1. hang

Iz 5,7-16 (Ószövetség)

Így szól az Úr: Bizony, a seregek Urának szőlője Izrael háza, és Juda népe az ő kedvelt első ültetvénye. Azt vártam, hogy igazságot műveljen, s mégis törvénytelenséget művelt, és nem igazságot szolgáltatott, hanem csak lármát csapott. Jaj nektek, kik házat házhoz raktok, szántóföldhöz szántóföldet ragasztotok, hogy a szomszédokéból is elvegyetek valamit! Talán bizony ti magatok laktok a földön? Eljutott ám ez a seregek Urának fülébe, ezért bármilyen sok házatok van, rommá lesznek és lakatlanok maradnak a nagy és szép paloták! Mert tíz hold szőlő csak egy kis korsóra való gyümölcsöt hoz majd. és hat véka vetőmag csak három mérőnyit terem. Jaj nektek, kik kora reggeltől fogva a részegséget hajhásszátok, és napestig isztok! A bor mámor­ban tartja az ilyeneket. Citera és hárfa, dob és fuvola kíséretével isszák a bort, de az Úr tetteire nem néznek, és kezének műveire nem is gondolnak! Ezért fogságba hurcolják majd népemet, mert nem ismerték föl az Urat. Sokan éhen vesznek és szomján halnak majd. Már fel is tárta torkát az alvilág, és végtelen szélesre nyitotta a száját; hogy leszállhassanak oda a nemesek, a hatalmasok, a gazdagok és a kárhozottak, akik csak vigadoztak ezen a földön. Akkor majd megaláztalak az ember, és elveszíti becsületét a férfi, s a kevélyek lesütik szemüket. A seregek Ura viszont magasztos lesz ítéletében, s a szent Isten megdicsőül az igazságosságban.

Ter 4,8-15 (Ószövetség)

Káin így szólt öccséhez, Ábelhez: „Menjünk ki a mezőre!” És miközben kinn voltak a mezőn, Káin rátámadt öccsére, Ábelre és megölte. Isten megkérdezte Káint: „Hol van Ábel, az öcséd?” Az meg így felelt: „Nem tudom, talán őrzője vagyok-e az öcsémnek?” Isten pedig azt mondta neki: „Mi műveltél? Öcséd vére fölkiált hozzám a földről! Most tehát légy átkozott eltávolítva ettől a földtől, amely megnyitotta száját, hogy beigya kezedből az öcséd vérét! A földet műveled, de az már nem lesz termékeny neked, hanem sóhajtozva és remegve fogsz járni szerte a földön.” Káin erre így szólt az Úrhoz: „Túl nagy vétek terhel engem ahhoz, hogy megszabadulhatnék tőle. Hogyha ma elűzöl engem e föld színéről, és a te színed elől is bujdosnod kell, akkor csak sóhajtozni és remegni fogok szerte a földön, és aki csak rám talál, meg fog ölni.” De az Úristen azt mondta neki: „Nem lesz az úgy! Mert bárki, aki Káint megölné, annak hétszeresen kell majd meglakolnia!” Ezért jelet tett az Úristen Káinra, hogy ne ölhesse meg őt bárki, aki rátalál.

Péld 5,1-15 (Ószövetség)

Fiam, figyelj bölcsességemre, és okosságomra nyisd ki a füledet, hogy megőrizhesd a jó elgondolást, mert ajkam véleményét bízom most rád! Ügyet se vess a csalfa nőre, mert a parázna nő ajkáról olyan méz csepeg, amely csak kis ideig esik jól a torkodnak, végül azonban keserű, mint az üröm, és élesebb, mint a kétélű kard! Az esztelenség lába vele együtt a halálba siet és léptei az alvilág felé tartanak; úgyhogy még kinyomozni sem lehet, mert nem érnek az élet útjaira. lépései csalfák és kiismerhetetlenek. Nos tehát, fiam hallgass reám, s meg ne hazudtold számnak igéit! Tartsd tőle távol az utadat: ne is közelíts háza ajtajához, nehogy életedet másoknak kelljen odaadnod és éveidet a könyörtelen halálnak: nehogy idegenek töltekezzenek javaiddal és munkád gyümölcse más házába jusson, nehogy végtére majd sopánkodjál, mikor lefogyott a testedről a húsod, és ne mondd: „Miért is utáltam a fegyelmet, és miért nem engedett szívem az intelmeknek? Miért nem hallgattam tanítóim szavára, és miért nem hajtottam fülemet azok intelmére, akik oktattak? Kevés híja, hogy végső bajba nem jutottam a közösség és gyülekezet kellős közepén!” Vizet a saját edényeidből igyál, és a magad kútforrásából!

Szent Pamfilosz és tizenegy vértanútársa

Bálint Valens, Pál, Szalók Szeleukosz, Porfiriosz, Julianus, Teodulosz, Illés, Jeremiás, Izaiás, Sámuel és Dániel.
Szent Pamfilosz Berütoszban (a mai Bejrutban) született. Alexandriában Pierriosz és Órigenész tanítványa volt. A palesztinai Cezárea egyházánal papjává Agapiosz metropolita szentelte fel, s ott könyvtárat alapított, hogy megőrizze Órigenész műveit, különösen a Hexaplát. Maga is folytatta a mestere által megkezdett Biblia másolói és javítói munkát (mert sok másolási hibát kellett kijavítani). Régi egyházi írók műveit is másolta, még a börtönben töltött éveiben is. Az ő tanítványa lett aztán az egyháztörténetíró Euszebiosz, aki ezt írta róla: „barátaim közül a legdrágább és értéke révén korunk vértanúinak legdicsőbbje”. Két éves börtönbüntetés és kegyetlen kínzások után tizenegy társával együtt lefejezték 309. február 16-án. (Lásd Euszebiosz leírását Palesztina vértanúiról az ókeresztény Írók sorozatban) Az öt utoljára felsorolt vértanú Egyiptomból származott, és testvérek voltak, s egyformán kereszténynek vallották magukat.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!