LITURGIKUS NAPTÁR
2027. február 14. (Vasárnap)
5. hang
14. Vasárnap – Nagyböjt első vasárnapja – Az igazhitűség (ortodoxia) vasárnapja – (Auxentiosz szé.) – 5. hang
Liturgikus szín: böjti
Szombaton du. nagy alkonyati istentisztelet – Boldog ember… végig – Uram, teh. u. 10 szt.: a hangból 6, triód 4, D. triód, M. a folyó hang nagy dogmatikonja – Bemenet – Prok. szomb. – Előv. szt.: a hangból, D. triód, M. isz. – Most bocs. u. tr. ft., D. A te szent képed, M. isz. – Nagy elb. vas.
Reggeli istentisztelet – Isten az Úr u. tr. ft., D. A te szent képed, M. isz. – Leül. ft. – Angy. gyül. – Ipak., felm. é., prok. a hangból – Ev. 5. ft. – Látv. Kr. – Ev. csók.: A bűnbánat ajtaját – Kánon ft. és triód, katav. A Vörös tenger mélységén (4. hang) – III. óda u. leül. triód szerint – VI. u. kont. és ik. triód – IX. e. Magasztalja… ki a keruboknál – IX. u. Szent az Úr – Fényének: ft., D. triód, M. isz. – Dics.-re 8 szt.: a hangból 5, triód (az utolsó saját előversre) 3, D. triód, M. Áldásteljes – Nagy dox. u. tr. Ma lett – Nagy elb. vas. – Áldás u. DM.-re az ötödik ev. szt.
Nagy Szt. Bazil Liturgiája – Antif. triód – Bemv.: Jertek… vas. karverssel – Tr. ft. és triód, DM. kont. triód – Prok., al., áldv. triód – Ap. Zsid 334/b (Zsid 11,24-26.32-40) – Ev. Jn 5. (Jn 1,43-51) – Valóban m. h. Tebenned örvendez – Elb. vas.
Böjti nagy alkonyati istentisztelet – Kath. nincs – Uram, teh. u. 10 szt.: a hang bűnbánati szt. 4, triód 3, Onezimusz ap. 3, DM. isz. – Prok. Örökséget – Előv. szt.: triód – Folytatás a Vajhagyó vasárnapon ismertetett böjti renddel.
Zsid 11,24-26.32-40 (Apostol)
Atyámfiai! Mivel hitt, azért tagadta meg Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó leányának fia. Inkább azt választotta, hogy gyötrelmet szenvedjen Isten népével, minthogy az ideig-óráig tartó bűn gyönyörűségét élvezze. Az egyiptomiak kincsénél nagyobb gazdagságnak tartotta Krisztus gyalázatát, mert a jutalomra tekintett.
És kit említsek még? Kifogynék az időből, ha beszélnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról, akik mivel hittek, legyőztek országokat, igazságosságot cselekedtek, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, elfojtották a tűz erejét, megmenekültek a kard élétől, felgyógyultak betegségükből, diadalmaskodtak a harcban, megfutamították az idegenek táborát; így nyerték vissza asszonyok feltámadás által halottaikat. Egyeseket kínpadra vontak, mégsem fogadták el a szabadulást, hogy jobb feltámadást nyerjenek; mások meg gúnyt és megvesszőzést szenvedtek, ezenfelül még bilincseket és börtönt is; megkövezték, szétfűrészelték, megkísértették, kardélre hányva megölték őket, szerte bujdostak juhok és kecskék bőrében, szűkölködve, szorongatást szenvedve, nyomorogva. Akikre nem volt méltó a világ, sivatagokban bolyongtak, hegyek közt, barlangokban és a föld üregeiben.
És mindezek, akiket hitük tanúságtétele igazolt, nem nyerték el az ígéretet, mert Isten valami jobbat rendelt számunkra, s ők nélkülünk nem juthattak el a tökéletességre.
Szent Auxentiosz szentéletű atya
Szíriában született a IV. század végén, valószínűleg egy Addas nevű perzsa férfi fia. Konstantinápolyba költözött, ahol magas rangú katonatiszt lett. Nemsokára azonban megragadta a szerzetesi élet eszménye, s visszavonult a főváros közelében levő Oxia hegyére (442-ben). Innen származott a mellékneve: a „hegyen élő”. Nesztoriosz tévtanításának nagy ellenfele lett, de mivel nem volt elég jól tájékoztatva Eutükhész téveszméiről, ezért először nem fogadta el a monofizitákat elitélő Kalkedoni Zsinat rendelkezéseit. Anatoliosz pátriárkának azonban végül is sikerült meggyőznie őt. Aztán Khalkedon mellett a szinte elérhetetlen Szkopa hegyére vonult vissza. Szózomenosz ezt írta róla: „Ismeretes volt hittel teli ájtatossága, a barátok iránti buzgalma, mérsékletes élete, a levelek iránti szeretete, valamint mély tudása mind a világi, mind az egyházi irodalom terén. Szerény és tartózkodó volt viselkedésében, jóllehet barátságban állott a császárral és a császári udvarhoz tartozó emberekkel”. Bár áhítozott a magányra, később itt is még sok más remete kérte a lelki vezetését, de ő ott számukra sohasem épített monostort. Egy női monostor építéséhez ellenben hozzájárult a hegy tövében, amit Trikhinatiának neveztek el (az ottani nővérek melléknevéről, ami „zsákba öltözött”-et jelent). Ott is lett eltemetve 473. február 14-én bekövetkezett halála után.
Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!