LITURGIKUS NAPTÁR
2027. január 29. (Péntek)
1. hang
Pol. 29. Péntek – A három szent főpap – (Az Istent hordozó Ignác fszvt. ereklyéinek átvitele)
Liturgikus szín: világos
Csütörtökön du. nagy alkonyati istentisztelet – Boldog ember… I. antif. – Uram, teh. u. 8 szt.: fpk., D. fpk., M. az ennek megf. (6.) hangú nagy dogmatikon – Bemenet – Prok. csütörtöki – Olvk. fpk. (MTörv 1,8-11.15-17a; MTörv 10,14-18.20-21; Bölcs 3,1-9) – Előv. szt.: fpk., D. fpk., M. eü. (uo.) – Most bocs. u. tr. fpk., DM. az ennek megf. (4.) hangú ft. elb. isz. (Az örök) – Nagy elb. a szentek említésével.
Reggeli istentisztelet – Isten az Úr u. tr. fpk., DM. az ennek megf. (4.) hangú ft. elb. isz. (Az örök) – Leül. fpk. – Sokirgalmú – Magasztalás fpk. – Leül. fpk., D. fpk., M. isz. – Ifjúságomtól – Prok. fpk. – Ev. Jn 36. (Jn 10,9-16) – 50. zsolt. u. ev. csók. fpk. – Kánon az Istenszülőnek (Jöjjetek, ó népek) és fpk., katav. találkozási – III. óda u. leül. fpk., D. fpk., M. isz. – VI. u. kont. és ik. fpk. – IX. e. Magasztalja… ki a keruboknál – IX. u. fényének: fpk., DM. isz. – Dics.-re 4 szt.: fpk., D. fpk., M. isz. – Nagy dox. u. tr. fpk., DM. az ennek megf. (4.) hangú ft. elb. isz. (Az örök) – Nagy elb. a szentek említésével.
Ar. Szt. János Liturgiája – Áldjad, vagy a hétközn. antif. – Tr. fpk., D. kont. fpk., M. szokásosan – Prok., al., áldv. fpk. – Ap. Zsid 340. (Zsid 13,7-16) – Ev. Mt 11. (Mt 5,14-19) – Valóban méltó – Elb. a szentek említésével.
Zsid 13,7-16 (Apostol)
Atyámfiai! Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik nektek Isten igéjét hirdették; nézzétek életük végét és kövessétek hitüket. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma és mindörökké. Sokféle és idegen tanítással ne engedjétek magatokat félrevezetni; mert legjobb, ha a szívet kegyelemmel erősítjük meg, nem ételekkel, amelyek nem használnak az azokkal élőknek. Van oltárunk, amelyről nem ehetnek azok, akik a sátornak szolgálnak. Mert amelyik állat vérét a főpap a bűnért a szentélybe viszi, annak testét a táboron kívül égetik el. Ezért Jézus is, hogy a saját vére által megszentelje a népet, a kapun kívül szenvedett. Menjünk ki tehát hozzá a táboron kívülre, s hordozzuk az ő gyalázatát. Hisz nincs itt maradandó városunk: az eljövendőt keressük. Általa mutassuk be tehát Istennek mindenkor a dicséret áldozatát, azaz ajkunk gyümölcsét, amely az ő nevét magasztalja.
A jótékonyságról pedig és az adakozásról ne feledkezzetek meg; mert ilyen áldozatok tetszenek Istennek.
Jn 10,9-16 (Evangélium)
Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Én vagyok az ajtó. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, kijár és bejár, és legelőt talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem. Amint az Atya ismer engem, én is ismerem az Atyát, és életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz, és egy pásztor.”
Az Istenhordozó Szent Ignác püspök ereklyéinek átszállítása
Az antiochiai püspök (akiről december 20-án is megemlékezik az egyház) Szent János tanítványa volt. Saját levelein kívül Szent Iréneusz is beszámol arról, hogy vadállatok martalékaként halt vértanúhalált. A bizánci hagyomány szerint ez december 20-án történt - a szírek és latinok október 17-re feltételezik halála időpontját, mégpedig 107-ben, de az újabb feltételezés az, hogy 110-ben Traianus alatt halt meg.
Levelei elején magát is úgy nevezi meg, mint az Istenhordozó, vagyis aki szívében hordozza Istent, tehát az ő temploma lett. Szent Ignác korában ez még minden keresztény közös jelzője is lehetett, amint erről az Efezusiaknak írt levele is tanúskodik (9,2). Aranyszájú Szent János számol be róla szóló szentbeszédében egy ünnepi menetről, amellyel a szent vértanú ereklyéit Rómából Antiochiába szállították át, végigjárva mindazokat a városokat, amelyeket a hitéért megbilincselt püspök végigjárt. Valószínűleg a szíriai nagyváros peremvidékén (Dafniban) helyezték el a szent ereklyét. Mégis később (438 körül) visszakerültek ereklyéi Rómába, ahol a Szent Kelemen bazilikában tisztelték azokat.
Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!