6. hang

Gal 1,11-19 (Apostol)

Atyámfiai! Tudtotokra adom, hogy az evangélium, melyet én hirdettem, nem ember szerint való; mert én nem embertől kaptam vagy tanultam azt, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából. Mert hallottátok, miként viselkedtem egykor a zsidóságban, hogy mód felett üldöztem Isten egyházát és pusztítottam azt, és felülmúltam a zsidóságban számos kortársamat nemzetemből, nagyobb buzgósággal követve őseim hagyományait. Mikor azonban úgy tetszett Istennek, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott és kegyelme által meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, hogy hirdessem őt a pogányok között, egyáltalán nem tanácskoztam testtel és vérrel, Jeruzsálembe sem mentem föl apostol-elődeimhez, hanem elmentem Arábiába és ismét visszatértem Damaszkuszba.
Azután három év múlva felmentem Jeruzsálembe, hogy meglátogassam Kéfást, és nála maradtam tizenöt napig; mást azonban az apostolok közül nem láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét.

ApCsel 6,8-7,5a.47-60 (Apostol)

Azon időben István, aki telve volt kegyelemmel és erővel, csodákat és nagy jeleket művelt a nép között. Felléptek azonban némelyek abból a zsinagógából, amelyet a libertinusokénak, a cireneiekének, az alexandriaiakénak és azokénak neveznek, akik Kilíkiából és Ázsiából valók, s vitatkoztak Istvánnal. Nem tudtak azonban helytállni a bölcseség és Lélek előtt, aki szólt. Erre férfiakat küldtek ki alattomban, akik azt mondták: »Hallottuk őt, amint káromló szavakat mondott Mózesre és az Istenre.« Ilyképpen felizgatták a népet, a véneket és az írástudókat, azután összecsődülve megragadták őt és a főtanács elé vitték. Sőt, hamis tanúkat is állítottak, hogy mondják: »Ez az ember minduntalan a szent hely és a törvény ellen beszél. Hallottuk ugyanis őt, amikor azt mondta, hogy ez a Názáreti Jézus majd lerontja ezt a helyet s megmásítja a hagyományokat, amelyeket Mózes hagyott ránk.«

Akik a főtanácsban ültek, mind őt nézték s olyannak látták az arcát, mint egy angyalét.

A főpap erre megkérdezte tőle: »Csakugyan így áll a dolog?« Ő pedig azt felelte: »Férfiak, testvérek és atyák, halljátok! A dicsőség Istene megjelent atyánknak, Ábrahámnak, midőn Mezopotámiában tartózkodott és mielőtt Háránba költözött, s így szólt hozzá: ‘Menj ki földedről és rokonságodból, s jöjj arra a földre, amelyet mutatok neked’. Erre elhagyta a káldeusok országát és Háránba költözött. Innen pedig atyja halála után áthozta őt erre a földre, amelyen ti laktok most. Nem adott ugyan belőle neki talpalatnyi örökséget sem, de megígérte, hogy birtokul adja neki és utódainak őutána, bár nem volt még fia.

Salamon épített azonban neki házat. Ámde a Magasságbeli nem lakik kezek alkotásaiban, miként a próféta mondja:

’Az ég az én székem,
a föld pedig lábaim zsámolya.
Miféle házat építenétek nekem, úgymond az Úr,
vagy melyik lenne az én nyugodalmam helye?
Nem az én kezem alkotta-e mindezeket?’

Ti keménynyakúak, körülmetéletlen szívűek és fülűek! Ti mindenkor ellenálltok a Szentléleknek: amiként atyáitok, úgy ti is. Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Igen, megölték őket, akik annak az Igaznak eljöveteléről jövendöltek, akinek ti most árulói és gyilkosai lettetek, ti, akik angyalok szolgálata által vettétek a törvényt, de meg nem tartottátok.«

Amikor ezeket hallották, megdühödtek szívükben és fogukat csikorgatták rá. Ő azonban Szentlélekkel telve föltekintett az égre, látta Isten dicsőségét, és Jézust Isten jobbja felől állni. Megszólalt: »Íme, nyitva látom az egeket és az Emberfiát állni Isten jobbja felől.« Erre ők fennhangon kiáltva befogták fülüket és egy akarattal rárohantak. Azután kihurcolták őt a városon kívülre és megkövezték. A tanúk pedig letették ruháikat egy ifjú lábához, akit Saulnak hívtak. Megkövezték Istvánt, aki így könyörögött: »Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet.« Mikor pedig térdre esett, fennhangon azt kiáltotta: »Uram, ne tulajdonítsd ezt nekik bűnül.« S ezt mondva, elaludt az Úrban. Saul pedig egyetértett azzal, hogy őt megölték.

Mt 2,13-23 (Evangélium)

A bölcsek elmenetele után, íme, megjelent Józsefnek álmában az Úr angyala, és ezt mondta neki: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes keresni fogja a gyermeket, hogy megölje.” Erre ő fölkelt, és még akkor éjszaka fogta a gyermeket és anyját, és elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: „Egyiptomból hívtam az én fiamat.” Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és Betlehemben, meg annak egész környékén minden fiúgyermeket megöletett kétéves kortól lefelé, annak az időpontnak megfelelően, amelyet a bölcsektől megtudakolt. Ekkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: „Jajszó hallatszott Rámában, keserves panasz, sírás és jajgatás: Ráhel siratta gyermekeit, és nem akart vigasztalódni, mert nincsenek többé.” Amikor Heródes meghalt, íme, megjelent Józsefnek álmában az Úr angyala Egyiptomban, és ezt mondta neki: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak, akik a gyermek életére törtek!” Erre fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és Izrael földjére ment. De amikor meghallotta, hogy Archelaosz uralkodik Júdeában apja, Heródes után, félt odamenni. Miután álmában intést kapott, Galilea vidékeire távozott. Odaérve egy Názáretnek nevezett városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: „Názáretinek fogják hívni.”

Mt 21,33-42 (Evangélium)

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel, belül pedig sajtót ásott, és őrtornyot épített. Aztán kiadta bérbe szőlőműveseknek, és útra kelt. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőművesekhez, hogy szedjék be a neki járó termést. Ám a szőlőművesek nekiestek a szolgáknak: az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: »A fiamat csak meg fogják becsülni!« De amikor a szőlőművesek meglátták a fiút, azt mondták egymás között: »Ez az örökös! Gyertek, öljük meg, és szerezzük meg az örökségét!« Nekiestek, kidobták a szőlőből, és megölték. Amikor tehát majd megjön a szőlő ura, vajon mit tesz azokkal a szőlőművesekkel?” Azt mondták neki: „A gonoszokat a gonoszok sorsára juttatja, szőlejét pedig más szőlőműveseknek adja ki, akik idejében beszolgáltatják a termést.” Erre Jézus azt mondta nekik: „Vajon sosem olvastátok-e az Írásokban: »A kő, melyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr műve ez, és csodálatos a mi szemünkben.«”

Szent István fődiakónus, első vértanú

Az Apostolok Cselekedetei szerint elsőként kiválasztott bölcs és Lélekkel eltelt diakónus elsőként szenvedett vértanúságot is (33-36 között), amikor a hivatalos zsidó kultuszt megbírálva magára vonta a templomi elöljáróság haragját. Kivégzésekor ruháit Saul, a későbbi Szent Pál őrizte. A hajdúdorogi egyházmegye védőszentje.

Szent Tivadar hitvalló (Énekszerző Theophanész testvére)

Moabitisz vidékéről származott, s huszonötévesen lépett be Szent Száva szentföldi monostorába bátyjával, Theophanésszel együtt. A „Filioque”-vitának az Olajfák hegyén történt kirobbanásakor ő is tagja lett a Rómába küldött csoportnak, majd pedig az ikonrombolás idején Konstatninápolyban letartóztatták. 815 és 820 illetve 832 és 842 között több ízben kellett bebörtönzést és kínzásokat végigszenvednie. 834-ben Theophilosz császár neki is és bátyjának is az arcába vésetett gúnyverseket. Theophilosz császár halála előtt, valószínűleg 841. december 27-én halt meg.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!