséges!”
Szent Borbála nagyvértanúnő
Borbála egyedüli leánya volt a gazdag pogány Dioszkurnak. Felesége halála után minden gondoskodását leányára fordította. Tornyot épített és abba zárta őt, hogy ragyogó szépségű gyermekét ne lássák az egyszerű emberek Borbála csak az eget láthatta. Mindenünnen pogány személyzet vette körül. Borbálában az ég szemlélése felkeltette a vágyat, hogy annak teremtőjét megismerje. Amikor felnőtté vált, édesapja szabad kijárást engedett neki elzártságából. Borbála keresztény leányokkal ismerkedett össze, majd közelébe került egy vándorló kereskedő képében egy keresztény pap, aki megtanította a keresztény hit igazságaira és megkeresztelte. Édesapja ezt megtudva, engesztelhetetlen gyűlöletre ragadtatta magát. Karddal akarta leányát megölni, de az elfutott előle. Egy pásztor útmutatása alapján mégis megtalálta, és utána kegyetlenül gyötörte. Ütötte, éles kövekkel hasogatta, sötét szobába zárta és éheztette. Borbála hűséges maradt Krisztushoz és hitéhez A kegyetlen apa a város elöljáróját kérte, hogy alkalmazza a különféle kínzásokat leányán. Ő annyira megkínoztatta, hogy a vér folyt testéből, majd félholtan börtönbe záratta. Éjfélkor Maga az Úr jelent meg neki, meggyógyította sebeit és kimondhatatlan boldogsággal töltötte el. Új kínzások következtek ezután. Mivel a kínzások nem törték meg a hős szenvedőt, kardhalálra ítélték. Maga a kegyetlen atya fejezte le leányát a föníciai Iliopoliszban 306-ban.
Julianna, aki látta Borbála szörnyű és bátorsággal elviselt szenvedéseit, szemére hányta a parancsnoknak kegyetlenségét. Ezért kínzások után őt is lefejezték Borbálával együtt.
Damaszkuszi Szent János atya
János 680 körül született a mohamedán fennhatóság alatt levő Damaszkusz városában. Szülei gazdag keresztények voltak. Eredetileg a Manzur nevet viselte. Édesapja fontos hivatalt töltött be a kalifa udvarában. Fogadott testvérével Kozmásszal gondos keresztény nevelésben részesült. Tanulmányai elvégzése után valószínűleg elfoglalta atyja hivatalát Damaszkuszban.
A görög birodalom császára Izauri Leó 726-ben rendeletet bocsátott ki a szentképek tisztelete ellen. Ezzel megindította a több mint 100 évig tartó képrombolást. János három nagy munkájában is védelmére kelt a szentképeknek. Nemsokára otthagyta hivatalát és Kozmász testvérével együtt a Jeruzsálem mellett fekvő Szent Szabbász kolostorba vonult. Élete végéig a tudománynak és irodalomnak élt. Számtalan egyházi éneket szerzett. Legismertebbek a temetési énekek és a húsvéti kánon. Halála körülményeiről semmi biztosat nem tudunk. 777-ben halt meg valószínűleg Jeruzsálemben, 104 éves korában.
Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!ÖN ITT VAN JELENLEG: LELKISÉG / LITURGIKUS NAPTÁR
VISSZA A TETEJÉRE