1. hang

Kol 2,8-12 (Apostol)

Atyámfiai! Vigyázzatok, hogy senki rabul ne ejtsen titeket bölcselettel és hiú megtévesztéssel, mely emberi hagyományhoz, a világ elemeihez, nem pedig Krisztushoz igazodik. Mert őbenne lakik az istenség egész teljessége testileg, és benne jutottatok teljességre, benne, aki minden fejedelemségnek és hatalmasságnak a feje. Benne körül is metélkedtetek nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem az érzéki test levetésével, a Krisztus szerinti körülmetéléssel, amikor vele együtt eltemetkeztetek a keresztségben, s vele együtt fel is támadtatok annak az Istennek erejébe vetett hit által, aki őt feltámasztotta halottaiból.

Jn 10,9-16 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Én vagyok az ajtó. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, kijár és bejár, és legelőt talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem. Amint az Atya ismer engem, én is ismerem az Atyát, és életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz, és egy pásztor.”

Jn 10,1-9 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Bizony, bizony, mondom nektek, aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, az tolvaj és rabló. Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Annak az őr ajtót nyit, és a juhok hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Amikor saját juhait kibocsátja, előttük megy, és a juhok követik őt, mert ismerik a hangját. Idegent viszont nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.” Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de nem értették, mit akart vele mondani. Jézus tehát ismét szólt: „Bizony, bizony, mondom nektek, hogy én vagyok a juhok számára az ajtó. Mindnyájan, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, kijár és bejár, és legelőt talál.”

Urunk Jézus Krisztus körülmetélésének ünnepe

A zsidó Törvény előírása szerint a többi fiúgyermekhez hasonlóan Urunkat is nyolcadnapon metélték körül, és ekkor kapta a „Jehosua” vagyis Jézus nevet, amely azt jelenti: „Az Úr megszabadít”.

Nagy Szent Bazil, a kappadokiai Caesarea érseke

Valamivel 330 előtt (s egészen biztosan 326 után) született nagymúltú keresztény családból. A szülei nagybirtokos létükre is szentek közösségének adtak életet. A családot tíz olyan gyermekkel áldotta meg az Úr, akiknek további élete is keresztény szellemről tanúskodott; három fivér lett püspök a családból: Szent Bazillal együtt öccse, Nisszai Gergely és Szebasztei Péter is. Édesanyját, Emmeliát és nővérét, Makrinát szintén a szentek között tiszteljük. A jómódú szülők Bazil fiúkat ügyvédnek szánták, ezért először Konstantinápolyba, aztán Athénba küldték retorikát tanulni. Ott kötött életre szóló barátságot Nazianzi Gergellyel. 355-ben tért vissza otthonába nagy műveltséggel, s keresztelkedése után édesanyja és nővére illetve korán elhunyt fivére példáját követve visszavonult a szerzetesi magányba, ahová Gergely barátja is követte őt. Csakhamar közösségeket szervezett a hozzá hasonló hivatású szerzetesek számára. Aszketikus életeszménye sokkal inkább a Szentírásra, mint a kortárs filozófusok véleményeire épült. Majd 364-ben caesareai Euszebiosz pappá szentelte őt, s 370. szeptember közepén ő örökölte meg tőle a püspöki széket is. Az ariánus Valens császár legsúlyosabb fenyegetései hallatán sem hátrált meg. Ő maga bíztatta a fél-ariánusként kezelt püspököket arra, hogy az első egyetemes zsinat hitvallóival szövetségre lépve lépjenek fel együtt a szélsőséges ariánusokkal szemben. Feltehetőleg 378. szeptember 20-án (vagy néhány hónappal azután) halt meg nyolc esztendős főpásztori működés és hosszú közösségszervezés után, megerősítve az ariánusok tévtanításai által veszélyeztetett ortodoxiát.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!