1. hang

2Kor 4,6-15 (Apostol)

Atyámfiai! Isten, aki azt mondta: »A sötétségből világosság ragyogjon fel«, maga támasztott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán.
Ez a kincsünk pedig cserépedényben van, hogy a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne önmagunknak. Mindenfelől szorongatnak minket, de agyon nem nyomnak; bizonytalanságban vagyunk, de nem esünk kétségbe; üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk; földre terítenek, de el nem veszünk; mindig hordozzuk testünkben Jézus halálát, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkben. Mert minket, akik élünk, szüntelen halálra adnak Jézusért, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen halandó testünkön. Tehát bennünk a halál munkálkodik, bennetek pedig az élet.
Mivel azo0nban a hitnek ugyanaz a lelke van bennünk, mint amiről írva van: »Hittem, azért szóltam« mi is hiszünk, és azért szólunk. Hiszen tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, minket is fel fog támasztani Jézussal, és veletek együtt elébe állít. Mert minden értetek van, hogy a kegyelem bőséges kiáradása miatt egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére.

Mt 11,2-15 (Evangélium)

Abban az időben János a börtönben hallott Jézus tetteiről. Elküldte két tanítványát, hogy kérdezzék meg: „Vajon te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?” Jézus válaszul ezt mondta nekik: „Menjetek, és adjátok tudtul Jánosnak, amit hallotok és láttok: vakok látnak, bénák járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdettetik az evangélium. Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam.” Amikor azok elmenőben voltak, Jézus Jánosról kezdett beszélni a tömegnek: „Mit jöttetek ki látni a pusztába? Vajon széltől hajladozó nádat? Vagy mit jöttetek ki látni? Vajon finom ruhába öltözött embert? Akik finom ruhában járnak, királyi palotában laknak. Vagy mit jöttetek ki látni? Vajon prófétát? Igen, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. Hiszen ő az, akiről az Írás szól: »Nézd, elküldöm követemet előtted, aki majd előkészíti utadat.« Bizony, mondom nektek: asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál, de aki a mennyek országában a legkisebb, az nagyobb nála. Keresztelő János idejétől mindmáig a mennyek országa erőszakot szenved, és az erőszakosok szerzik meg. Mert minden próféta és a törvény János idejéig jövendölt. És ha akarjátok, fogadjátok el, ő Illés, akinek el kell jönnie. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”

Iz 10,12-20 (Ószövetség)

Midőn majd mindent végbevisz az Úr a Sión hegyén és Jeruzsálemben, azt mondja: „Meglátogatom a fennhéjázó elmét, Asszíria fejedelmét, és szemének magasztos dicsőségét. Azt mondotta ugyanis: Mindent saját erőm­ből viszek végbe, és bölcs értelmemmel fosztom meg a népeket határaiktól és hurcolom fogságba haderejüket. Az általuk lakott városokat bekerítem, és az egész földkerekséget madárfészekként kézbe ragadom, s elhagyott tojásokként fosztogatom. S nem akad olyan, aki elmenekülhetne előlem vagy akár csak egy szóval is szembeszállhatna velem. Vajon dicsekedhet-e a fejsze azzal szemben, aki fát vág vele? Vagy szembeszállhat-e a fűrész azzal, aki húzza? Talán bizony fölkelhet-e a vessző vagy a bot az ellen, aki azt fogja? — Nem lesz az úgy! Hanem a seregek Ura gyalázatot bocsát a te nagy tisztességedre, és dicsőségedet égő tűz fogja emészteni. Izrael Világossága majd tűzzé változik, és égő tűzlánggal szentel majd meg, amely megemészti azt, akár a füves erdőt. Azon a napon majd lángban állnak a hegyek és halmok és a dombok, és az mindent megemészt testestül-lelkestül. Aki pedig menekülni próbál, úgy jár majd, mint aki égő tűzláng elől menekülne. S akik életben maradnak, azoknak számát egy gyermek is össze tudja majd írni. Azon a napon végre Izrael maradéka és Jákob házának megmenekültjei nem arra támaszkodnak majd, aki igazságtalanul bánt velük, hanem az Úrra, Izrael Szentjére támaszkodnak majd hűségesen.

Ter 7,6-9 (Ószövetség)

Noé hatszáz esztendős volt, amikor az özönvíz elárasztotta a földet. Bement tehát Noé és vele fiai, felesége, s fiainak feleségei a bárkába az özönvíz elől. A tiszta és tisztátalan madarak közül, és mindenféle tiszta és tisztátalan állatból, sőt a földön csúszómászókból is kettő-kettő került föl Noéval a bárkába, egy hím és egy nőstény, ahogyan Isten megparancsolta Noénak.

Péld 9,12-18 (Ószövetség)

Fiam, ha bölcs vagy, a magad javára vagy bölcs, de ez felebarátodnak is javára válik. Ha viszont gonosz leszel, magad vallód kárát. A jól nevelt fiú bölcs lesz, az értelmetlen pedig szolgára szorul. Aki hazugságra támaszko­dik, az szelet legeltet s az ég madarait veszi űzőbe, mert elhagyta saját szőlejének útjait, és elveszítette a saját szántóföldje ösvényeit. Vizetlen pusztaságon halad át, és szomjúságra ítélt földön, kezeivel pedig terméket­lenséget szed össze. Az esztelen és arcátlan asszony szűkölködik a kenyér­ben, és szégyenkezést nem ismer. Üldögél házának kapuja előtt, nyilvánosan kiül a padra a tereken, és hívja az arra járókat és az úton lévőket: „Aki együgyű, térjen be hozzám!” Akinek kevés az esze, annak pedig ezt tanácsol­ja: „Érintsétek meg élvezettel az eldugott kenyeret és a lopott víz édességét!” Az esztelen pedig nem tudja, hogy a föld szülöttei elvesznek nála, és az alvilág mélyében találja őket. Ezért te menekülj, s ne időzz ezen a helyen. Sőt tekintetedet se szögezd rá, hogy el tudj haladni idegen víz mellett! Tartsd magadat távol az idegen folyótól, és ne is igyál másnak forrásából, hogy hosszú ideig élhess, és életed évei megsokasodjanak!

Keresztelő Szent János fejének (I. és II.) megtalálása

Keresztelő Szent Jánost vértanúi halála után nemcsak Jézus Krisztus emlegette nagyrabecsüléssel, hanem a keresztény utókor is mindig az Üdvözítő előfutáraként tisztelte. Ezért ereklyéit is mindig nagyra becsülték.

A hagyomány szerint az Előhírnök fejét két zarándok szerzetes találta meg Heródes házában Nagy Konstantin császár idején. Ezek szerint az üldözött keresztények még több évszázadon át rejtegették az ereklyét, s annak nyilvános tisztelete csak az V. század II. felében kezdődött meg, mégpedig a szíriai Emesszában, Uranius püspöksége idején. A továbbiakban az ereklyét Marcell apát monostorában őrizték, ahonnan talán a perzsa invázió idején veszítették el. Így a IX. században újra megtalálták azt Komaneszben a Fekete tenger partján.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!