1. hang

1Kor 9,19-27 (Apostol)

Atyámfiai! Én, bár mindenkitől független voltam, magamat mindenkinek szolgájává tettem, hogy minél többeket nyerjek meg. A zsidóknak olyan lettem mint zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; azoknak, akik a törvény alatt vannak, mintha a törvény alatt volnék, holott én magam nem vagyok a törvény alatt, hogy azokat, akik a törvény alatt voltak, megnyerjem; azoknak, akik a törvény nélkül voltak, mintha a törvény nélkül volnék, holott nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye alatt élek, hogy megnyerjem azokat, akik a törvény nélkül voltak. A gyöngéknek gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket; mindenkinek mindene lettem, hogy mindenképpen üdvözítsek némelyeket. Mindent az evangéliumért teszek, hogy nekem is részem legyen benne.
Nem tudjátok, hogy akik a versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy nyeri el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! Mindaz pedig, aki részt vesz a versenyben, mindentől tartózkodik: azok, hogy hervatag koszorút nyerjenek, mi pedig hervadhatatlant. Én bizony futok, nemcsak úgy bizonytalanra öklözöm, nemcsak úgy a levegőt verdesve; hanem megsanyargatom testemet és szolgaságba vetem, nehogy, míg másokat tanítok, magam elvetésre méltó legyek.

Lk 3,1-18 (Evangélium)

Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik esztendejében, amikor Poncius Pilátus volt Júdea helytartója, és Heródes Galilea negyedes fejedelme, testvére, Fülöp meg Itureának és Trahonitisz tartománynak negyedes fejedelme, és Lizániás Abilina negyedes fejedelme, Annás és Kaifás főpapok idején elhangzott Isten szava Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. És ő elment a Jordán egész környékére, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára, ahogy írva van Izajás próféta beszédeinek könyvében: „A pusztában kiáltónak szava: »Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit! Minden völgyet töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el, ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá, és meglátja minden test az Isten üdvösségét!«” Így szólt tehát a sokasághoz, amely kiment, hogy megkeresztelkedjen nála: „Viperák fajzatai! Ki tanított titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? Teremjétek hát a megtérés méltó gyümölcseit! És ne kezdjétek azt mondogatni magatokban: »Ábrahám a mi atyánk!« Mert mondom nektek, képes az Isten ezekből a kövekből fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek.” Ekkor megkérdezte őt a tömeg: „Mit tegyünk tehát?” Feleletül ezt mondta nekik: „Akinek két ruhája van, ossza meg azzal, akinek nincsen! És akinek van ennivalója, ugyanígy tegyen!” Jöttek vámosok is, hogy megkeresztelkedjenek, és így szóltak hozzá: „Mester, mit tegyünk?” Ő pedig ezt mondta nekik: „Semmit ne követeljetek azon felül, ami nektek elő van írva.” A katonák is kérdezték őt: „Hát mi mit tegyünk?” Azt mondta nekik: „Senkit se bántalmazzatok, ne zsaroljatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal!” Mivel a nép várakozott, és mindenki tanakodott szívében, vajon nem János-e a Krisztus, ő így válaszolt mindnyájuknak: „Én csak vízzel keresztellek titeket. De eljön az, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó a saruszíját megoldani. Ő majd Szentlélekben és tűzben fog titeket megkeresztelni. Szórólapátja a kezében van, és megtisztítja szérűjét. A búzát összegyűjti a magtárjába, a pelyvát pedig elégeti olthatatlan tűzzel.” Még sok másra is buzdított, és hirdette a népnek az evangéliumot.

Ter 1,1-13 (Ószövetség)

Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld azonban még formátlan és rendezetlen volt, és sötétség borította a mélységet, s Isten Lelke lebegett a víz fölött. Isten pedig szólt: „Legyen világosság!”, és világos lett. S látta Isten, hogy a világosság jó. El is választotta Isten a világosságot a sötétségtől: és elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának. És este lett, meg reggel lett: ez egy nap. Aztán így szólt Isten: „Legyen boltozat a víz közepén, s ez válassza el egymástól a vizeket!” Úgy is lett. Megalkotta Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat fölötti vizet a boltozat alatti víztől. Isten a boltozatot égnek nevezte el. S látta Isten, hogy jó. És este lett, meg reggel lett: ez a második nap. Aztán így szólt Isten „Gyűljön össze az ég alatt lévő víz egy gyűjtőhelyre, s tűnjék elő a szárazföld!” Úgy is lett. Összegyűlt az ég alatti víz a vízgyűjtőkbe, és látható lett a szárazföld. Isten a szárazat földnek nevezte, az egybegyűlt víztömeget pedig elnevezte tengernek. S látta Isten, hogy jó. Majd így szólt Isten: „Hajtson a föld zöldellő füvet, mely magot hoz a maga fajtája és hasonlósága szerint, és gyümölcstermő fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, fajtája szerint szerte a földön. Úgy is lett. A föld zöldellő füvet hajtott, amely magot hoz a maga fajtája és hasonlósága szerint, és gyümölcstermő fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, fajtája szerint szerte a földön. S látta Isten, hogy jó. És este lett, meg reggel lett: ez a harmadik nap.

Kiv 2,5-10 (Ószövetség)

Lement a fáraó leánya fürdeni a folyamhoz, és az őt kísérő szolgálók ott járkáltak a folyam partján. Ő pedig meglátta a kosarat a nádasban, s elküldte szolgálóját, és kihozatta azt. Amikor kinyitotta, egy síró gyermeket látott a kosárban. Megsajnálta őt a fáraó leánya, és ezt mondta: „A héberek gyermekei közül való ez”. Annak nővére pedig ezt kérdezte a fáraó leányától: „Akarod-e, hogy hívjak hozzák egy dajkát a héberek közül, hogy szoptassa majd a csecsemőt?” A fáraó leánya ezt felelte neki: „Menj el érte!” Erre elment a leány és elhívta a gyermek anyját. A fáraó leánya pedig így szólt hozzá: „Tartsd meg számomra ezt a gyermeket, és szoptasd, én pedig majd megfizetem neked, ami jár!” Az asszony erre magához vette a gyermeket és szoptatta. Amikor pedig a gyermek megerősödött, elvitte őt a fáraó leányához, aki fiává fogadta őt, és Mózesnek nevezte el, mert azt mondta: „A vízből húztam ki őt”.

Úristenünk és Üdvözítőnk Jézus Krisztus megjelenésének ünnepe

Tulajdonképpen Urunk megkeresztelkedésének ünnepe, amelyet görögül „Theofánia” néven emlegetnek a liturgikus könyvek. Az Úr megjelenésének ez az ünnepe ősibb, mint a karácsony: nyugaton az Epiphania kezdettől fogva inkább a napkeleti bölcsek, a mágusok hódolatára emlékeztet, míg keleten a megkeresztelkedő Jézus fölött elhangzó atyai kinyilatkoztatást emelték ki. Ezzel a nappal zárult le végérvényesen az ószövetség, és vált mindenki előtt nyilvánvalóvá Jézus Messiás mivolta. Egyébként Alexandriai Kelemen már a II. században azt tartotta, hogy Jézus január 6-án született, és az örmény egyház is mindmáig megmaradt az ősi ünneplési rend mellett, vagyis csak ezt az „Epifániát” ünnepli Jézus Krisztus eljövetelének és megnyilvánulásának napjaként. Kappadokiában és Konstantinápolyban a IV. század végére vezették be nagy keleti egyházatyáink a karácsony decemberi ünneplését, és ezekben az egyházakban a Theofánia vagy Epifánia már Krisztus megkeresztelkedésének emléke lett: emlékeztet mindarra a jóra, ami Krisztus megkeresztelkedéséből és nyilvános fellépéséből áradt az emberiségre.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!