1. hang
24. Csütörtök – Karácsony vigíliája (előestje) – Királyi imaórák – Eugénia vtnő – Böjti nap
Liturgikus szín: böjti
Csütörtökön reggel nagy (királyi) imaórák és déli istentisztelet:
I. imaóra – A pap epitrahélionban, a bezárt kir. ajtó előtt: Áldott a mi Istenünk – Felolvasó vagy a nép: Amen. – Szokásos kezdet, 5., 44. és 45. zsoltár, DM. Alleluja 3-szor, Uram irg. 3-szor – Utána tr. énekelve: D. A szeplőtelen terhességben levő Mária – Olvasva: M. Minek nevezzünk – Sztihirák, melyek alatt a pap tömjénezi a templomot – A pap felont ölt, kinyitja a kir. ajtót és intonál: Figyelmezzünk! – Prok. saját – Bölcsesség! – Ószövetségi olv.: Mik 5,1-3 – Ugyanígy: Ap. Zsid 308. (Zsid 1,1-12) – Rögtön erre: Bölcsesség, igazhívők! Ev. az ambonon: Mt 2. (Mt 1,18-25) – A királyi ajtó bezárul, és a pap leveszi a felont – Felolvasó vagy a nép: Lépteimet – Háromszorszent, stb. – Kont. énekelve: eü. (Ma a Szűz az örök Igét) – Uram irg. 40-szer – Pap: Ki minden időben – Nép: Uram irg. 3-szor, DM. Ki a keruboknál. Az Úr nevében – Pap: Könyörüljön rajtunk – Nép: Amen – Pap: záróima (Krisztus, igaz világosság), és nyomban kezdődik a
III. imaóra – Jertek, imádjuk u. 66., 86. és 50. zsoltár – DM. Alleluja 3-szor, Uram irg. 3-szor – Utána tr. énekelve: D. A szeplőtelen terhességben levő Mária – Olvasva: M. Istenszülő, te vagy a valódi – Sztihirák (tömjénezés nincs), stb. az előző óra rendje szerint – Olv. Bár 3,36-4,4 – Ap. Gal 210. (Gal 3,23-4,5) – Ev. Lk 5. (Lk 2,1-20) – Áldott legyen az Úr – Háromszorszent, stb. – Kont. énekelve: eü. (Ma a Szűz az örök Igét), a többi mint az I. órán – Pap: záróima (Mindeneket fenntartó), majd kezdődik a
VI. imaóra – Jertek, imádjuk u. 71., 131. és 90. zsoltár – Utána, mint az előző órákon az ide való szövegekkel (tömjénezés nincs) – Olv. Iz 7,10-16; 8,1-4.8c-10 – Ap. Zsid 309. (Zsid 1,10-2,3a) – Ev. Mt 3. (Mt 2,1-12) – Hamar előzzön meg – Háromszorszent, stb. – Kont. énekelve: eü. (Ma a Szűz az örök Igét), a többi mint az előző órákon – Pap: záróima (Erők Ura, Istene), majd kezdődik a
IX. imaóra – Jertek, imádjuk u. 109., 110. és 85. zsoltár – Utána, mint az előző órákon, az ide való szövegekkel, de a sztihirák alatt tömjénezés (mint az első órán) – Olv. Iz 9,5-6 – Ap. Zsid 311. (Zsid 2,11-18) – Ev. Mt 4. (Mt 2,13-23) – A királyi ajtó bezárul, és a pap leveszi a felont – Kérünk, ne adj kézbe – Háromszorszent, stb. – Kont. énekelve: eü. (Ma a Szűz az örök Igét), a többi mint az előző órákon – Pap: záróima (Uralkodó Úr Jézus), majd kezdődik a
Déli istentisztelet – A IX. imaóra záróimája után minden bevezetés nélkül olvassuk a 102. és D.-re a 145. zsoltárt – M. Istennek egyszülött Fia (olvasva) – Boldogságok (olvasva) – A mennyei kar, Járuljatok hozzá, A mennyei kar, D. A szent angyalok, M. Hiszekegy – Töröld el, stb. – Miatyánk – Pap: Mert tied – Nép: Amen. – Kont. énekelve: eü. (Ma a Szűz az örök Igét) – Uram irg. 40-szer – DM. Ki a keruboknál – Papi záróima a kir. ajtó előtt: Legszentebb Háromság – Áldott legyen – 33. zsoltár – Valóban m. – Kis elb. ün. – Pap: „Szent atyáink imái által…” (áldásadás nincs).
Megjegyzés:
Azon a napon, amikor az imaórákat végezzük, Szent Liturgia végzése nincs előírva.
Atyámfiai! Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által, legutóbb ezekben a napokban Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, aki által a világokat is teremtette, aki - mivel az ő dicsőségének fénye és lényegének képmása, és mindent fenntart hatalmának igéjével, - miután a bűnöktől megtisztulást szerzett, a Fölség jobbján ül a magasságban. Mert annyival kiválóbb az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.
Hiszen melyik angyalnak mondta valaha:
»Fiam vagy te,
én ma nemzettelek téged«?
És ismét: »Én Atyja leszek, ő pedig a fiam lesz?«
És mikor újra bevezeti elsőszülöttjét a földkerekségre, így szól:
»És imádják őt Isten összes angyalai«.
Az angyalokat illetőleg ugyanígy szól:
»Aki angyalait szelekké teszi,
és szolgáit tűznek lángjává«.
Fiához pedig:
»A te trónod, ó Isten, örökkön-örökké áll;
országod jogara az igazság jogara.
Szeretted az igazságot és gyűlölted a gonoszságot;
azért kent föl téged Isten, a te Istened,
a vidámság olajával társaid felett«.
És:
»Kezdetben te, Uram, megvetetted a föld alapját,
és az egek a te kezed művei.
Elmúlnak ezek, de te megmaradsz;
és mint a ruha, mind elavulnak,
megváltoztatod őket, mint a ruhát,
s elváltoznak;
te pedig ugyanaz vagy, és éveid el nem fogynak«.
Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, el volt jegyezve Józseffel. Még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy méhében fogant a Szentlélektől. Férje, József pedig igaz ember volt, nem akarta megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, íme, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát! A benne fogant élet ugyanis a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.” Mindez azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: „Íme, a szűz méhében fogan és fiat szül, és annak nevét Emmánuelnek hívják.” Ez azt jelenti: „Velünk az Isten.” József erre fölébredt álmából, és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta neki. Magához vette feleségét, de nem ismerte meg őt, míg meg nem szülte elsőszülött fiát, akinek a Jézus nevet adta.
Atyámfiai! Mielőtt elérkezett a hit, a törvény őrizete alatt voltunk, egybezárva a hit számára, amely majd kinyilatkoztatást nyer. Ennélfogva a törvény nekünk nevelőnk volt Krisztusra, hogy a hit által igazuljunk meg. De miután elérkezett a hit, már nem vagyunk a nevelő alatt.
Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a hit által Krisztus Jézusban. Mert mindannyian, akik Krisztusra megkeresztelkedtetek, Krisztust öltöttétek magatokra: nincs többé zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban. Ha pedig ti Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, az ígéret szerint való örökösök.
Mondom pedig: Míg az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, bár mindennek ura, hanem gyámok és gondviselők alatt van az apjától előre meghatározott időig. Így mi is, míg kiskorúak voltunk, a világ elemeinek szolgasága alatt voltunk. De amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és a törvény alattvalója lett, hogy azokat, akik a törvény alatt voltak, megváltsa, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük.
Azokban a napokban Augustus császár rendeletet bocsátott ki, hogy írassék össze az egész földkerekség. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Quirinius volt Szíria helytartója. El is ment mindenki, hogy összeírják, ki-ki a maga városába. Fölment tehát József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek hívnak, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. Történt pedig, hogy amikor ott tartózkodtak, elérkezett a szülés ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta és a jászolba fektette, mert nem volt számukra hely a szálláson. Pásztorok tanyáztak azon a vidéken, és virrasztva őrizték nyájukat az éjszakában. Íme, az Úr angyala ott termett mellettük, és az Úr dicsősége körülragyogta őket. Nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal ezt mondta nekik: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, amelyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez pedig a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet bepólyálva és jászolba fektetve.” Hirtelen mennyei sereg sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte az Istent ezekkel a szavakkal: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, jóakarat az emberekben!” És történt, hogy amikor az angyalok visszatértek tőlük a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk át Betlehembe, hadd lássuk a valóra vált beszédet, amit az Úr tudtunkra adott!” Gyorsan útra keltek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet. Amikor meglátták őket, elmondták azt, ami a gyermek felől tudomásukra jutott. És mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak azon, amiről a pásztorok beszéltek nekik. Mária pedig megőrizte és szívében forgatta mindezeket az elbeszélt dolgokat. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítették és magasztalták az Istent mindazokért, amiket hallottak és láttak, amint megmondatott nekik.
Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és kérdezősködtek: „Hol van a zsidók újszülött királya? Mert láttuk csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy leborulva imádjuk őt.” Ennek hallatára Heródes királyt nyugtalanság fogta el, s vele egész Jeruzsálemet. Összehívta tehát a nép valamennyi főpapját és írástudóját, és tudakozódott tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt mondták neki: „Júda Betlehemében, mert így van megírva a próféta által: »És te, Betlehem, Júda földje, egyáltalán nem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai
között, mert belőled származik majd a fejedelem, aki népemnek, Izraelnek pásztora lesz.«” Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket, és pontosan megtudakolta tőlük a csillag feltűnésének idejét. Aztán elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: „Menjetek, és szerezzetek pontos értesülést a gyermek felől! Ha megtaláljátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek, és hódoljak neki.” Azok meghallgatták a királyt, és útra keltek. És íme, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük ment, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. A csillagot megpillantva igen nagy örömmel megörültek. Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd felnyitották kincsesládáikat, és ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban intést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.
Atyámfiai! Aki megszentel és akik megszentelődnek, egytől vannak mindnyájan. Ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni, amikor így szól:
»Hirdetem nevedet testvéreim előtt;
a gyülekezetben dicsérni foglak téged«.
És ismét: »Bízni fogok őbenne«.
És ismét: »Íme én és gyermekeim, akiket Isten nekem adott«.
Mivel tehát a gyermekek részesei a testnek és vérnek, ő maga is hasonlóan részese lett nekik, hogy a halál által megrontsa azt, akinek a halál fölött uralma volt, az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akiket a halál félelme egész életükön át rabszolgaságban tartott. Mert bizony nem az angyalokat karolta fel, hanem Ábrahám utódát karolta fel. Ezért mindenben hasonlónak kellett lennie testvéreihez, hogy irgalmas legyen, és hűséges főpap az Isten előtt, hogy kiengesztelje a nép bűneit. Mivel ő maga is megtapasztalta a szenvedést és a kísértést, meg tudja segíteni azokat, akik kísértést szenvednek.
A bölcsek elmenetele után, íme, megjelent Józsefnek álmában az Úr angyala, és ezt mondta neki: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes keresni fogja a gyermeket, hogy megölje.” Erre ő fölkelt, és még akkor éjszaka fogta a gyermeket és anyját, és elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: „Egyiptomból hívtam az én fiamat.” Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és Betlehemben, meg annak egész környékén minden fiúgyermeket megöletett kétéves kortól lefelé, annak az időpontnak megfelelően, amelyet a bölcsektől megtudakolt. Ekkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: „Jajszó hallatszott Rámában, keserves panasz, sírás és jajgatás: Ráhel siratta gyermekeit, és nem akart vigasztalódni, mert nincsenek többé.” Amikor Heródes meghalt, íme, megjelent Józsefnek álmában az Úr angyala Egyiptomban, és ezt mondta neki: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak, akik a gyermek életére törtek!” Erre fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és Izrael földjére ment. De amikor meghallotta, hogy Archelaosz uralkodik Júdeában apja, Heródes után, félt odamenni. Miután álmában intést kapott, Galilea vidékeire távozott. Odaérve egy Názáretnek nevezett városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: „Názáretinek fogják hívni.”
Szent Eugenia vértanúnő
Az Istennek szentelt szüzességben élő Eugenia férfinak öltözve élt szerzetesi életet. Kereszténysége miatt sok kínzás után Rómában a császár egy temetőben kivégeztette. 262 körül szenvedett vértanúságot.
Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!ÖN ITT VAN JELENLEG: LELKISÉG / LITURGIKUS NAPTÁR
VISSZA A TETEJÉRE