1. hang

Iz 1,19-2,3b (Ószövetség)

Így szól az Úr: Ha úgy akarjátok és reám hallgattok, a föld legjavából esztek majd, de ha továbbra is ellenkeztek, és nem hallgattok rám, kard pusztít el benneteket, mert az Úr szája mondta ezt. Hogyan is lett ilyen cédává a hűséges város, Sión? Hiszen egykor telve volt igazságos ítélettel, igazságosság lakozott benne, most pedig gyilkosok. Ezüstötök már nem kipróbált nemesfém, és csaplárosaid vízzel hamisítják meg a színbort. Főembereid lázadókká lettek és tolvajok társaivá. Mindnyájan az adományo­kat szeretik, s a megvesztegető ajándékokat hajhásszák. Nem szolgáltatnak igazságot az árvának, s az özvegyek igaz ügyével mit sem törődnek. Ezért így szól az Úr, a Seregek Ura, Izrael Erőse: „Jaj Jeruzsálem hatalmasainak! Nem szűnik meg haragom a szembeszegülök irányában, és ítéletet tartok ellen­feleim fölött! Ellened fordítom kezemet. Tisztára égetlek téged, az engedetle­neket pedig elveszítem. Elpusztítom belőled mindazokat, akik megsértik törvényemet, és megalázok minden fennhéjázót. Ismét olyanokká teszem bíráidat, mint amilyenek azelőtt voltak, és olyan tanácsadókat állítok mel­létek, mint hajdanában. Akkor majd újra „Igazság városá”-nak hívnak hűséges Sión városnak. Mert az jogos ítélet és irgalmasság folytán megszabadul rabságától. A törvényszegők és bűnösök egyszerre elpusztulnak majd, és akik elhagyták az Urat, megsemmisülnek. Ezért most szégyent vallanak bálványaikkal, amelyeket ők maguk akartak tisztelni, és faragott képeikkel, amelyekben annyira bíztak, és szégyenben maradnak ligeteikkel, amik után vágyakoztak. Olyanok lesznek ugyanis, mint a lombját vesztett tölgy; és mint a víztelen paradicsomkert. És erősségük olyan lesz, mint a csepű hamva, és művük olyan, mint a parázs szikrája: a törvényszegők és bűnösök egyszerre megégnek, és nem lesz senki, aki eloltsa a lángot. Izajáshoz, Ámosz fiához az a prófétai ige jutott el Judával és Jeruzsálemmel kapcsolatban, hogy az utolsó időkben az Úr hegye és Isten hajléka nyilvánvaló lesz a hegyek fölött, és magasabb lesz a halmoknál; hozzátódulnak mind a nemzetek, és odamegy majd számos nép, és így szólnak: „Rajta! Menjünk fel az Úr hegyére, és Jákob Istenének házához, hogy megmutassa nekünk az ő útját, és mi azon járjunk!”

Ter 1,14-23 (Ószövetség)

Így szólt Isten: Legyenek világítók az égboltozaton, hogy a földet megvilágítva elválasszák a nappalt az éjszakától! Maradjanak is ott az idő jelzésére, jelezve a napokat és az éveket! Fényeskedjenek az égbolton, és így világítsák meg a földet! Úgy is lett. Megteremtette Isten a két nagy világítót: a nagy világítót a nappal élére, s a kisebbik világítót az éjszaka élére, aztán meg a csillagokat is. Isten az égboltra helyezte őket, hogy világítsanak a földnek, meghatározzák a nappalt és az éjszakát, és elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy jó. És este lett, meg reggel lett: a negyedik nap. Isten pedig így szólt: „Hozzanak elő a vizek csúszómászó élőlényeket és a föld felett, az ég boltozata alatt szárnyaló madarakat!” Úgy is lett. Megteremtette Isten a nagy cethalakat meg mindenféle csúszómászó élőlényt, amelyet a vizek előhoztak, és minden szárnyaló madarat, úgyszintén fajtánként. S látta Isten, hogy jó. Isten megáldotta őket, mondván: „Növekedjetek és szaporodjatok, s töltsétek be a tenger vizeit, és szaporodjanak a madarak is a földön!” És este lett, meg reggel lett: ez az ötödik nap.

Péld 1,20-33 (Ószövetség)

A bölcsességnek az útelágazásoknál dicshimnuszt zengenek, és a tereken bátran lép föl. A magas városfalakon hirdetik. Az előkelők kapuiban van székhelye, és a városkapuknál bátran mondogatja: „Meddig művelnek még szégyentelen módon igazságtalanságot a gonoszok? Az esztelenek kevélységre vágyva megvetették a belátást: istentelenek lettek, és gyűlölték a megértést, de a korholásra aztán engedelmeskedtek. Kiöntöm most nektek lelkem terveit, s megtanítalak benneteket szavaimra. Szóltam ugyan, de nem hallgattatok rám, kinyújtottam kezemet, de oda sem néztetek, és semmibe sem vettétek tanácsomat, feddésemmel pedig mit sem törődtetek. Én is nevetek majd romlásotokon, örülök majd, ha rátok tör az ellenség, és ha hatalmába kerít majd a rettegés; ha villámgyorsan baj szakad majd reátok, vagy ha eljön szorongatásotok és körülvesz az ostromzár. Akkor még ha segítségül hívtok is majd, meg nem hallom; gonoszok keresnek, de meg nem találnak. Gyűlölték a bölcs belátást, és nem az Úr félelmét választották, s nem akartak hajlani tanácsaimra, és csak nevettek minden intelmemen; azért most csak hadd egyék az útjuk gyümölcsét, s hadd lakjanak jól saját becstelenségükkel; mert a balgákra bajt hozva gyilkosságot műveltek, s a kivizsgálás veszíti majd el a törvényszegőket. Aki azonban reám hallgat, reménységben élhet, és nyugodt lehet, hogy nem kell félnie semmi bajtól.

Szent Nikéforosz vértanú

A III. század közepén élt Antiochiában. Szoros barátságban volt Szaprikiosszal, az antiochiai egyház egyik papjával. Barátságuk azonban megszakadt, és Szaprikiosz részéről kérlelhetetlen gyűlöletté alakult át. Nikéforosz minden békülési kísérlete csődöt mondott. A 260. évi keresztényüldözés idején Szaprikioszt mint papot halálra ítélték. Amikor a vesztőhelyre vitték, Nikéforosz ismét bocsánatát kérte, Szaprikiosz azonban még válaszra sem méltatta. Az utolsó pillanatban Szaprikiosz megtagadta Krisztust, és hódolt a bálványoknak. Ekkor Nikéforosz önmagát jelentette fel keresztényként Szaprikiosz helyett. A bírák Szaprikioszt szabadon bocsátották, Nikéforosznak pedig fejét vétették.(Vértanú-aktájuk olvasható az ókeresztény írók VII.-ben.)

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!