8. hang

Zsid 6,13-20 (Apostol)

Atyámfiai! Amikor az Úr Ábrahámnak ígéretet tett, mivel nála nem volt senki nagyobb, akire esküdjék, önmagára esküdött: »Bizony, áldván áldalak téged és sokasítván megsokasítalak.« Az pedig türelmesen várakozva megnyerte az ígéretet. Mert az emberek önmaguknál nagyobbra esküsznek, és minden viszálykodásuk a megerősítő eskü. Ezért Isten, hogy annál inkább megmutassa az ígéret örököseinek terve változatlanságát, esküvel kötelezte magát, hogy két megmásíthatatlan dolog által, melyek tekintetében Isten nem hazudhat, igazán komoly vigasztalásunk legyen nekünk, akik igyekszünk az elénk tárt remény elnyerésére; Ez a mi lelkünk biztos és szilárd horgonya, amely elér a kárpit belsejéig, ahová mint a mi elöljárónk, értünk lépett be Jézus, aki Melkizedek rendje szerint főpap lett mindörökké.

Mk 9,17-31 (Evangélium)

Abban az időben valaki odajött a tömegből Jézushoz, térdre borult előtte, és így szólt: „Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akit néma lélek szállt meg. Amikor hatalmába keríti, a földhöz vágja, habzik a szája, csikorgatja a fogait, és elsorvad. Már szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.” Ő így válaszolt: „Ó, te hitetlen nemzedék! Meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Hozzátok ide hozzám!” Odavitték. Mihelyt a néma lélek meglátta, nyomban gyötörni kezdte a fiút, úgyhogy az a földre zuhant, és habzó szájjal fetrengett. Jézus megkérdezte apját: „Mióta szenved a bajban?” Az pedig így szólt: „Kicsi kora óta. Sokszor tűzbe meg vízbe kergette, csak hogy elpusztítsa. Ha valamit tehetsz, segíts minket és könyörülj rajtunk!” Jézus így felelt neki: „Ha tudsz hinni, minden lehetséges annak, aki hisz.” A fiú apja nyomban könnyek között felkiáltott: „Hiszek, Uram! Segíts hitetlenségemen!” Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg gyűlik össze, ráparancsolt a tisztátalan lélekre: „Néma és süket lélek, én parancsolom neked, menj ki belőle, és ne térj többé belé!” Az felordított, és heves rángatások közepette kiment belőle. A fiú olyan lett, mintha halott volna, és sokan azt mondták, hogy meghalt. Jézus azonban kezénél fogva fölemelte, és az fölkelt. Amikor bement a házba, külön megkérdezték őt tanítványai: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” Ő pedig így felelt: „Ez a fajta nem megy ki másként, csak imádság és böjt által.”
Onnan elindulva áthaladtak Galileán. De nem akarta, hogy valaki tudjon róla, ugyanis tanítványait oktatta. Megmondta nekik, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de azután, hogy megölik, harmadnapra feltámad.

A kherszoni fölszentelt vértanúk: Szent Efrém, Bazil, Jenő, Agathodór, Kapitón, Evér, Aitheriosz, Elpidiosz és Lőrinc

Ezeket a szenteket a Krím félsziget apostolaiként tiszteljük. Többségükben a ma Szevasztopolnak nevezett herszonesz-foki főváros missziós főpásztorai voltak, s 296-330 között, kb. 1700 évvel ezelőtt szenvedtek vértanúságot. Bazil püspököt a hagyomány szerint a terület pogány kormányzója száműzte, de miután a fejedelem elhunyt fia álmában kérte a szent püspök visszahívását, a missziós terület visszaengedett főpásztora a fiút föltámasztotta, ezért sokan hittek és megkeresztelkedtek. A pogányok azonban megrágalmazták őt, s így életével tett tanúságot a hitről. A Szkítiába küldött Szent Efrém, illetve a később a Herszonnak nevezett Krím félszigeti fővárosba került Agathodór, Jenő és Elpidiosz hasonlóképpen járt, ez utóbbiak állítólag épp Szent Bazil püspök halálának első évfordulóján szenvedték el a vértanúhalált. Aitheriosz püspököt a feldühödött pogányok a Dunába dobták. Ekkor került a Krím félszigetre Szent Kapitón, akit a pogányok tűzpróbának vetettek alá, de ő épen került ki a tűzlángok közül. Ennek láttára a nép nagy része fölvette a szent keresztséget, s a csodáról még az I. Egyetemes Zsinat atyáinak is beszámoltak. A pogányok bosszúját azonban ő sem kerülhette el, amikor egy hajóútja végén a Dnyeper torkolatánál hajótörést szenvedett, a környékbeli pogányok vízbe fojtották.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!