1. hang

Zsid 9,8-23 (Apostol)

Atyámfiai! Azt akarta jelezni a Szentlélek, hogy a szentélybe vezető út nem volt addig látható, amíg az első sátor fennállt. Ez jelképe a mai időknek is, amikor olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek a bemutatót lelkiismeretben nem tehetik tökéletessé, hiszen ezek csak ételből, italból és különböző mosakodásokból, azaz testi megigazulásból álltak; ezek a beteljesülés idejéig voltak rendelve.Krisztus azonban mint a jövendő javak főpapja jelent meg, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel készített, azaz nem ebből a világból való sátron át, nem is bakok vagy borjak vére által, hanem a saját vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerezett. Mert ha bakok és bikák vére, és az üszők elhintett hamva a tisztátalanokat megszenteli a test megtisztulására, mennyivel inkább fogja Krisztus vére, aki a Szentlélek által önmagát adta szeplőtlen áldozatul Istennek, hogy megtisztítsa lelkiismeretünket a halott tettektől, és az élő Istennek szolgáljunk!Így tehát egy új szövetség közvetítője ő, aki halálával megszabadított az első szövetség alatt történt törvényszegésektől, hogy a meghívottak elnyerjék az örökkétartó örökség ígéretét. Mert ahol végrendelet van, szükséges, hogy bekövetkezzék a végrendelkező halála. A végrendelet csak halál esetén jogerős, különben még nem érvényes, amíg él a végrendelkező. Így az elsőt sem avatták fel vér nélkül, hiszen Mózes is, miután felolvasta a törvény minden parancsát az egész népnek, fogta a borjak és bakok vérét, s vízzel, vörös gyapjúval és izsóppal meghintette magát, a tekercset és az egész népet, közben ezt mondta: »Ez a szövetség vére, amelyet Isten rendelt számotokra«. A sátrat is és az istentisztelet minden eszközét hasonlóképpen meghintette vérrel. A törvény szerint ugyanis majdnem minden dolog vérrel tisztul meg, vérontás nélkül nincs bűnbocsánat.Szükséges tehát, hogy az égi dolgok képmásait ilyenekkel tisztítsák meg; magukat az égi dolgokat pedig ezeknél nemesebb áldozatokkal.

Mk 8,22-26 (Evangélium)

Abban az időben Jézus Betszaidába érkezett. Egy vakot hoztak eléje, és kérték, hogy érintse meg. Kézen fogva a vakot, kivezette a faluból. Nyállal megkente a szemét, rátette a kezét, és megkérdezte tőle, hogy lát-e valamit. Az felnézett, és így szólt: „Embereket látok, olyan, mintha a fák járkálnának.” Ezután ismét a szemére tette a kezét, erre tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy élesen látott mindent. Erre hazaküldte, mondván: „A faluba ne menj be, a falubeliek közül pedig senkinek el ne mondd!”

Mk 2,23-3,5 (Evangélium)

Abban az időben Jézusnak egy szombaton vetéseken vitt keresztül az útja, és tanítványai útközben tépdesték a kalászt. Erre a farizeusok megszólították: „Lám, olyat tesznek szombaton, amit nem szabad!” De ő megfelelt nekik: „Sohasem olvastátok-e, mit csinált Dávid, amikor ínséget szenvedett, és társaival együtt megéhezett? Abjatár főpap idejében bement az Isten házába, és megette a kitett kenyereket, amelyeket csak a papoknak volt szabad megenniük, és adott a társainak is.” Aztán ezt mondta nekik: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Az Emberfia ezért Ura a szombatnak is.”
Majd ismét betért a zsinagógába. Volt ott egy béna kezű ember. Figyelték, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádolhassák. Felszólította a béna kezű embert: „Állj középre!” Aztán megkérdezte őket: „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet megmenteni vagy veszni hagyni?” Hallgattak. Erre keményszívűségükön elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, majd az emberhez fordult: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az kinyújtotta, és keze ép lett, mint a másik.

Szent Elevteriosz fölszentelt vértanú

Római polgár volt. Vallásos neveltetésben részesült, s igen korán - valamelyik apostol vagy valamelyik tanítvány idején - a Balkán félsziget közepén lévő Illyricum püspökévé szentelték, ahol igehirdetésével sok-sok pogány térített meg. Hadrianus alatt végezték ki (tehát 117-138 között), anyjával, Anthiával együtt.

Látriszi Pál szentéletű atya

Korán árvaságra jutott, s bátyja, a bithiniai Olümposz hegyének szerzetese, a Latrosz hegyi Karia monostor főnökére bízta, ahol remeteéletre kapott hivatást, de elöljárója nem engedte el. A X. század közepén Latrosz szigetén (a kisázsiai Miletosz mellett) nagy aszkézise folytán sokak bámulatát váltotta ki, de nem engedett a népszerűség kísértésének. 955-ben halt meg.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!