1. hang

Zsid 7,7-17 (Apostol)

Atyámfiai! Nem kétséges, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet.Itt halandó emberek szednek tizedet, ott viszont az, akiről a tanúság szól, hogy él. Úgy is lehet mondani, hogy Ábrahám által Lévi is, aki beszedi a tizedet, megfizette a tizedet; mert még atyjának testében volt, amikor Melkizedek kiment eléje. Ha tehát a teljességet a leviták papsága jelentette volna – a nép ugyanis általa kapta a törvényt –, mi szükség lett volna arra, hogy Melkizedek rendje szerint más pap támadjon, aki nem Áron rendje szerint való? Mert ha megváltozik a papság, szükséges, hogy a törvény is megváltozzék. Akiről ugyanis mindezt mondták, más törzsből való, amelyből senki sem szolgált az oltárnál. Mert nyilvánvaló, hogy a mi Urunk Júdából származott, s erre a törzsre vonatkozólag Mózes semmit sem mondott papokról.És ez még inkább nyilvánvaló, ha Melkizedekhez hasonlóan más pap támad, aki nem a testi parancs törvénye szerint lett azzá, hanem az örök élet ereje szerint. Mert így szól a tanúságtétel:»Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint«.

Lk 2,25-32 (Evangélium)

Abban az időben volt Jeruzsálemben egy ember, akinek Simeon volt a neve. Ez az ember igaz és istenfélő volt, és várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. Ekkor a Lélek indítására a templomba ment. Amikor a szülők bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele, ő is karjába vette, és áldotta az Istent ezekkel a szavakkal: „Most bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül a te népednek, Izraelnek.”

Iz 6,1-12 (Ószövetség)

Abban az évben, amikor meghalt Oziás király, láttam az Urat: magas, fönséges királyi széken ült, és dicsősége betöltötte a hajlékot. Szeráfok vették körül. Mindegyiknek hat szárnya volt: kettővel befödték arcukat, kettővel befödték lábukat, kettővel pedig lebegtek. Harsány hangon ezt kiáltották egymásnak: „Szent, szent, szent a seregek Ura, teljes az egész föld az ő dicsőségével!” Még az ajtó szemöldökfái is megremegtek a hangos kiáltástól, és a hajlék betelt füsttel. Én pedig így szóltam: „Jaj nekem, fájdalom nyilallt belém, mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom, s mégis a Királyt, a seregek Urát láttam saját szememmel!” Erre hozzám küldték az egyik szeráfot, akinek kezében szénparázs volt, amit fogóval az oltárról vett el. Megérintette vele szájamat és így szólt: „Íme, ez illette ajkaidat, s eltünteti gonoszságodat, és bűnödtől megtisztít!” Majd az Úr szavát hallottam, amint mondotta: „Kit küldjék el, és ki megy el nekünk ehhez a néphez?” Én azt mondtam: „Itt vagyok én, küldj engem!” Erre ő így szólt: „Menj, s mondd meg ennek a népnek: Hallani fogtok, de ne értsetek, és nézni fogtok, de ne lássatok! Mert elhízott már ennek a népnek a szíve, és fülükre nagyot hallanak, szemüket pedig behunyták, nehogy a saját szemükkel lássanak, a fülükkel halljanak, s értsenek a szívükkel, és meg­térjenek, hogy meggyógyítsam őket.” Erre én megkérdeztem: „Meddig tart ez, Uram?” Ő pedig így szólt: „Míg ki nem pusztulnak városaikból a lakosok, s a házakból az emberek, és a földjük pusztává nem lesz.” Ezekután majd Isten messzire eltávolítja az embereket, és csak a maradék sokasodhat ezen a földön.

Urunk Jézus Krisztus bemutatása a templomban és Találkozása Simeonnal

A gyermek Jézust születése után a 40. napon szülei elvitték Jeruzsálembe, hogy Mózes törvénye szerint bemutassák őt a templomban, a törvény által megszabott áldozatbemutatással együtt. Élt akkor Jeruzsálemben egy Simeon nevű aggastyán, aki ígéretet kapott a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, míg meg nem látja az Üdvözítőt. A Lélektől indíttatva épp akkor ment föl a templomba, amikor a kisdedet is bemutatásra vitték. Simeon ekkor karjaiba vette a Gyermeket, s elimádkozta a Szent Lukács evangéliumában is szereplő énekét: „Most bocsásd el, Uram, szolgádat...” (Lk 2,29-32). Miután a Szűzanya csodálkozott szavain, Simeon így szólt hozzá: „Íme ez sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben: jel, amelynek ellene mondanak - a te lelkedet is tőr járja át, - hogy sokaknak kiderüljenek a titkos gondolatai.” (Lk 2,34-35). Egy prófétaasszony pedig, Fánuel leánya, aki éjjel-nappal böjtölés és imádság közepette szolgált a templomban, szintén jelen volt, és hálát adott az Úrnak, hogy láthatta az Üdvözítőt. El is kezdte hirdetni eljövetelét mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását. Amikor József és Mária mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!