1. hang
3. Szerda – Nagyböjt negyedik szerdája – Eutrópiosz, Kleonikosz és Baziliszkosz vtk. – Böjt
Liturgikus szín: böjti
Trithekti (III-VI.) imaóra – Ószövetségi olv.: Iz 26,21-27,9.
Előszenteltek Liturgiája – Uram, teh. u. 10 szt.: triód 6, Gerázimosz rem. 4, DM. triód (a Kereszté) – Prokk. és olvk. (Ter 9,18-10,1; Péld 12,23-13,9.13b) a triódból – Mától kezdve Nagyszerdáig ekténia a felvilágosulandókért is.
Íme, az Úr az ő szentélyéből kiborítja haragját a föld lakóira, a föld pedig fölfedi a vért, és nem rejtegeti tovább a meggyilkoltakat. Azon a napon az Úr az ő szent, nagy erejű kardját a kígyóként menekülő szörnyeteg ellen irányítja, s utoléri vele a leviatánt, a ravasz kígyót, és megöli vele ezt a tengeri szörnyet. Azon a napon majd a szép szőlő fölkelti a vágyat. Én magam vagyok ennek erős védővára, noha ostromzár vesz körül. Ám hiába öntözgetem: mert éjjelente feldúlják, s nappal leomlanak falai. Nincs már oltalom számára. Ugyan ki tett meg engem a tarló őrévé a mezőn? Csak emiatt a háborúskodás miatt vállaltam ezt. Ezért tette hát az Úr mindazt, amit végbevitt. Felgyújtom hát azt, úgyhogy kiabálni fognak lakói: „Kössünk békét vele, kössünk békét még menet közben, Jákob gyermekei!” Akkor majd kihajt és kivirul Izrael, és az egész föld betelik gyümölcsével. Vajon nem úgy veri meg őt is az Úr, ahogy ő maga is megvert másokat? S nem úgy pusztítja el, ahogyan maga is pusztulást okozott? Harc közben megszégyenítve küldi el őket. Vagy talán nem voltál ott, keményszívűen gondolkodva, amikor ő haragos lélekkel megintette azokat? Ezért hát megszűnik majd Jákob gonoszsága, s ez lesz számára az áldás, ha majd megszűnteti vétkét. Hogy minden oltárkövét összezúzza, mint a mészkövet, és nem emelkedhetnek többé erdőként a bálványszentélyek.
Noé fiai, kik a bárkából kijöttek, Szem, Kám és Jáfet voltak; s Kám lett az atyja Kánaánnak. Ezek hárman voltak Noé fiai, s tőlük népesedett be az egész föld. Noé aztán, mint földművelő, elsőként ültetett szőlőt. Miután ivott a borból, megrészegült, úgyhogy meztelenül feküdt a sátrában. Meglátta Kám, Kánaán atyja a saját apja meztelenségét, s hírül adta kint lévő két testvérének. Ám Szem és Jáfet vállukra vették a köntösüket, s hátrafelé menve betakarták atyjuk meztelenségét. Arcukat elfordították, s így nem látták apjuk meztelenségét. Mikor aztán Noé kijózanodott a bor mámorából, s megtudta, mit tett vele kisebbik fia, így szólt: „Átok legyen Kánaánon, és szolgája legyen testvéreinek!” Aztán ezt mondta: .Áldott legyen az Úr, Szem Istene; Kánaán pedig az ő szolgája legyen! Tegye Isten Jáfetet terebélyessé, és lakozzék Szem sátraiban, s Kánaán a szolgájuk legyen!” Noé a vízözön után még háromszázötven esztendeig élt. Noé egész életkora összesen kilencszázötven esztendőt tett ki, és aztán meghalt. Noé fiainak: Szemnek, Kámnak és Jáfetnek pedig a további utódaik voltak: fiaik születtek ugyanis a vízözön után.
Az okos ember a megértés trónusa, az oktalanok szíve pedig átkokra talál. A kiválasztottak keze könnyen uralomra kerül, az álnokok pedig alig szerzik meg betevő falatjukat. A rettenetes beszéd fölkavarja az igaz ember szívét, a jó hír pedig megörvendezteti.
A tudással foglalkozó ember az igazi barátja önmagának, a vétkeseket viszont utoléri a baj. A gonoszokat útjuk tévedésbe viszi. A csaló nem szerzi meg azt, amit kiszemelt, a tiszta ember viszont aranyat ér. Az igazság útján élet van, a gyűlölködők útjai pedig halálba vezetnek. A bölcs fiú hallgat atyjára, az esztelen pedig vesztébe rohan. Aki féken tartja a száját, az megőrzi lelkét, aki pedig meggondolatlan a beszédben, az bajba jut. A tétlen ember hiába vágyakozik, a derék emberek kezei viszont szorgosak. Az igaz gyűlöli a hazug beszédet, a gonosz pedig csúfságot művel, és nincs bátorsága. Vannak, akik gazdagot játszanak, holott semmijük sincs, mások pedig szegényt, noha dúsgazdagok. A férfi lelkének a váltsága a gazdagsága, a szegényt viszont nem éri fenyítés. Az igazak világossága mindenkor világít, a gonoszok mécsese pedig kialszik. Az álnok lelkek bűnökben tévelyegnek, az igazak pedig irgalmasok és könyörülnek.
Szent Eutropiosz , Kleonikosz és Basziliszkosz vértanúk
A hagyomány szerint ezek a vértanúk Szent Tivadar bajtársai voltak. 308 körül (Maximianusz egyházüldözése során) szenvedték el a vértanúságot Krisztusért: Basziliszkoszt lefejezték, két társát pedig keresztre feszítették.
Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!ÖN ITT VAN JELENLEG: LELKISÉG / LITURGIKUS NAPTÁR
VISSZA A TETEJÉRE