1. hang

Iz 5,16-25a (Ószövetség)

Ítéletében magasztos lesz a Seregek Ura, és a szent Isten megdicsőül igazságosságában. A szétszórtak pedig majd legelnek, mint a bikaborjak, és az elhagyott pusztaságon bárányok tanyáznak. Jaj azoknak, akik bűneiket nagy láncon húzzák magukkal, és törvényszegéseiket vonszolják, mint kötél a szekeret. Akik így szólnak: „Rajta! Csak igyekezzék az Úr azzal, amit művel hadd lássuk! Jöjjön el és valósuljon meg az, amit Izrael Szentje tervez, hadd ismerjük meg!” Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják és a jót rossznak, akik a világosat sötétségnek teszik meg, és a sötétséget világosságnak; ami keserű, azt édesnek, az édeset meg keserűnek! Jaj azoknak, akik magukban okosak, és a saját szemükben tűnnek bölcseknek! Jaj a hőseiteknek, akik bort isznak, a hatalmasoknak, akik részegítő italokat kevernek; akik ajándékokkal megvesztegetve adnak igazat a gonosznak, és attól, akinek igaza van, elveszik igazát! Amint a tarlót elemészti a parázsló tűz, és elégeti a tűzláng, az ő gyökerük is hamuvá válik, s virágjuk elszáll, mint a por, mert elvetették a Seregek Urának törvényét, és káromolták Izrael Szentjének szavát. Ezért gerjedt fel az Úr haragja saját népe ellen, s ezért emelte föl kezét és sújtott le rá úgy, hogy megremegtek a hegyek, és holttestük szemétként került az utca közepére. Mindezzel azonban még nem csillapodott haragja, sőt keze még továbbra is ki van nyújtva!

Ter 4,16-26 (Ószövetség)

Káin elbujdosott az Úr színe elől, és az Édennel átellenben, Naid földjén telepedett le. Aztán Káin megismerte feleségét, s az fogant és Hénokot szülte neki. Majd várost is épített, s azt a fia nevéről Hénoknak nevezte. Hénok aztán Gajdádot nemzette, Gajdád pedig Mehujaelt, aztán Mehujael fia Matusáel lett, Matusáel pedig Lámeket nemzette. Lámek két asszonyt is feleségül vett: az egyiknek Ada volt a neve, a másiknak a neve pedig Szella. Ada szülte Jóbalt: ez lett a sátorlakó pásztorok atyja. Öccsét Jubalnak hívták: ő tette ismertté a hárfát és a citerát. Szella pedig Tobálkáint szülte, aki mindenféle rezet és vasat kovácsoló ércműves. Tóbalkáin nővére Noema volt. Lámek azt mondta feleségeinek, Adának és Cillának: „Ada és Cilla, halljátok hangomat, Lámek feleségei, figyeljetek szavamra: Megöltem egy férfit seb miatt, egy ifjút, mert megsebesített. Ha tehát hétszeresen állnak bosszút Káinért, akkor hetvenhétszer Lámekért!” Ádám is megismeré még a feleségét, Évát és az fiút szült. Elnevezte Szetnek, mondván: Isten másik utódot támasztott nekem Ábel helyett, akit megölt Káin. Szetnek szintén született fia. Enósnak nevezte el: mert ő volt az, aki reményteljesen segítségül hívta az Úristen nevét.

Péld 5,15-6,3a (Ószövetség)

Fiam! Vizet a saját edényeidből igyál, és a magad kútforrásából! Csor­duljanak csak számodra a saját forrásod vizei, és a saját térségeden hadd folyjon csak a saját vized! Egyedül a tied legyen az, és senki idegen ne osztozzon veled! Vízforrásod legyen a sajátod, és együtt örvendj ifjúkorodban elvett feleségeddel! Mint téged kedvelő szarvas és bájos zerge beszélgessen veled; csak saját asszonyod járjon mindig előtted, és ő legyen veled minden­kor, hogy az ő szerelmében forgolódva lehessél erős! Ne igen járkálj te más nő után, és ne ölelgess olyat, aki nem a tiéd! A férfi útjai ugyanis az Úr szeme előtt vannak, és ő minden ösvényét szemmel kíséri! Törvényszegéseinek csapdái úgyis megfogják az embert, és bűneinek kötelei fojtogatják. Az ilyen meghal a fegyelmezetlenekkel, kivettetik életének sok hiábavalósága miatt, sőt már elveszett oktalansága folytán. Fiam, ha kezességet vállalsz baráto­dért, ellenségnek nyújtasz kezet, mert erős csapda az embernek a saját ajka, és foglyul ejti saját szájának szava. Tedd azt, fiam, amit meghagyok neked, és akkor üdvözülsz!

Szent Tivadar (Thedórosz Tirón) nagyvértanú

A szinaxárionok szerint szent Tivadar nagyvértanú Maximianus uralkodása (286-313 között) alatt szenvedett vértanúhalált. Keletről származott, hivatásos katona lett, s innen ered az „újonc” mellékneve (görögül: Tiron), mivel ilyen alakulatba osztották be a pontuszi Amasziában. Amikor váratlanul rendelet jött ki arról, hogy a katonáknak áldozatot kell bemutatniuk az isteneknek, ezt megtagadta. Amikor keresztény hite miatt bevádolták, ő félelem nélkül vállalta, sőt Amasziában felgyújtotta Kübelé templomát. A börtönben kiéheztetéssel akarták a hitétől eltántorítani. Ekkor maga Krisztus jelent meg neki és felszólította, hogy ne vegyen többé magához földi ételt és italt. Jutalmul a mennyországot ígérte meg neki. Különböző kínzatások után Tivadar tűzben szenvedett vértanúhalált 306 és 311 között. Sírja egy Eukhaita nevű városkában állt; az itteni bazilikában Nisszai Szt. Gergely már beszédet mondott Tivadar életéről. Emlékét a Nagyböjt első szombatján is tartjuk, s a pénteki előszenteltek liturgiájában az ő tiszteletére éneklünk négy sztichirát. A hagyomány szerint ugyanis Julianosz aposztata császár 362-ben minden forgalomba kerülő élelmiszert meghintetett a bálványáldozatokhoz használt vízzel. Ekkor a konstantinápolyi pátriárkának álmában megjelent Szent Tivadar, és azt tanácsolta, hogy a keresztények azon a héten csak főtt gabonával táplálkozzanak, amelyet mézzel ízesítettek és kolibának neveztek. Azóta annak a napnak az előestjén Szent Tivadar emlékére kollibát szentelünk. A történtekre való visszaemlékezés magyarázza azt is, hogy a bizánci egyházban ez az eledel a böjt és az elhunytakról való megemlékezés jelképe lett, amelyet nemcsak Szent Tivadar emlékének napján, hanem a halottak emlékére is több ízben elkészítenek és fogyasztanak.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!