1. hang
Lit. 25. Péntek – Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus test szerinti születése
– Karácsony
Liturgikus szín: világos
Csütörtökön du. nagy alkonyati istentisztelet Nagy Szt. Bazil Liturgiájával – A pap elmondja a kir. ajtó előtt Nagy Szt. Bazil Liturgiájának szokásos előkészületi imáit. Teljes liturgikus díszt ölt, az oltár elé járul és megkezdi a Szent Liturgiát: Áldott az Atya – Nép: Amen. Jertek, imádjuk – 103. zsoltár, DM. Alleluja 3-szor, stb. az alkonyati istentisztelet rendje szerint. A 103. zsoltár olvasása idején a pap (a zárt kir. ajtó előtt) elmondja a nyolc esti imát, ezért ne siessenek, és ne is rövidítsék azt! – Nagy ekt. – Kath. nincs – Uram, teh. u. 6 szt.: ün., DM. ün. – Az Uram, teh. alatt tömjénezés, utána a pap az előkészületi asztalhoz megy, és elvégzi a proszkomídiát, de ezúttal a végén elbocsátót nem mond – DM.-re visszamegy az oltárhoz, és bemenetre indul a tömjénezővel és az evangéliumos könyvvel (ha van diakónus, a tömjénezőt ő viszi); a bemenet alatt a Szent Liturgia kis bemeneti imáját mondja – Enyhe világossága – Prok. csütörtöki – Olvk. (a kir. ajtó bezárul): ün. – Az első olvasmánycsoport (Ter 1,1-13; Szám 24,2b-3.5-9.17b-18; Mik 4,6-7. 5,1-3) után (a kir. ajtó kinyílik) a pap az oltárnál énekli a közbevetett tropárt: „Titokban születtél”, a nép a közepétől megismétli: „mely bölcseket vezetett Hozzád”, majd az ünnepi előversekre megismétli a tr. végét, DM.-re újra az egész tr. – Ugyanezzel a renddel olvassák a második olvasmánycsoportot (Iz 11,1-10; Bár 3,36-4,4; Dán 2,31-36.44b-45) – Tr. „Feltündököltél a Szűztől”, az előző rend szerint (előversek a hétköznapi Liturgia II. antifónájából) – A harmadik olvasmánycsoport (Iz 9,5-6; Iz 7,10-16, 8,1-4.8c-10) utolsó olvasmánya alatt a pap a Háromszorszent imáját mondja a Szent Liturgiából – Az olvk. befejezése u. kis ekt. – Fennhangja: Mert szent vagy – A Háromszorszent éneklésével áttérünk a Liturgia rendjére – Prok. Az Úr (Ménol. IV./20.) – Ap. Zsid 308. (Zsid 1,1-12) – Al. a VI. óra prokimenje, az előversekkel (Ménol. IV./27.) – Ev. Lk 5. (Lk 2,1-20) – Valóban m. h. Tebenned örvendez – Áldv. Dicsérjétek – Elb. ün. – Áldás u. a pap gyertyával a kezében az ün. tr. és kont.-ot énekli az ambonon: A te születésed, DM. Ma a Szűz.
Éjfélkor nagy esti zsolozsma, lítia és kenyéráldás, reggeli istentisztelet – A pap epitrahélionba és felonba öltözik. A diakónus kinyitja a kir. ajtót, s égő gyertyával a kezében kíséri a tömjénező papot. Az oltárasztal megtömjénezése után mindketten kimennek a kir. ajtón át az ambonra. A diakónus felszólítása után a pap a tömjénezővel kelet felé keresztet jelezve énekli: „Dicsőség a szent, …” (ha a nagy esti zsolozsmát külön végezzük, tömjénezés nincs, csak a lítián; a kezdő áldás epitrahélionban, a zárt kir. ajtó előtt: Áldott a mi Istenünk) – A diakónus visszamegy a szentélybe – Szokásos kezdet, alatta nagy tömjénezés, melynek végeztével a kir. ajtót bezárják, és a pap leveszi a felont – Jertek, imádjuk u. a 4., 6. és 12. zsoltár – DM. Alleluja 3-szor, Uram irg. 3-szor, DM. – 24., 30. és 90. zsoltár – DM. Alleluja 3-szor, Uram irg. 3-szor, DM. – A királyi ajtó kinyílik, majd a pap az ambonon Izaiás énekét kezdi: „Velünk az Isten”, a nép ezt kétszer megismétli, majd az előversekre úgyszintén; végül a pap egyszer, a nép kétszer énekli azt – A pap bemegy a szentélybe, a kir. ajtó bezárul, a felolvasó pedig az imákat olvassa (Eltöltvén a napot, stb.) – A szentekhez végzett könyörgés után Háromszorszent, stb. – A kir. ajtó kinyílik, és a tropár énekelve: „A te születésed”, melynek végén a kir. ajtót bezárják – Uram irg. 40-szer – DM. Ki a keruboknál – Az Úr nevében – Pap (az ambonon): Szent atyáink – Nagy Szent Bazil imája (Uram, Uram, ki megszabadítottál) – Jertek, imádjuk – 50. és 101. zsoltár – Pap (az ambonon): Manasszesz király imája (Mindenható Urunk, Ábrahámnak) – Háromszorszent, stb. – A kir. ajtó kinyílik, és a kont. énekelve: „Ma a Szűz”, melynek végén a kir. ajtót bezárják – Uram irg. 40-szer – DM. Ki a keruboknál – Szent atyáink imái által – Záróima: Mindeneket fenntartó – Jertek, imádjuk u. a 69. és 142. zsoltár – Dox. olvasva – Közvetlenül utána lítiai sztihirák (a pap közben felont ölt, a diakónus kinyitja a kir. ajtót és tömjénezi a templomot): ün., D. ün., M. ün. – Ekténiák u. előv. szt.: ün., D. ün., M. ün. – Most bocs. u. tr. ün., egyszer a pap, kétszer a nép (ezalatt a pap a diakónussal szokott módon háromszor körbetömjénezi a tetrapod oldalait) – Kenyéráldás – Áldott legyen – A diakónus kezébe veszi az ötkenyértartót, és a déli ajtón át a szentélybe viszi – 33. zsoltár első része – Az Úr áldása… (ennek végén a pap a szentélybe megy, s leveszi a felont), és kezdődik a
Reggeli istentisztelet – Isten az Úr u. tr. ün. (3-szor) – Leül. ün. (2-szer) – Sokirgalmú – Magasztalás ün. – Leül. ün. (2-szer) – Ifjúságomtól – Prok. ün. – Ev. Mt 2. (Mt 1,18-25) – 50. zsolt. u. ev. csók. ün. renddel – Kánon és katav. ün. – III. óda u. ipak. ün. – VI. u. kont. és ik. ün. – IX. e. ün. előének – IX. u. fényének ün. (3-szor) – Dics.-re 4 szt.: ün., D. ün., M. ün. – Nagy dox. u. tr. ün. – Nagy elb. ün.
Ar. Szt. János Liturgiája – Antif. és bemv. ün. – Tr. ün., DM. kont. ün. – Háromszorszent h. Akik Krisztusban – Prol., al., áldv. ün. – Ap. Gal 211. (Gal 4,4-7) – Ev. Mt 3. (Mt 2,1-12) – Valóban m. h. ün. előének és IX. irm. (Különös…) – Elb. ün. – Olajkenet.
Megjegyzés: Január 4-ig szabad napok.
Atyámfiai! Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által, legutóbb ezekben a napokban Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, aki által a világokat is teremtette, aki - mivel az ő dicsőségének fénye és lényegének képmása, és mindent fenntart hatalmának igéjével, - miután a bűnöktől megtisztulást szerzett, a Fölség jobbján ül a magasságban. Mert annyival kiválóbb az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.
Hiszen melyik angyalnak mondta valaha:
»Fiam vagy te,
én ma nemzettelek téged«?
És ismét: »Én Atyja leszek, ő pedig a fiam lesz?«
És mikor újra bevezeti elsőszülöttjét a földkerekségre, így szól:
»És imádják őt Isten összes angyalai«.
Az angyalokat illetőleg ugyanígy szól:
»Aki angyalait szelekké teszi,
és szolgáit tűznek lángjává«.
Fiához pedig:
»A te trónod, ó Isten, örökkön-örökké áll;
országod jogara az igazság jogara.
Szeretted az igazságot és gyűlölted a gonoszságot;
azért kent föl téged Isten, a te Istened,
a vidámság olajával társaid felett«.
És:
»Kezdetben te, Uram, megvetetted a föld alapját,
és az egek a te kezed művei.
Elmúlnak ezek, de te megmaradsz;
és mint a ruha, mind elavulnak,
megváltoztatod őket, mint a ruhát,
s elváltoznak;
te pedig ugyanaz vagy, és éveid el nem fogynak«.
Azokban a napokban Augustus császár rendeletet bocsátott ki, hogy írassék össze az egész földkerekség. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Quirinius volt Szíria helytartója. El is ment mindenki, hogy összeírják, ki-ki a maga városába. Fölment tehát József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek hívnak, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. Történt pedig, hogy amikor ott tartózkodtak, elérkezett a szülés ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta és a jászolba fektette, mert nem volt számukra hely a szálláson. Pásztorok tanyáztak azon a vidéken, és virrasztva őrizték nyájukat az éjszakában. Íme, az Úr angyala ott termett mellettük, és az Úr dicsősége körülragyogta őket. Nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal ezt mondta nekik: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, amelyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez pedig a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet bepólyálva és jászolba fektetve.” Hirtelen mennyei sereg sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte az Istent ezekkel a szavakkal: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, jóakarat az emberekben!” És történt, hogy amikor az angyalok visszatértek tőlük a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk át Betlehembe, hadd lássuk a valóra vált beszédet, amit az Úr tudtunkra adott!” Gyorsan útra keltek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet. Amikor meglátták őket, elmondták azt, ami a gyermek felől tudomásukra jutott. És mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak azon, amiről a pásztorok beszéltek nekik. Mária pedig megőrizte és szívében forgatta mindezeket az elbeszélt dolgokat. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítették és magasztalták az Istent mindazokért, amiket hallottak és láttak, amint megmondatott nekik.
Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld azonban még formátlan és rendezetlen volt, és sötétség borította a mélységet, s Isten Lelke lebegett a víz fölött. Isten pedig szólt: „Legyen világosság!”, és világos lett. S látta Isten, hogy a világosság jó. El is választotta Isten a világosságot a sötétségtől: és elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának. És este lett, meg reggel lett: ez egy nap. Aztán így szólt Isten: „Legyen boltozat a víz közepén, s ez válassza el egymástól a vizeket!” Úgy is lett. Megalkotta Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat fölötti vizet a boltozat alatti víztől. Isten a boltozatot égnek nevezte el. S látta Isten, hogy jó. És este lett, meg reggel lett: ez a második nap. Aztán így szólt Isten „Gyűljön össze az ég alatt lévő víz egy gyűjtőhelyre, s tűnjék elő a szárazföld!” Úgy is lett. Összegyűlt az ég alatti víz a vízgyűjtőkbe, és látható lett a szárazföld. Isten a szárazat földnek nevezte, az egybegyűlt víztömeget pedig elnevezte tengernek. S látta Isten, hogy jó. Majd így szólt Isten: „Hajtson a föld zöldellő füvet, mely magot hoz a maga fajtája és hasonlósága szerint, és gyümölcstermő fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, fajtája szerint szerte a földön. Úgy is lett. A föld zöldellő füvet hajtott, amely magot hoz a maga fajtája és hasonlósága szerint, és gyümölcstermő fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, fajtája szerint szerte a földön. S látta Isten, hogy jó. És este lett, meg reggel lett: ez a harmadik nap.
A mi Urunk és Istenünk, az üdvözítő Jézus Krisztus testben való születése
A világ teremtésétől számítva, a görög egyház korszámítása szerint 5508-ban, a római egyház számítása szerint 5199-ben, a vízözöntől számított 2957. évben, Árbrahám születésétől 2015-ben, az izraeliták Egyiptomból történt kivonulása után 1510-ben, Dávid király fölkenésétől 1302-ben, a Dániel jövendölése szerinti 65. évhétben, az olimpiászok 194. évében, Róma alapítása után 72-ben, Augustus Octavianus uralkodásának 42. évében, a világ hatodik időszakában, midőn az egész földkerekségen béke uralkodott, megszületett Jézus Krisztus, az örökké való Isten, az örök Atyának Fia, ki eljövetelével a világot megszentelni akarván, a Szentlélektől fogantatva, fogantatásának kilenc hónapja leteltével Judea Betlehemében Szűz Máriától emberré lett.
Ünnepét hajdan a vízkereszttel együtt, január 6-án ülte egyházunk, a december 25-i ünneplés nyugaton 354 körül vette kezdetét, s keleten 376-380 körül jött szokásba. Ugyanezen a napon ünnepli a görög egyháza mágusok megjelenését Jézus előtt.
Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!ÖN ITT VAN JELENLEG: LELKISÉG / LITURGIKUS NAPTÁR
VISSZA A TETEJÉRE