1. hang

2Pét 2,9-22 (Apostol)

Atyámfiai! Az Úr meg tudja szabadítani a kísértésből az istenfélőket, a gonoszokat pedig az ítélet napjára megőrizni, hogy bűnhődjenek. Legfőképpen azokat, akik a tisztátalanság kívánságában a test után járnak, s a felsőbbséget megvetik.
Ezek vakmerők, önhittek, nem félnek a dicső dolgokat káromolni, jóllehet az angyalok, akik erejüket és hatalmukat tekintve nagyobbak, nem hoznak egymás ellen káromló ítéletet. Ezek azonban, mint a természet szerint befogásra és leölésre való oktalan állatok, káromolják mindazt, amit nem értenek. De el fognak veszni saját romlottságukban, elnyerik a gonoszság jutalmát mindazok, akik gyönyörűségnek tartják a naponkénti vigadozást. Gyönyörben szétfolyó piszok- és szennyfoltok ők, akik lakomáikon veletek kéjelegnek. Szemük sugárzik a házasságtöréstől és a szüntelen vétektől. Elcsábítják az állhatatlan lelkeket, szívük kapzsiságra van begyakorolva, az átok fiai, akik elhagyták az egyenes utat és eltévedtek. Követték Beor fiának, Bálámnak útját, aki jobban szerette a gonoszság bérét, de meg is bűnhődött kihágásáért: a teherhordó néma állat emberi hangon megszólalt, s megakadályozta a próféta esztelenségét. Víz nélküli források ők, forgószéltől hányatott fellegek, – a legfeketébb sötétség vár rájuk. Mert hiábavalóságokat beszélnek kevélyen, s buja testi kívánságokra csábítják azokat, akik alig menekültek meg a tévelygésben élőktől. Szabadságot ígérnek nekik, holott ők maguk a romlottság szolgái, mert akit valaki legyőz, annak szolgája is lesz.
Ha tehát azok, akik a mi Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk megismerése által megmenekültek a világ förtelmeitől, újból belekeverednek ezekbe, és vereséget szenvednek, ez utóbbi állapotuk rosszabb az előbbinél. Jobb lett volna nekik az igazság útját meg sem ismerni, mint annak megismerése után eltérni a nekik adott szent parancstól. Beteljesedik ugyanis rajtuk az igaz közmondás:
»A kutya visszatér ahhoz, amit kihányt«,
és: »Visszafekszik a disznó a pocsolyába, amelyben hempergett«.

Mk 13,14-23 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Amikor majd látjátok, hogy a (Dániel próféta által megjövendölt) »pusztító utálatosság« ott áll, ahol nem volna szabad - aki olvassa, értse meg! -, akkor, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe! Aki a tetőn lesz, ne jöjjön le, ne menjen be a házba, hogy elvigyen magával valamit otthonról! Aki a mezőn lesz, ne forduljon vissza elhozni a köntösét! Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Imádkozzatok, hogy menekülésetek ne télen következzék be! Mert olyan szorongatott napok jönnek, amilyenek még nem voltak ezen az Isten alkotta világon a kezdet óta mostanáig, és nem is lesznek. Ha az Úr nem rövidítené meg ezeket a napokat, nem menekülne meg egyetlen halandó sem. De a választottak kedvéért, akiket ő választott ki, megrövidítette azokat a napokat. Akkor ha valaki azt mondja: »Nézzétek, itt van a Krisztus, vagy ott van!« ne higgyétek! Álkrisztusok és álpróféták lépnek fel, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is félrevezessék. Ti pedig vigyázzatok, íme, mindent előre megmondtam nektek!”

Egyiptomi és Alexandriai Makáriosz szentéletű atya

Nagy Szent Antal remete kortársai és követői voltak, a III. század végén születtek (295 körül). Noha a hagyomány néha összekevert több Makárioszt, világosan meg lehet különböztetni az Egyiptomi Nagy Sz. Makárioszt az Alexandriai vagy „ifjabb” Makáriosztól, aki csak idősebb korában keresztelkedett meg és Remete Szent Antal tanítványa lett. Egyiptomi Makáriosz kb. 300-ban született szegény családban. Tevehajcsár volt a salétrom szállításánál. Szülei kívánságára megnősült, aztán majd harmincéves korában, szülei és felesége halála után kezdte aszketikus életét. Először remete volt egy Nílus-menti faluban. Hamarosan egy másik faluba költözött, mert nem akarta, hogy pappá szenteljék. Több ízben meglátogatta Remete Szent Antalt, s végül miután Szent Antaltól visszatért, a Szkétisz sivatagban telepedett le, s a szent remete tanácsára megengedte, hogy pappá szenteljék. Tanítványainak száma egyre csak nőtt, s messze földön elismerték azt, hogy a szíveket jól tudja vizsgálni. 373-375 között a Nílus egyik szigetére száműzték a másik Makáriosszal együtt, Alexandria ariánus püspöke, Lukiosz parancsára. A Szkétisz remetetelepén halt meg 390-ben. Az ugyanilyen nevű alexandriai szent csak 330-ban keresztelkedett meg, és 40 évesen kezdte el aszketikus életét Nitriában. Később a Szkétisz remetetelepén is volt kunyhója, s végül tartósan a Kelliának nevezett remetetelepen maradt, ahol a többi remete főnöke és papja lett. Mindketten a IV. század utolsó évtizedében haltak meg. Egyiptomi Szent Makariosz halálának helyén később híres monostor alakult ki, amely a VI. századtól az alexandriai kopt pátriárkák székhelye lett. Ma is kiválóan működik, több mint száz áldozatkész, vezeklő szerzetessel.Nagy Szent Antal remete kortársai és követői voltak, a III. század végén születtek (295 körül). Noha a hagyomány néha összekevert több Makárioszt, világosan meg lehet különböztetni az Egyiptomi Nagy Sz. Makárioszt az Alexandriai vagy „ifjabb” Makáriosztól, aki csak idősebb korában keresztelkedett meg és Remete Szent Antal tanítványa lett. Egyiptomi Makáriosz kb. 300-ban született szegény családban. Tevehajcsár volt a salétrom szállításánál. Szülei kívánságára megnősült, aztán majd harmincéves korában, szülei és felesége halála után kezdte aszketikus életét. Először remete volt egy Nílus-menti faluban. Hamarosan egy másik faluba költözött, mert nem akarta, hogy pappá szenteljék. Több ízben meglátogatta Remete Szent Antalt, s végül miután Szent Antaltól visszatért, a Szkétisz sivatagban telepedett le, s a szent remete tanácsára megengedte, hogy pappá szenteljék. Tanítványainak száma egyre csak nőtt, s messze földön elismerték azt, hogy a szíveket jól tudja vizsgálni. 373-375 között a Nílus egyik szigetére száműzték a másik Makáriosszal együtt, Alexandria ariánus püspöke, Lukiosz parancsára. A Szkétisz remetetelepén halt meg 390-ben.
Az ugyanilyen nevű alexandriai szent csak 330-ban keresztelkedett meg, és 40 évesen kezdte el aszketikus életét Nitriában. Később a Szkétisz remetetelepén is volt kunyhója, s végül tartósan a Kelliának nevezett remetetelepen maradt, ahol a többi remete főnöke és papja lett. Mindketten a IV. század utolsó évtizedében haltak meg. Egyiptomi Szent Makariosz halálának helyén később híres monostor alakult ki, amely a VI. századtól az alexandriai kopt pátriárkák székhelye lett. Ma is kiválóan működik, több mint száz áldozatkész, vezeklő szerzetessel.

Szent Arszéniosz, Kerkyra (Korfu) érseke

A palesztinai Betániában született I. Bazil császár (867-886) császár idejében. Gyermekkorától Istennek szentelték, és 12 éves korában magára öltötte a szerzetesi öltözetet. Szeleukiában tanult, s ott pappá szentelték. Majd Konstantinápolyba küldték, ahol Theofilaktosz pátriárka Kerkyra érsekévé szentelt 933-ban. Immár öreg korában ment vissza Konstantinápolyba, hogy lecsillapítsa Bíborbanszületett Konstantin (912-959) Kerkyra előkelői elleni haragját. Feladatát teljesítve, a visszaút során megbetegedett, és Korinthoszban megtért az Úrhoz, ismeretlen évben.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!