1. hang

ApCsel 13,25-33a (Apostol)

Azon időben mikor János bevégezte pályafutását, azt mondta: ‘Nem az vagyok, akinek engem tartotok; íme, utánam jön, akinek a lába saruit sem vagyok méltó megoldani.’
Férfiak, testvérek! Ábrahám nemzetének fiai és a köztetek lévő istenfélők! Ennek az üdvösségnek igéje nektek küldetett. Mert Jeruzsálem lakói és a vezetőik nem ismerték el őt, hanem ítélkezésükkel beteljesítették a próféták szavait is, amelyeket minden szombaton felolvasnak. Mert bár nem találtak benne semmi okot sem a halálra, azt kívánták Pilátustól, hogy megöljék őt. Miután mindent végrehajtottak, ami róla meg volt írva, levették őt a fáról és sírba helyezték. De Isten feltámasztotta őt halottaiból harmadnapra, és megjelent több napon át azoknak, akik vele együtt jöttek fel Galileából Jeruzsálembe. Ezek tanúságot tesznek róla mostanáig a nép előtt.
Mi pedig nektek hirdetjük az atyáinknak tett ígéretet: hogy Isten teljesítette ezt a mi fiainknak, amikor Jézust támasztotta.

Mt 3,1-6 (Evangélium)

Abban az időben megjelent Keresztelő János, és ezt hirdette Júdea pusztájában: „Térjetek meg, mert közel van a mennyek országa!” Ő az, akiről Izajás próféta beszél, amikor ezeket mondja: „A pusztában kiáltónak szava: »Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!«” Maga János teveszőrből készült ruhát viselt, dereka körül pedig bőrövet, sáska és vadméz volt az eledele. Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész környéke. Megvallva bűneiket megkeresztelkedtek általa a Jordánban.

ApCsel 19,1-8 (Apostol)

Azon időben amíg Apolló Korintusban volt, Pál bejárta a felső tartományokat, aztán Efezusba jött, s néhány tanítványra talált. Ezeknek azt mondta: »Ugyan megkaptátok-e a Szentlelket, amikor hívők lettetek?« Azok azonban azt felelték neki: »Még csak azt sem hallottuk, hogy van-e Szentlélek.« Ő pedig erre megkérdezte: »Hogyan vagytok hát megkeresztelve?« Azok így feleltek: »János keresztségével.« Erre Pál azt mondta: »János a bűnbánat keresztségével keresztelte a népet, s azt mondta, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban.« Amikor ezt hallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében. Pál rájuk tette kezeit, és a Szentlélek leszállt rájuk, ők pedig nyelveken kezdtek beszélni és prófétáltak. Ezek a férfiak összesen mintegy tizenketten voltak.
Azután bejárt a zsinagógába, bátran tanított három hónapon át, és meggyőzően vitatkozott az Isten országáról.

Mk 1,1-8 (Evangélium)

Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete. Amint a prófétáknál meg van írva: „Íme, én elküldöm követemet színed előtt, aki előkészíti előtted utadat. A pusztában kiáltónak szava: »Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!«”
Történt, hogy Keresztelő János a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. Kivonult hozzá egész Júdea vidéke és Jeruzsálem minden lakója. Miközben megvallották bűneiket, megkeresztelte mindegyiket a Jordán folyóban. János teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét bőröv vette körül, és sáskával meg vadmézzel élt. Ezt hirdette: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam saruszíját. Én vízzel kereszteltelek benneteket, ő pedig majd Szentlélekkel keresztel.”

Róm 6,3b-11 (Apostol)

Atyámfiai! Akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg? Eltemettek tehát vele együtt a halálba a keresztség által, hogy amint az Atya dicsősége feltámasztotta Krisztust a halottaiból, éppúgy mi is új életet éljünk. Ha ugyanis hasonlókká lettünk vele halálának hasonlóságában, úgy majd a feltámadásában is egy leszünk vele. Hisz tudjuk: a mi régi emberünket azért feszítették meg vele együtt, hogy a bűn teste elpusztuljon, s ne szolgáljunk többé a bűnnek. Mert aki meghalt, az felszabadult a bűn alól.
Ha tehát meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy Krisztussal együtt élni is fogunk, mert tudjuk, hogy Krisztus, miután feltámadt halottaiból, már nem hal meg, s a halál többé nem uralkodik rajta. Mert halála egyszer s mindenkorra való halál volt a bűnnek; az élete azonban élet az Istennek. Ti is úgy tekintsétek tehát magatokat, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

Mk 1,9-11 (Evangélium)

Azokban a napokban eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkereszteltetett Jánostól a Jordánban. Amikor feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a Lélek galamb alakjában leszáll rá. Szózat is hallatszott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.”

Lk 3,1-18 (Evangélium)

Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik esztendejében, amikor Poncius Pilátus volt Júdea helytartója, és Heródes Galilea negyedes fejedelme, testvére, Fülöp meg Itureának és Trahonitisz tartománynak negyedes fejedelme, és Lizániás Abilina negyedes fejedelme, Annás és Kaifás főpapok idején elhangzott Isten szava Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. És ő elment a Jordán egész környékére, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára, ahogy írva van Izajás próféta beszédeinek könyvében: „A pusztában kiáltónak szava: »Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit! Minden völgyet töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el, ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá, és meglátja minden test az Isten üdvösségét!«” Így szólt tehát a sokasághoz, amely kiment, hogy megkeresztelkedjen nála: „Viperák fajzatai! Ki tanított titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? Teremjétek hát a megtérés méltó gyümölcseit! És ne kezdjétek azt mondogatni magatokban: »Ábrahám a mi atyánk!« Mert mondom nektek, képes az Isten ezekből a kövekből fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek.” Ekkor megkérdezte őt a tömeg: „Mit tegyünk tehát?” Feleletül ezt mondta nekik: „Akinek két ruhája van, ossza meg azzal, akinek nincsen! És akinek van ennivalója, ugyanígy tegyen!” Jöttek vámosok is, hogy megkeresztelkedjenek, és így szóltak hozzá: „Mester, mit tegyünk?” Ő pedig ezt mondta nekik: „Semmit ne követeljetek azon felül, ami nektek elő van írva.” A katonák is kérdezték őt: „Hát mi mit tegyünk?” Azt mondta nekik: „Senkit se bántalmazzatok, ne zsaroljatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal!” Mivel a nép várakozott, és mindenki tanakodott szívében, vajon nem János-e a Krisztus, ő így válaszolt mindnyájuknak: „Én csak vízzel keresztellek titeket. De eljön az, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó a saruszíját megoldani. Ő majd Szentlélekben és tűzben fog titeket megkeresztelni. Szórólapátja a kezében van, és megtisztítja szérűjét. A búzát összegyűjti a magtárjába, a pelyvát pedig elégeti olthatatlan tűzzel.” Még sok másra is buzdított, és hirdette a népnek az evangéliumot.

Vízkereszt (az Úrjelenés) előestje
Szent Teopemptosz és Teónász (fölszentelt) vértanúk

Nikomédiában szenvedtek vértanúságot hitükért Diocletianus császár (285-305) keresztényüldözése idején. Szent Teopemptosz ennek a Boszporuszhoz közel eső városnak első püspöke és Diocletianus üldözésének egyik legelső áldozata lehetett (284-ben). A legenda szerint amikor a császár felszólította, hogy tagadja meg Krisztust, mert különben az életével lakol meg, a püspök így válaszolt neki: „Meg van írva: ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket viszont meg nem ölhetik. Neked, császár, hatalmad van a testem fölött, azzal tehetsz bármit!” Ezek után válogatott kínzásoknak vetették alá. Végül egy Teóna nevű mágus révén próbálta őt eltántorítani hitétől. Az viszont, miután megbizonyosodott arról, hogy varázsszerei és mérgei mind hatástalanok, maga is megtért, és nyilvánosan megvallotta Krisztust. Erre Teónát a császár élve eltemettette, Teopemptoszt pedig lefejezték.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!