LITURGIKUS NAPTÁR
2027. február 7. (Vasárnap)
4. hang
7. Vasárnap – Vajhagyó vasárnap – (Partheniosz fp., Lukács szé.) – 4. hang
Liturgikus szín: világos
Szombaton du. nagy alkonyati istentisztelet – Boldog ember… végig – Uram, teh. u. 10 szt.: a hangból 6, triód 4, D. triód, M. a folyó hang nagy dogmatikonja – Bemenet – Prok. szomb. – Előv. szt.: a hangból, D. triód, M. isz. – Most bocs. u. tr. ft., DM. isz. – Nagy elb. vas.
Reggeli istentisztelet – Isten az Úr u. tr. ft. (2-szer), DM. isz. – Leül. ft. – Sokirgalmú – Babilon folyóvizei – Angy. gyül. – Ipak., felm. é., prok. a hangból – Ev. 4. ft. – Látv. Kr. – Ev. csók.: A bűnbánat ajtaját – Kánon ft. és triód, katav. Mint a szárazon – III. óda u. leül. triód szerint – VI. u. kont. és ik. triód – IX. e. Magasztalja… ki a keruboknál – IX. u. Szent az Úr – Fényének: ft., D. triód, M. triód – Dics.-re 8 szt.: a hangból 4, triód (a két utolsó saját előversre) 4, D. triód, M. Áldásteljes – Nagy dox. u. tr. Feltámadván – Nagy elb. vas. – Áldás u. DM.-re a negyedik ev. szt.
Ar. Szt. János Liturgiája – Áldjad, vagy a húsv. antif. – Tr. ft., DM. kont. triód – Prok. és al. triód – Ap. Róm 115. (Róm 13,11b-14,4) – Ev. Mt 17. (Mt 6,14-21) – Áldv. ft. – Elb. vas.
Vasárnap du. böjti nagy alkonyati istentisztelet – Liturgikus szín: böjti
Szokásos kezdet – Nagy ekt. – Kath. nincs – Uram, teh. u. 10 szt.: a soros hang (most a 4.) bűnbánati énekei 4, triód 3, a napi szentnek (most Tivadar nvt.) 3, DM. a szent isz. éneke – Bemenet – Prok. böjti (most: Ne fordítsd el) – Prok. u. a pap bezárja a kir. ajtót és leveszi a felont – A nép azonnal: Add, Urunk – Előv. szt.: triód, DM. a triód isz. éneke – Most bocs. u. Miatyánkra a pap a kir. ajtó elé megy, és a néppel együtt a következő tropárokat énekli: Üdvözlégy, D. Krisztus keresztelője, M. Könyörögjetek – Minden tropár u. nagy metánia – A pap olvassa: A te oltalmad – Nép: Uram irg. 40-szer, DM. Ki a keruboknál, Az Úr nevében adj áldást atya! – Pap: Legyen áldott – Nép: Amen – Pap: Mennyei Királyunk – Nép: Amen, Uram irg. 3-szor, DM. Ki a keruboknál, Az Úr nevében adj áldást atya! – Pap: Könyörüljön – Nép: Amen – Szent Efrém fohászai nagy metániákkal – Nyomban utána kis elb. vas. esti, a szent említésével.
Róm 13,11b-14,4 (Apostol)
Atyámfiai! Most az üdvösség közelebb van hozzánk, mint amikor hívők lettünk. Az éjszaka előrehaladt, a nappal pedig elközelgett. Vessük el tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük magunkra a világosság fegyvereit. Mint nappal, járjunk tisztességesen; nem tobzódásban és részegeskedésben, nem bujálkodásban és kicsapongásban, nem civódásban és versengésben, hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust, és ne dédelgessétek testeteket az érzéki vágyakban.
Karoljátok fel szeretettel azt, aki gyönge a hitben, de anélkül, hogy vitatkoznátok az eltérő felfogásokról. Van, aki hiszi, hogy mindent szabad ennie; aki pedig gyönge, az növényekkel táplálkozik. Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik; és aki nem eszik, ne kárhoztassa azt, aki eszik. Hiszen Isten magáévá fogadta őt. Ki vagy te, hogy kárhoztasd más szolgáját? Urának áll vagy esik; bizonyára áll, mert Istennek van hatalma, hogy fenntartsa.
Szent Partheniosz püspök
A IV. század első felében, Nagy Konstantin császár idejében élt. Egy Melitúpolisz egyházában szolgáló diakónusnak, Kristófnak volt a fia. Aztán egyszerű halász létére is városának papja, majd később, miután megfelelő teológiai műveltséget szerzett, Aszkholiosz, Küzike metropolitája a müsziai Lampszakosz város püspökévé szentelte. Ennek a városnak a népét meg is térítette a pogányságból a keresztény hitre. (Valószínűleg 328 körül hunyt el.)
Sztirióta Lukács szentéletű atya
A IX. század vége felé született, s már ifjú korában is a keresztény erények szerint élt. Amikor elindult gabonát vetni, már útközben szétosztotta a vetőmag java részét a szegényeknek. A kisebb részt elvetette, de az többet termett, mint előző évben az egész. Jótékonyságát szülei sem nézték jó szemmel, elhagyta otthonát. Remeteként élt a korabeli Magyarország és Bulgária határán, de fogságba esett, s csak egy szökevény rabszolga ellenében engedték szabadon. Hazatért, de nem fogadták szívesen, így ismét eltávozott. Két Rómába tartó szerzetes öltöztette be őt szerzetesi öltözékébe. A korabeli bizonytalanságok miatt hét év múlva el kellett menekülnie a Peloponészoszra, majd a bizánciaknak a bolgárokkal való békekötése (927) után visszatérhetett Phókisz közelébe, hogy ott a Sztirisz nevű hegyen folytassa szerzetesi életét. Hírneve már életében messzire elterjedt, közbenjárására sok csoda történt. 953. (vagy 955,) február 7-én békében hunyt el ebben a saját alapítású monostorban, melynek neve Sóterion, vagyis „az üdvösség helye”.
Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!