1. hang

Joel 2,12-26 (Ószövetség)

Így szól az Úr, a ti Istenetek: Térjetek meg hozzám teljes szívetekből, böjttel, sírva és jajgatva! A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat! Térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos ő és könyörületes, türelmes és igen irgalmas, de bántják őt az emberek bűnei. Ki tudja, hátha ismét odafordul és megbocsát, s áldás fakad majd a nyomában, hogy mégiscsak legyen még felajánlott étel- és italáldozat az Úr, a ti Istenetek számára? Fújjátok meg a harsonát a Sionon, szenteljetek neki böjtöt! Hirdessetek meg egy istentiszteletet, gyűjtsétek egybe a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet! Hívjátok elő a véneket, gyűjtsétek össze a gyermekeket és a csecsemőket! Jöjjön elő hálószobájából a vőlegény és nászházából a mennyasszony! Sírjanak a papok, az Úr szolgái az előcsarnok és az oltár között, és mondják: Kegyelmezz, Uram, népednek; ne engedd, hogy gyalázat érhesse örökségedet, s hogy uralkodjanak rajta a nemzetek! Ne mondják a népek között: „Ugyan, hol van az ő Istenük?” Az Úr pedig féltékeny szeretetre gyulladt az ő földje iránt, és megkegyelmezett népének. S még választ is adott az Úr, és így szólt népéhez: Íme juttatok nektek gabonát, bort és olajat, annyit, hogy jóllakhattok velük. Nem hagyom többé, hogy gyalázat érjen benneteket a népek körében. Aki észak felől tör rátok, azt száraz, puszta vidékre űzöm: előhadát a keleti tengerbe, utóvédjét pedig a nyugati tengerbe kergetem, és felszáll a magasba a bűze, felszáll rothadásának szaga, mert az Úr már megsokallta tetteit. Ne félj, te ország! Ujjongj és örvendj, mert nagy dolgokat cselekszik az Úr! Ne féljetek, ti, a föld állatai, mert mező sarjad már a pusztában. A fa meghozza gyümölcsét, a fügefa és a szőlő megadja termését. Sion fiai, ujjongjatok, és örvendezzetek az Úrban, a ti Istenetekben, mert megadta nektek a jogos eledelt, és korai meg késői esőt hullat reátok, mint hajdanában. A szérűk pedig megtelnek gabonával, és csak úgy árad majd a sajtókból a bor meg az olaj. Kárpótollak titeket azokért az esztendőkért, amelyekben pusztítást vitt végbe a sáska, a cserebogár, az üszög és a hernyó, az én nagy seregem, amelyet rátok eresztettem. Esztek majd, és jóllakhattok, és akkor majd magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, aki csodálatos dolgokat cselekedett veletek; és népem már soha többé nem szégyenül meg.

Simeon és Anna próféta

Amikor a gyermek Jézust születése után a 40. napon szülei elvitték Jeruzsálembe, ott egy Simeon nevű aggastyán fogadta. Hegeszipposz szerint írástudó volt, aki különösnek találta Izaiás 7,14 jövendölését egy szűz foganásáról. Ezért háromszor is megpróbálta az ott olvasható görög „parthenosz” (= szűz) szót a héber „alma’” értelmében menyecskére, fiatal nőre átjavítani, de minden alkalommal az eredeti „szűz” kifejezés maradt a lapon. Istenhez fordult ezért, s ekkor kapott jelzést a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, míg meg nem látja az Üdvözítőt, s így szemeivel láthatja az izaiási jövendölés megvalósulását.
A Lélektől indíttatva épp akkor ment föl a templomba, amikor a kisdedet is bemutatásra vitték. Ekkor karjaiba vette a Gyermeket, s elimádkozta a Szent Lukács evangéliumában is szereplő énekét: „Most bocsásd el, Uram, szolgádat...” (Lk 2,29-32). Miután a Szűzanya csodálkozott szavain, Simeon így szólt hozzá: „Íme ez sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben: jel, amelynek ellene mondanak - a te lelkedet is tőr járja át, - hogy sokaknak kiderüljenek a titkos gondolatai.” (Lk 2,34-35). Nemsokára meghalt. „Kezeire emeli Simeon az isteni kézzel mindeneket kormányzó Királyt, az áldozati Bárányt.”- énekeljük az előéneket.
Anna prófétaasszony pedig Fánuel leánya volt, s éjjel-nappal böjtölés és imádság közepette szolgált a templomban, szintén jelen volt ekkor, és hálát adott az Úrnak, hogy láthatta az Üdvözítőt. El is kezdte hirdetni eljövetelét mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!