1. hang

Iz 58,1-11a (Ószövetség)

Így szól az Úr: „Kiálts teljes erővel, s ne kíméld torkodat! Emeld föl hangodat, mint a harsona, és hirdesd ki népemnek bűneit és Jákob házának törvényszegéseit! Napról napra keresnek engem, és ismerni akarják utaimat, mint egy olyan nép, amely igazságot művelt, és nem hagyta el Istene törvényeit. Most igazságszolgáltatást kérnek tőlem, és ilyen szavakkal akar­nak közeledni Istenhez: „Hogyhogy mi böjtöltünk, és te nem láttad meg? Sanyargattuk magunkat, és te tudomásul sem veszed?” Ám ti még böjtötök napjaiban is a saját kedvteléseiteket keresitek, és alattvalóitokat zaklatjátok. Hogyha viszály és veszekedés közben böjtöltök, és ököllel veritek a nyomo­rultat, akkor ugyan miért is mutatjátok a böjtötöket nekem, hogy még ma meghallgatást nyerjen a magasban kiáltástok? Nekem nem ilyen böjtölésben telik kedvem, hogy az ember napestig sanyargatja magát. Ne hajtsd hát le a fejedet, mint a káka, zsákot terítve és hamut szórva magadra! Ne az ilyesmit nevezzétek az Úr előtt kedvesen fogadott böjtnek! Mert én nem ilyen böjtölést jelöltem ki — mondja az Úr. Oldozz fel inkább minden jogtalan bilincset, s oldd fel a kierőszakolt szerződések kelepcéit! Bocsásd szabadon a megtörte­ket, és tépj szét minden igazságtalan rendelkezést! Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és fogadd otthonodba a hajléktalan szegényeket! Ha meztelen embert látsz, add rá ruhádat, s ne nézd le embertársaidat saját nemzetsé­gedben! Akkor majd felvirrad világosságod, mint a hajnal, és gyógyulásod gyorsan bekövetkezik. Előtted halad majd igazságosságod, és az Úr dicsősé­ge fog betakarni. Akkor majd könyörögsz, és az Úr meghallgat. Ahogy kiáltasz, ő már szól is: „íme itt vagyok.” Ha eltávolítod kőrödből a bilincset és a fenyegető ujjal mutogatást és a zúgolódó beszédet; ha odaadod kenye­redet az éhezőnek, és jóllaktatod az elnyomottat, akkor majd felragyog a sötétben világosságod, és a sötétségből verőfényes napsütés lesz számodra, és Istened veled lesz mindenkor.

Péld 21,23-22,4 (Ószövetség)

Aki vigyáz szájára s nyelvére, megóvja lelkét a szorongatástól. A szemte­lenül fennhéjázó kevélyt istencsapásnak hívják. Aki felrója a rosszat, az gonosz indulatában szertelenül dölyfösködik. A lustát megölik a vágyai, mert a keze semmit sem akar dolgozni. Az istentelen ember egész nap csak gonosz vágyakat kíván, az igaz pedig irgalmasságot gyakorol, és fukarság nélkül adakozik. A gonoszok áldozatai utálatosak az Úr előtt, főként, hogyha aljas szándékkal viszik. A hamis tanú elpusztul, az engedelmes ember pedig óvakodva beszél. A gonosz férfiú szemtelen arccal jár, az igaz viszont jól megérti útját. Nincsen bölcsesség, nincsen okosság, nincsen tanács az Úr színe előtt az istentelenekben. Készen áll a ló az ütközet napján, de a segítség az Úrtól érkezik. Kívánatosabb a jó hírnév, mint a nagy gazdagság, mert az aranynál és ezüstnél többet ér a kedves jóság. A gazdag és a szegény szembekerülnek egymással, pedig mindkettőjüket az Úr alkotta. Ha az értelmes ember látja azt, hogy a gonosz bűnhődik, okul belőle, az együgyű pedig tovább megy, és kárt vall. A bölcsesség következménye az Úr félelme, gazdagság, dicsőség és élet.

Szent Elek (Alexiosz), Isten embere

Gazdag (valószínűleg római) családból származott Nagy Theodósziosz császár idején, s később elmenekült az atyai házból, hogy ne kelljen szülei szándéka szerint házasságot kötnie. Miután hitvesének gyűrűjét visszaadta, Edesszában koldusként élt 18 éven át. Amit napközben kéregetett, azt nagyrészt a szegényeknek adta tovább, ő maga pedig imádkozva a templomokban töltötte az éjszakákat. A későbbi legendák szerint, mikor Edesszában már nagyon tisztelni kezdték, ő ez elől azzal tért ki, hogy egy hajóra szállt, amely Kilikia felé tartott. A gondviselés azonban úgy intézte, hogy a hajó Itáliában kötött ki, és így Alexiosz hazajutott a szülei házába, ahol nem ismerték föl. Így élt koldusként otthon 17 évet, csak 404-ben bekövetkezett halála után azonosították.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!