1. hang
13. Szerda – Utóünnep – Hermilosz és Sztratonikosz vtk., a sínai és raithi monostorban megölt szentatyák
Liturgikus szín: világos
Ap. Pét 63. (1Pét 4,1-11) – Ev. Mk 56. (Mk 12,28-37) [vagy az utóünnepé: Lk 99. (Lk 20,1-8)].
Atyámfiai! Mivel Krisztus testben szenvedett, ti is ugyanezzel a gondolattal fegyverkezzetek fel, mert aki testben szenved, megszűnik vétkezni, hogy már nem az emberi vágyaknak, hanem Isten akaratának éljen a testben még hátralevő időben. Mert elég, hogy az elmúlt időt a pogányok akarata szerint töltöttétek, akik érzékiségben, tobzódásban, részegeskedésben, lakmározásban, ivásban és a bálványok tiltott tiszteletében élnek. Most meg csodálkoznak, hogy nem tartotok velük ugyanezen érzékiság undokságában, és káromolnak titeket. De számot fognak adni annak, aki készen áll ítélni eleveneket és holtakat. Mert azért hirdették az evangéliumot a megholtaknak is, hogy bár testben, emberek módjára ítélték meg őket, lélekben azonban Isten szerint éljenek.
Közel van mindennek a vége. Legyetek tehát okosak, és virrasszatok imádságokban. Mindenekelőtt pedig kölcsönös szeretettel legyetek egymás iránt szüntelenül, mert a szeretet sok bűnt eltakar. Legyetek vendégszeretők egymás iránt zúgolódás nélkül. Mindegyiktek, ahogy kapta a kegyelmet, úgy adja tovább másnak is, mint jó intézői az Isten sokféle kegyelmének. Ha valaki beszél, mintegy Isten szavaival beszéljen; ha valaki szolgálatot tesz, mintha azzal az erővel tenné, amelyet Isten oszt ki; hogy mindenben Isten tisztelete valósuljon meg Jézus Krisztus által, akinek dicsőség és hatalom mindörökkön örökké. Amen.
Abban az időben, amikor szadduceusok vitatkoztak Jézussal, egy írástudó is odajárult, aki hallgatta a vitát. Amikor látta, hogy jól megfelelt nekik, megkérdezte tőle: „Melyik az első a parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Az összes parancs közül ez az első: »Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!« Ez az első parancsolat. A második hasonló: »Szeresd felebarátodat, mint saját magadat!« Ezeknél nincs nagyobb parancs.” Az írástudó helyeselte: „Valóban jól mondtad, Mester, hogy ő az egyetlen Isten, és hogy rajta kívül nincs más. Azt is hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, felebarátunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő vagy bármi más áldozatnál.” Jézus pedig, amikor látta, hogy okosan válaszolt, így szólt hozzá: „Nem vagy messze az Isten országától.” Több kérdést már senki sem mert neki föltenni.
Amikor Jézus a templomban tanított, ő megkérdezte: „Hogyan mondhatják az írástudók azt, hogy a Krisztus Dávid fia? Maga Dávid mondta a Szentlélek által: »Így szólt az Úr az én Uramhoz: ülj az én jobbomra, míg ellenségeidet zsámolyul vetem lábad alá.« Ha tehát maga Dávid Urának mondja, hogy lehet akkor a fia?” A nagy népsokaság pedig szívesen hallgatta őt.
Abban az időben, amikor Jézus a népet tanította a templomban, és az evangéliumot hirdette, odamentek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt, és így szóltak hozzá: „Mondd meg nekünk, milyen hatalommal teszed ezeket, vagy ki adja neked ezt a hatalmat!” Feleletül pedig ezt mondta nekik: „Én is kérdezek tőletek valamit. Mondjátok meg nekem: János keresztsége a mennyből való volt-e, vagy az emberektől?” Azok így tanakodtak egymás között: „Ha azt mondjuk: »a mennyből«, azt fogja mondani: »Akkor miért nem hittetek neki?« Ha pedig azt mondjuk: »az emberektől«, az egész nép megkövez minket, mert meg van győződve, hogy János próféta.” Ezért azt válaszolták, hogy nem tudják, honnét való. Erre Jézus azt mondta nekik: „Akkor én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”
Szent Hermilosz és Sztratonikosz vértanúk
Hermilosz diakonus volt, aki a IV. század elején az üldöztetéskor állhatatosan megvallotta hitét. Ezért börtönbe vetették, ahol Sztratonikosz lett a börtönőre, akit megindított a keresztény hívő állhatatossága, és maga is keresztény hitre tért. Licinius császár idejében szenvedhettek vértanúságot, mégpedig úgy, hogy egymással összekötözve vízbe (valószínűleg a Dunába) fojtották őket.
Sínai és raithi szent atyák
Izaiás, Száva, Mózes és tanitványa, Mózes, Jeremiás, Pál, Adám, Szergej, Domnosz, Proklosz, Hipatiosz, Izsák, Makariosz, Márk, Benjámin, Özséb, Illés és még sokan mások. Diocletianus alatt ölték meg őket a szaracénok 296-ban (vagy a szláv hagyományok szerint a IV. század végén). A raiti monostorban a följegyzések szerint harminchárom atyát öltek meg ekkor.
Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!ÖN ITT VAN JELENLEG: LELKISÉG / LITURGIKUS NAPTÁR
VISSZA A TETEJÉRE