1. hang

Zsid 8,7-13 (Apostol)

Atyámfiai! Ha az az első kifogástalan lett volna, bizonyára nem lett volna szükség másikra. Ezért inti őket és mondja: »Íme, jönnek napok, mondja az Úr, amikor új szövetségre lépek Izrael házával és Júda házával, nem aszerint a szövetség szerint, amelyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amelyen megfogtam kezüket, hogy kivezessem őket Egyiptom földjéről. Mivel ők nem maradtak meg az én szövetségemben, én is megvetettem őket, mondja az Úr. Ez az a szövetség, amelyet Izrael házával kötni fogok azok után a napok után, mondja az Úr: Elméjükbe adom törvényeimet, s a szívükbe írom azokat; én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. Akkor senki sem fogja majd tanítani a felebarátját, és senki sem mondja a testvérének: ‘Ismerd meg az Urat!’ Mert mindnyájan ismerni fognak engem, a legkisebbtől a legnagyobbig; mert megbocsátom gonoszságaikat, és bűneikre többé már nem emlékezem«.
Amikor »új«-ról beszélt, az előzőt elavulttá tette. Ami pedig elavul és elöregszik, közel jár az enyészethez.

Mk 8,11-21 (Evangélium)

Abban az időben a farizeusok odamentek Jézushoz, vitatkozni kezdtek vele, és az égből jelet kértek tőle, hogy próbára tegyék. Ő pedig lelke mélyéből felsóhajtva mondta: „Miért kér jelet ez a nemzedék? Bizony, mondom, ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet.” Otthagyta őket, ismét hajóba szállt, és átkelt a túlsó partra. A tanítványai pedig elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és a bárkában nem volt több kenyerük, csak egy. Jézus a lelkükre kötötte: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától!” Egymás között arról tanakodtak, hogy nincs kenyerük. Jézus észrevette, és így szólt: „Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem tudjátok és nem értitek? Még mindig érzéketlen-e a szívetek? Van szemetek, mégsem láttok, van fületek, mégsem hallotok? Nem emlékeztek-e arra, hogy amikor az öt kenyeret törtem meg ötezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” „Tizenkettőt” - felelték. „És mikor a hetet a négyezernek, hány kosár lett tele a maradékkal, amit összeszedtetek?” Azt mondták: „Hét.” Erre újra kérdezte: „Hogy lehet, hogy mégsem értitek?”

Thürszosz, Levkiosz, Kallinikosz vértanúk

Két vértanúcsoportot ünneplünk ezen a napon. Szent Thürszosz és társai Decius császár alatt (250 körül) szenvedtek vértanúságot Nikomédiában.

Szent Filemon, Apolló és Arriánosz vértanúk és társaik

Diocletianus keresztényüldözésének elején (még 300 előtt) Egyiptomban (Antinupoliszban) lettek vértanúk. A szinaxárionok velük kapcsolatban azt jegyezték föl, hogy Apolló a helybeli papsághoz tartozott, s mivel bálványáldozatra kényszerítették, ő lefizetett egy pogányt, hogy az mutassa be helyette a kötelező áldozatot. A pogány viszont útközben megtért és bátran vállalta a vértanúhalált. Ezt látva Apolló is megjelent Arriánosz bíró előtt, hogy vértanú legyen. A bíró pedig ekkora halálmegvető bátorság láttán maga is megtért, és őt is lefejezték. Sőt a vele egyetértő négy hivatalnokot is tengerbe vettette a császár, a legendák szerint azonban azok tetemét a delfinek kihozták a szárazföldre, és Alexandriában tették partra.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!