1. hang

Iz 4,2-5,7a (Ószövetség)

Így szól az Úr: Azon a napon majd feltűnik az Úr dicsőséges elhatározá­sával a földön, hogy felmagasztalja és megdicsőítse mindazokat, akik meg­maradnak Izraelből. És mindazt, aki Sionban megmaradt, és Jeruzsálemben életben maradt, szentnek hívják majd és feljegyzik az élők jegyzékébe Jeruzsálemben. Mert Úr majd lemossa Sión fiairól és leányairól a szennyet, és a vérbűnt kimossa Jeruzsálemből az ítélet szelével és pusztító tűzzel. Akkor majd eljön az Úr a Sión hegyének egész vidéke fölé, és annak egész környezetét nappalra felhővel árnyékolja be, éjjelre pedig füstöt és lobogó tűzhöz hasonló fényességet hoz, mert minden dicsőséggel lesz beborítva. Ez árnyékot nyújt majd a forrósággal szemben, és védelmet meg rejtekhelyet a viszontagságok és az eső ellen. – Hadd énekeljem el kedvesem számára barátomnak a szőlőjéről szóló énekét! Kedves barátomnak szőlője volt egy termékeny domboldalon. Sövénnyel körülvette, a köveket kiszedte belőle, és nemes szőlővel beültette. Középre tornyot épített, és sajtót vágott ki benne; aztán várta, hogy szőlőt teremjen. Ám az csak tüskés bozótot termett. Most hát, Jeruzsálem lakói, és Juda férfiai, tegyetek igazságot köztem és a szőlőm között! Ugyan mit tehetnék még meg a szőlőmmel, amit nem tettem volna meg vele? Éppen ezért vártam, hogy szőlőt teremjen, de csak bozótot termett. Íme, tudtotokra adom, mit teszek majd szőlőmmel: Lebontom sövényét, hadd szaggassák csak szét, lerombolom falát, hadd tapossák össze. Elhagyott prédává teszem: Nem metszik és nem kapálják meg, hadd verje fel a tövisbozót, mint a parlagot. Sőt még a felhőknek is meghagyom, hogy esőt ne hullassanak reá! Mert a seregek Urának szőlője Izrael háza és Juda népe az ő kedvelt első ültetvénye.

Ter 3,21-4,7 (Ószövetség)

Az Úristen állatbőrből köntöst készített Ádámnak és feleségének, és felöltöztette őket. Majd így szólt Isten: „Lám, Ádám olyanná lett, mint egy közülünk: hogy ismer jót és rosszat. Nehogy most már kinyújtsa a kezét és vegyen az élet fájáról, hogy egyék és örökké éljen!” Ezért Isten elküldte őt a boldogság paradicsomából, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. Mikor aztán kiűzte Ádámot, letelepítette a boldogság paradicsomával szemben, oda pedig kerubokat rendelt a tüzes karddal, amely villogva őrizte az élet fájához vezető utat. Ádám aztán megismerte feleségét, Évát, aki fogant, és Káint szülte. Azt mondta róla: „Isten segítségével embert hoztam e világra”. Majd ismét fiút szült: annak öccsét, Ábelt. Ábel juhpásztor lett, Káin pedig a földet művelte. Számos nap elmúltával Káin ajándékot mutatott be az Úrnak a föld terméséből. Ábel is áldozatot mutatott be nyájából: néhány elsőszülött bárányt és azok háját. Isten pedig kegyesen tekintett Ábelre és ajándékaira, de Káinra és áldozati adományaira nem tekintett. Ez nagyon sértette Káint, úgyhogy beesett az arca. Isten pedig így szólt hozzá: „Miért keseredtél el, és miért esett be arcod? Hogyha helyes is volt fölajánlásod, csak nem jól osztottad be, ezzel nemde vétkeztél! Maradj hát nyugton! Fölindulásod maradjon csak benned, és te uralkodj rajta!”

Péld 3,34-4,22 (Ószövetség)

Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak viszont kegyelmet ad. A bölcseknek dicsőségben lesz részük, az istentelenek pedig gyalázatra jutnak. Halljátok, gyermekek, atyai intelmemet és figyeljetek jól, hogy okos dolgot tanuljatok! Hasznos ajándékban részesítlek titeket, ezért el ne hagyjátok szavaimat! Hisz én is engedelmes gyermeke voltam apámnak, és kedves maradtam anyám szeme előtt. Ők oktattak engem és így szóltak: „Hadd hatoljon szívedbe a szavunk, tartsd meg parancsainkat, s meg ne feledkezzél róluk! Tégy szert bölcsességre, szerezz okosságot, s ne feledkezz el erről! Ne vesd meg az én számnak szavait, és el ne térj szájam igéitől! El ne hagyd, s akkor majd megoltalmaz, szeresd azt, akkor megtart téged! A bölcsesség kezdete az, hogy okosságra tégy szert, s minden vagyonodon vegyél bölcs belátást! Ragadd meg azt, akkor majd felmagasztal téged! Tartsd tisztelet­ben, hogy majd oltalmazva körülvegyen téged! Díszes füzért fonjon a fejedre, s gyönyörű koronával ajándékozzon meg! Hallgass meg hát, fiam, és fogadd be igéimet, s akkor megsokasodnak életed esztendei és hosszú lesz majd az életutad! Eligazítalak a bölcsesség útján, és az igazság ösvényein vezetlek. Ha azokon jársz, semmi sem gátolja majd a járásodat, és nem botlasz meg, ha szaladsz. Tartsd meg a fegyelmet és el ne hagyd, őrizd meg, mert ez a te életed! Ne járj a rosszak útján, s ne irigykedj a gonoszok ösvényeire! Ne menj arra, amerre ők járnak, kerüld és hagyd el őket! Hiszen még aludni sem tudnak, míg gonoszt nem cselekszenek; kerüli őket az álom, és nincs nyugtuk addig. Mert a gonoszság kenyerét eszik, és az erőszak borától részegednek le. Az igazak útjai pedig hasonlóak a derengő fényhez: haladnak és világítanak, míg a nappal teljes nem lesz. A gonoszok útja sötétség, s nem tudják, hogy mibe botlanak. Fiam, figyelj hát beszédemre, s nyisd meg füledet szavaimnak, hogy sohase legyen hiányod a forrásban; őrizd meg mindezt szíved belsejében! Mert élet ez annak, aki rátalál, és gyógyulás az egész teste számára.

Szent Onezimosz apostol

Filemon rabszolgája volt, (akiről november 22-én is megemlékezik a bizánci szinaxárion), s aki Szent Pál apostol kérésére átengedte őt az apostoli szolgálatra: „Fiamért, Onezimuszért könyörgök” – írja Pál apostol Filemonnak – „akinek bilincseimben adtam életet. Egykor haszontalan volt számodra, most azonban számodra is, számomra is hasznos...” (10. v.) Az újszövetségi szentírási utalások szerint Szent Pál valószínűleg az apostoli munkában vette nagy hasznát ennek az új munkatársának, s nem kapcsolta őt sajátosan valamelyik egyházközséghez. Mindenesetre az Apostoli Konstitúciók a makedóniai Berea első püspökeként említik őt.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!